Magyar textílipar, 1908 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1908-01-01 / 1. szám

1908. JANUÁR 1. MAGYAR TEXTILIPAR az előző évben, amelynek két első hónapjában még a régi vámtarifa volt érvényben. Az 1907-iki év első tíz hónapjában az osz­trák statisztika szerint Ausztria tőlünk 862 millió korona értékű árut vásárolt és 1013,6 millió­­ értékű árut helyezett el nálunk.. Eszerint 1907 első tíz hónapjának Magyarország passzívuma Ausztriával szemben már 151,6 millió koro­nára rúgott. Mennyivel fog növekedni ez a passzívum az év végéig, ha »korrigálni« fogjuk az összegeket — bizonyára fölfelé — a végleges osztrák statisz­tika és azután még alaposabban — a végleges magyar statisztika! És nevezetesen mekkora mérvűnek fog bizo­nyulni osztrák textilárukból való behozatalunk növekedése ! Iparunk nem tud sehogy se lépést tartani fogyasztásunk fejlődésével. Erősen hatványozott fáradozással kellene tehát textiliparunkat fejleszteni. Textilkereskedelmünk az ország fizetési mér­legét azzal igyekezett javítani, hogy a fölös osztrák, német textilipari készítményeket exportálta a Keletre és áruinak bevezetése érdekében ott áldozott is. De a lefolyt évben ez a törekvésünk kudar­cot vallott. Utazóink, mikor lementek a Keletre, készít­ményeink­­árait 4—5 fillérrel voltak kénytelen addig­i nyersáru miatt emelni. Ajánlatainkat a keleti vevők visszautasították és ezt azzal indokol­ták, hogy a külföldi gyárosok legfeljebb egy fillér­rel emelték k­i az árakat az olcsó vámmentes nyers­áru folytán. Mi ezáltal kénytelenek voltunk a keleti üzletről lemondani, mert az erős vámvédelem folytán a vámbelföldi fonó- és szövőgyárak a »magas konjunktúrá«-ra hivatkozva emelték a mi nyersáru árainkat és ezzel tönkre tették verseny­­képességünket. Ez az áremelés első­sorban a hazai fogyasz­tást sújtotta, de hát ez a védvámos országokban általános jelenség és a fogyasztók a hazai ipar érdekében belenyugosznak, mert kénytelenek bele­nyugodni. Ám­de nincs értelme az áremelésnek a kivi­telre szánt áruknál, keleti vevőink nem voltak hajlandók gyárosainknak a védelmi vámot meg­fizetni, hanem versenytársainknál fedezték a szük­ségletüket. Kivitelünk a Keletre egyszerűen teljesen megszűnt. Ebből kinek van haszna? Csak az idegen versenynek. A Keleti piacon csak úgy foglalhatjuk vissza az elvesztett teret, ha a kikészítésre behozott fonalak vámja a kivitel esetén visszatéríttetnek!! A módozatokat illetőleg ajánlanám a behoza­tali igazolvány eljárását. Ez az eljárás abból állna, hogy a belföldi gyáros ha a vámhivatal tanú­sága szerint bizonyos mennyiségű készgyártmányt exportál, erről igazolványt kap, amelynek ellené­ben a külföldről vámmentesen hozhat be meg­felelő mennyiségű fonalat. Visszaélések meggátlása végett messzemenő ellenőrzést lehetne rendszeresíteni, a behozatali eljárást elsőrangú teljesen megbízható cégekre kellene korlátozni. Az is kívánatos volna, hogy a vámhatóság a vámmentesítési bizonylatokat illetőleg engedélye­ket gyorsan szolgáltassa ki, mert a hosszas és bonyodalmas eljárás mellett a behozandó fél­­gyártmányt nem lehetne sürgősen munkába venni és a késés így károkat okoz. A belföldi ipar az által nem károsulna. Hisz ma — amint a fentebb közölt adatok tanúsítják — távolról sem fedezi meg a belföldi szükségleteket. Hogy az mennyire igaz, bizonyítja az a ta­pasztalatunk, hogy fonógyáraink már 1907-ben adták el az 1908. évi teljes termeléseket és rendeléseket már csak 1909-re fogadtak el, ho­lott az angol fonógyárak 2—3 legfeljebb négy héten belül való szállításra fogadnak el rendelése­ket bármely mennyiségre és bármely minőségre. Fonógyáraink tehát egyáltalán nem károsod­nak, ha vámmentes külföldi fonalakat itt kikészítünk, megszövünk, fehérítünk, festünk és kivisszük a Keletre. Közvetítő kereskedelmünk ezzel javítja az ország fizetési mérlegét és visszaszerzi a Kele­ten a maga hagyományos domináló szerepét, kezé­ben tartja a keleti vevőket. Ezzel eltereli a hazai piacról az idegen termelési fölösleget, amely itt nyomja az árakat és lefoglalja a keleti piacokat melyekre fejlődő iparunknak előbb-utóbb mégis csak szüksége lesz. Eddig elé az új magyar fonószövőgyárak és a kibővített régiek teljes erővel dolgozhattak. Túl­termelés nálunk még nincs!! Már most arra kell ügyelnünk, hogy egyenletesen harmonikusan fej­­leszszük a textilipar különféle ágait, ne csak a fonást és szövést, de a fehérítést, a festést, melyek csak a jelzett kikészítési eljárás segélyével fejlőd­hetnek !! Textiliparunk szolid alapokon épült fel és textilkereskelmünk egészséges. A lefolyt őszszel kitört súlyos pénzügyi válság dacára sem állott be visszaesés. Az árak fluktuáltak, de nagyobb áresés nem történt. Bar csak akkor következnék be, ha pl. Amerika igen nagy rekordtermelést jelentene, ez eddigelé ki van zárva, mert az idei termésre már­is nagy a panasz. De ha ez nem következik be, akkor textil­iparunk erélyesen fog tovább fejlődni. 3

Next