Magyar textílipar, 1909 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1909-01-01 / 1. szám

1909. JANUÁR 1. MAGY­AR TEXTILIPAR összes szakoktatásunknak arra a legnagyobb hibájára, hogy »hivatalnokokat« azaz »urakat« nevelnek. Ohió államban 35 előkelő gépgyáros meg­állapodott abban, hogy évenként 2—10 tanoncot elküldenek Cincinnatiba és ott végeztetik velük a gépészeti és villamossági tanfolyamot, mindaddig amíg egyetemi oklevelet (mi a technical engineering degree-t természetesen mérnöktudornak neveznők) kapnak. Ezek a tanoncok kettesével, hétről-hétre válta­­koza mennek az egyetemre, olyan formán, hogy egyikük egy hétig az egyetemen van, a másik pedig a gyárban végezi a maga és a társa munkáit. A következő héten a társa van a gyár­ban és ő megy az egyetemre, így elérik azt, hogy egyetlen egy gép se marad felügyelet nélkül tanoncok pedig, bár idejük felét az egyetemen töltik, megkapják a rendes béreket. És a gyárosok úgy tapasztalták, hogy az egyetemre járó inas már a tanulás ideje alatt a fél munkaidő alatt a rendes teljes munkát végezi és tanulmányai végeztével kétszeres értékű munkát végez. Az egyetemen meg úgy tapasztal­ják, hogy az a tanonc, aki a gépek melől kerül vissza a tanfolyamhoz, igen könnyen érti meg a legnehezebb előadásokat. Ebből látnivaló, hogy a technikum nem csak »hivatalnokokat« van hivatva nevelni. Egy másik példát is idézek, még­pedig köze­lebb helyről. Reichenbergben most épül egy új textilipari szakiskola, amelynek kapcsán kísérleti laboratóriumot rendeznek be az összes textilipar számára. Nagyon fontos intézmény ez és az osztrák textilipar bizonyára igen nagy hasznát fogja venni, mert az osztrák textilgyárak ennek a laboratóriumnak segítségével a gyárakban sok újítást fognak meghonosítani, amelyek majd fokozni fogják a versenyképeségüket. A textilipari szakoktatatást nem lehet pusz­tán a textiltechnikus hivatalnokok fizetéseinek a szempontjából bírálni. Fontosabb szempont az, hogy a közép- vagy kisiparosok és a textilszakmában működő kereske­dők, akik a fiaikat nem küldhetik a külföldre, itthon képeztethessék ki őket. Az ipari szakoktatás vezetősége nálunk — igen helyesen — nagy súlyt fektet az ismétlő oktatásra, a szakszerű fokozatos felolvasásokra, az esti tanfolyamokra, a­melyek a gyakorlati iparosoknak és kereskedőknek alkalmat nyújtanak arra, hogy utólag megszerezzék szakmájuk elméleti ismereteit, hogy lépést tarthassanak a haladó technikával, mert csak így fognak megküzdeni az osztrák versenynyelé­ mi textilipar kilengései. Írta: Weisz Mór, az­­Első Gyulai Kötött- és Szövött­ Iparárugyár Részvényt­ársaság­ vezérigazgatója. A textilipar terén mind állandóbbá válik egy jelenség, amelyet a cikkem élére itt szóban vél­tem közvetlenül, minden kertelés nélkül jellezni. Mind állandóbbá váló, hadüzenet nélküli háború az, amely ellen mi tudjuk magunkat a legkevésbé fegyverezni, mi, akik a textilipar termékeit vég­leges rendeltetésükbe adjuk át, a kész áru előállítói. Amiről szólani akarok, a nevét annak a gyer­meknek keresztelés nélkül is kitalálhatják azok, kik annak növekvését érzik. Ez az az irányzat t. i., hogy a fonók már nem a kereskedői ha­szonra dolgozó iparűzők ma, hanem börzenagyok, akik nemcsak magukat alárendelik a bizonytalan hullámzásnak, de egyben belehajtanak bennünket is abba, hogy akarva, nem akarva, börzsánerekké legyünk. úgy érzem nagy koncot vetettem ki és a magyar textilipar csecsemő voltát tekintve, kite­szem magam annak, hogy rám idézik a farkas és bárány ismert­ meséjét, amikor a farkas a bá­rányt vádolja a béke megtörésével. Semmi esetre sem engedhetem felmerülni a naivság vádját és nem árulom el magamról azt, hogy olyan felte­vésben volnék, mintha annak orvoslását már a közel­jövőben jelezni merném. Ellenkezőleg azt azoktól várhatni, kik a té­ren, időben és tapasztalatban elől állanak és akik­nek orvoslási eljárást ajánlani nem képezi cikkem irányát. Annyi tagadhatatlan való, hogy a kötők és szövők túlzott mérvben kénytelenek kivenni részüket azon spekulatív akciókból, amelyekből kimaradni az egészséges üzletnek, — majdnem azt mondhatnám — szüksége. A fonók állíthatni nagyszabásúak; a gyártásuk lényegében fekszik, hogy kicsinyek nem is lehet­nek; nagyraszabottságuk méreteivel egynivója a látókörük és kétségkívül a hatási képességük és mindezt növeli és erősíti az az együttműködés, amit karteleikkel szabályoznak. Ily­ezek részéről méltán kívánhatni azt, hogy az üzletfolyam szabá­lyosabb és egyöntetűbb legyen, ami egyértelmű lenne azzal, hogy a múlt évihez hasonló manőver elő nem állana. Szerény véleményen, ismétlem az, hogy azok akiknek az árak szabályozása szinte hatalmukban áll, a saját érdekükben oly­ként kellene azt irányí­­taniuk, hogy romlást hozó ingás azt ne érhesse, szóval a munka és tőke után méltán járó haszon­ . A budapesti textilipari felsőbb iskola kiválóan gyakorlati céloknak van hivatva szinte kézzelfog­ható számokban kifejezhető szolgálatokat tenni. Annak a felállítása égetően szükséges!!

Next