Magyar textílipar, 1911 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1911-01-01 / 1. szám
L 49QkS^1/oo VI ÉVFOLYAM 1. SZ. ELLENŐRIZVE 19631911. JAUÁr^ 1. MAGYAR TEXTILIPAR” tTs 'm/ FACHZEITSCHRIFT. ' A PAMUT-, GYAPJÚ-, SELYEM-, LENKENDERES JUTA IPARI ÉS KERESKEDELMI KÖZLÖNYE MEGJELENIK.miDém'bjó 1-ÉN ÉS 15-ÉN. FOLYÓIRAT: UNGARISCIE TEXTILINPOSTRIE I? M Ш SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VII. Szobi utca 5. sz. és ÚJVIDÉK. DEUTSOM KÁLMÁN A _C: ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre . 12 K. — Fél évre . 6 K. ABONNEMENTS PRESSE: Innland . . ...................................12 K. Im Ausland..........................................18 . Egyes példány ára 60 fillér. A lapot a szerkesztőség adja ki. LAPUNK KÖZLEMÉNYEI CSAKIS A FORRÁS TELJES MEGNEVEZÉSÉVEL VEHETŐK ÁT. fiz óbudai kartonnyomógyárak munkásairól. Irta: Kemény Lajos, colorista-vegyész (Budán). Hazánk négy kartonnyomógyára közül három Ó-Budán van, miért is az ember joggal azt gondolhatná, hogy Ó-Buda munkásai főleg textilmunkásokból állanak. Azonban nem úgy van, mert a férfi munkások nagyobb része malmokban, a hajó és téglagyárban, női munkásai pedig a dohánygyárban és varróműhelyekben dolgoznak. Igazi textil munkás tehát kevés de állítólagos futó textil munkás nagyon sok van. Nincsen Ó-Budán oly munkás de még polgári család sem, melynek egy-egy tagja nem dolgozott volna már a textilgyárak egyikében. A textil gyárak kénytelenek többször befogadni oly helybeli munkásokat is, kikről tudja hogy vagy hasznavehetetlenek, vagy nem állandók. Befogadja őket, mert reájuk van utalva. De reá vannak utalva a közeli és távoli falvakból Budapestre kerülő mezei munkásokra is, kik oly jól ismerik az itteni textilgyárak szomorú helyzetét, hogy időszakonként az érkező pályaudvarokról csoportosan egyenesen Ó-Budára a textilgyárak elé jönnek és ottan várják felvételüket, mely minden időben és minden csalódás nélkül meg is történik. Az ilyen mezei munkások természetesen nem állandók, mert hiszen családjuk hátrahagyásával jönnek el a munkába. Különben a jó magyar paraszt, ha »nem ide valósi«, évente nyolcszor megy haza falujába illetve családjához: húsvétra, pünkösdre és karácsonyra, aratásra, szüretre és disznótorra, »lakzsra« és temetésre. Ilyenformán alig van néhány hétig a gyárban és már megint haza kell utaznia. Vannak falvak melynek munkásai egészen rendszeresen űzik az ilyen ide oda utazásokat. Különösen kedvelik ezt Török Szent Miklós, Bars-Fűs, Verebély és Turkeve munkásai. Feltűnően szeretik a gyárakat meglátogatni Pomáz munkásai. Bátran mondhatjuk tehát, hogy Ó-Budának vannak textilgyárai, de nincsenek magyar textilmunkásai. A magyar munkást háromféle okból nem lehet jelenleg véglegesen textilmunkássá kiképezni azaz itten letelepíteni. Az első ok, hogy aratási szerződése köti földbirtokos gazdájához. Az aratási szerződéssel a földbirtokosnak munkásai biztosítva vannak, ki a szerződésnek érvényt is tud szerezni, mint tudjuk, ha kell csendőrszuronynyal is. Nem így van ez a gyári munkásnál, kivel szemben mindenféle szerződés teljesen meddő maradna, már csak azért is, mert a szolgabíró úr csendőrei többet tudnak érvényre juttatni, mint a budapesti kerületek elöljáróságai. Különben sem volna haszna a gyárnak az erőszakolt munkából. Amíg tehát az aratási szerződések érvénynyel bírnak, addig a magyar munkásból nem lehet ipari munkást nevelni. Ezért törölni kell az aratási szerződéseket. A második ok, hogy nem talál megfelelő hajlékot családja részére. A lakás viszonyok itten igen rosszak. Olcsó, tiszta hajlékot alig talál egy mun- skás család. A lakások drágák, dacára annak, hogy