Magyar textílipar, 1911 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1911-01-01 / 1. szám

2 MAGYAR TEXTILIPAR 1911. JANUÁR 1 az itteni házak 90%-a ósdi kis házikók. E kis házikók szobái oly kicsinyek, hogy négy-öt em­ber alig tud benne állva elhelyezkedni és mégis kell, hogy elférjen benne éjjelre 4—5 pihenésre vágyó munkás ember. Szánalomra méltó az ilyen munkás családok helyzete. Ezért szükséges volna munkás lakások építése a gyárak közelében. Az építkezés történjék a város, gyáros vagy az állam részéről. A város mostanában úgy is épített mindenfelé kislakásokat, építsen tehát a gyárak közelében is. A főváros november 25-iki közgyűlése is elfogadta a tanács ama előterjesz­tését, hogy Ó-Budán a Filatori dűlőben vegyen meg egy hétezer négyszögölnyi telket 300.000 koronáért kis lakások céljaira. Csakhogy a Fila­tori dűlő oly mesze van a textil és más gyárak­tól, hogy az ottani kislakásokból a gyári mun­kásoknak nagyon kevés hasznuk lenne. Miért kell a kis lakásokat kültelkeken épí­teni, mikor Ó-Budán lehetséges sőt szükséges is volna a belterületen való építkezés. Mikor fog­nak eltűnni az ősi kis vityilók, ha itt is kifelé építenek?! Ilyenformán talán soha! A fővárosnak vannak különben telkes a bel­területen is, építsék tehát ottan a kis lakásokat. Ha a fővárosnak nem állana módjában ezt meg­tenni, úgy az államnak karöltve a gyárossal kellene gondoskodni a munkáslakásokról. A gyárosok egyedül ezt nem tehetik, mert éppen a rossz munkás visszonyok következtében a nagy áldozatokkal felépített gyárak befektetési tőkéi oly kamatját sem képesek elérni, melyet egyszerű ta­karékbetét útján biztosan elérnének. Sőt az utóbbi évek óriási vesztességgel zárultak. A gyárosok mégis hoznának áldozatokat, mert tudják, hogy ezáltal állandó munkások volnának biztositva ré­szükre, miért is mindenképpen jobb eredményt érnének el Tudják, hogy ezzel olyas­valamit nyújtanának munkásaiknak, melyel őket jobban magukhoz szoktatnák sőt ezáltal családtagjaikat is magukhoz vonzanák, minek későbbi eredménye, volna az igazi textil munkás család Az állam segítsége bizonyulna a legjobbnak a nélkül, hogy erre külön fedezetre volna szük­sége, még pedig úgy, hogy a subventio kiuta­lásakor kötelezi a gyárost arra, hogy a kiu­­talt subventio bizonyos részét munkáslakások építésére fordítsa. A gyáros ezt megteheti, mert itten tudná legjobban gyümölcsöztetni az állam segélyét. De megteheti az állam is, mert hiszen kettős célt szolgálna vele. Segítene a gyároson, de segítene a munkásokon is. Egyiken épp úgy mint a másikon. Egyszersmind azt is tudná, hogy segélyét a lehető legjobb célra használják fel. Harmadik ok, hogy nem tud hozzá­szokni az idegen ajkú vezető vegyészek és mesterekhez. Mert egyik fő oka, hogy a gyárak munkásai nem állandók, az idegen ajkú vezető­ vegyészeknél és mestereknél is keresendő. Hiszen természetes, hogy a magyar munkás szívesebben dolgozik olyanok mellett kiket ő megért és kik őket meg­értik. Természetes, hogy ha a munkásnak anya­nyelvén magyaráznak valamit azt gyorsabban és jobban érti meg, mint az előtte félig ismeretlen nyelvet. Ha pedig nem értik meg egymást, úgy abból folytonosan zavarok és károk keletkeznek. Textil gyárainkban főleg idegen ajkú vezető vegyészek és mesterek vannak a miért tehát a ma­gyar munkás nem is állandó n­em is képzett. Ide­gen ajkúak mellett nincsen arra kilátás, hogy ez valamikor másképpen lesz. De nem is lehet, mert ha nem lehetett 90— 120 éves fennállás mellett kellő magyar mestert és munkást nevelni, úgy ezután sem fognak. Innen van azután, hogy még mindig idegen elemek kerülnek a gyárakba. Csak nemrégen történt az egyik gyárban az a sajnála­tos eset, hogy egy cseh igazgatót alkalmaztak, ki­nek alig néhány napi ittléte után első ténykedése az volt, hogy egynéhány régi, már igazi textil­munkást elküldött és hozott helyettük 20—25 cseh hazafit. Mindezt a nélkül tette, hogy először meggyőződött volna a már elbocsájtottak használ­hatóságáról. Pedig, hogy használhatók voltak , egész 20 éven át az bizonyos, de úgyszintén bi­zonyos, hogy nem is tudatlanok, mert hiszen ak­kor nem vették tőlük írásban, hogy más hasonló gyárba nem mehetnek. Az idegenek nem is igyekszenek a magyar munkást állandóan megtartani, kiképezni, míg a magyar vegyészek és mesterek minden törekvése a magyar munkás kiképzésére és megtartására irányul. Az idegen vezetők okai annak is, hogy a magyar mester és munkás nem ér el oly ma­gas bért, mint az idegenek honfitársai. Már idejö­vetelükkor oly bért kapnak, melyet egy 15—20 év alatt vagy még azután sem volt képes elérni Az idegenek szívesen jönnek, mert hiszen né­mely esetben nem csak az ide utazási hanem a vissza­utazási díjakat is megkapják. Azután meg csak itten is lehet valamit tanulni. Még tudni kell, hogy az idegenek még kevésbé állan­dóak, mert hiszen ezek legtöbbje is családja nél­kül jön ide. Tessék tehát a gyárakban kizárólag ma­gyar vezető vegyészeket, mestereket és munká­sokat alkalmazni, tessék dolgozó munkásaik­nak egészséges lakást nyújtani, akkor azután Ó-Budának nem csak textilgyárai hanem igazi textilmunkásai is lesznek, mely majd hozzá­járul a gyárak gyors fellendüléséhez.

Next