Magyar textílipar, 1911 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1911-01-01 / 1. szám
1911. JANUÁR 1. MAGYAR TEXTILIPAR Hogy az illetékes tényezők mindent kellőképen fontolóra vegyek, ez nemzetgazdasági szempontból is elsőrangú fontosság. Az állam így aránylag csekély költség árán itt tarthatná az emberek nagy számát, kik a mostoha kereseti viszonyok miatt kényetelenek hazájukat elhagyni hogy a tengeren túl keressék kenyerüket, másrészt pedig a vállalkozási szellemnek is szárnyai nőnének, ha elegendő számú, iskolázott munkaerőre volna kilátása, s a hazai még nagyon fejletlen textilipar gyorsan és egészséges alapon kifejlődnék. Végül még egy fontos körülményre kell rámutatnom. Ha a különböző államok kereseti viszonyait vizsgáljuk, azt találjuk, hogy azon államokban, hol a népesség intelligensebb, a kereseti viszonyok is jobbak, vagyis minél értelmesebb a munkás, annál előnyösebben tud dolgozni s így természetesen többet is keres, mint kevésbbé értelmes társa. Az állam és ipar érdekei itt találkoznak egymással, s az elsőnek kötelessége volna odahatni, hogy az ipari vállalkozó törekedjék kulturális tekintetben is munkásairól gondoskodni. A munkásokról való gondoskodásnak ezt a területét az iparfelügyelőségnek különösen éber szemekkel kellene megfigyelnie, de ehhez szükséges volna a felügyelőségi kerületek szűkítése, illetőleg az iparfelügyelők számának emelése. Íi magyar fésüs-gyapjúfonal iparról. (Csevegési írta: Totis Rezső, az Első Magyar Gyapjúfonalgyár R. T. igazgatója. Minden iparág fejlődésének és életképességének első elengedhetetlen feltétele: a fogyasztási erő, a felvételi képesség. Ha körkérdést intéznénk hazánk számos, ezidőszerint még sajnos mostoha viszonyok között sínylődő iparvállalatához, hogy iparuk kedvezőtlen stagnálását mivel okolják, minden bizonnyal azt a választ nyernék, hogy egyrészt a gyár alakulásakor tekintetbe vett hazai összfogyasztás maradt mélyen a várakozáson alul, de meg, hogy ezen is a külföldi versennyel kell erősen megosztozkodni. A külföldi versenyt még csak lehetséges »megfelelő kitartássi képességgel« — illetve elegendő tőkével — hosszú és kínos évek múltán belföldi piacunk feladására szorítani; ez tehát, ha nem is biztató, de nem reménytelen. Súlyosabb azonban helyzetünk a fogyasztási képesség tekintetében, melyet — hiteles és megbízható tapasztalatok alapján — mesterségesen fokozni nem lehet. Ezen pontnál megszűnik minden igyekvés és előáll egy iparvállalat részére, mely még hazájában is nehézségekkel küzd, a tagadhatlanul merész vállalkozás lehetőleg kivitelre gondolni, hogy ezáltal fejlődésének alaptényezőjét, termelésének fokozását, illetve termelési költségeinek csökkentését elérje. A magyar vevő konzervatizmusáról és az osztrák versenyről külön megemlékezni már unalmas és céltalan dolog volna. Unalmas pediglen azért, mert ezen állapotok már emberemlékezet óta tartanak és mivel legjobb esetben is még hosszú ideig tartani fognak. Ezek ellen az adott körülmények között csak egy hathatós szert ismerek, de az kínosabb az osztrák versenynél és a magyar vevők konzervatismusánál — számolni velők és leküzdeni őket. Magyarországnak nincs gyapjúszövő ipara! A főleg Ausztriából importált gyapjúszövött és kötött áruk összege a 120 millió koronát megközelíti. Magyarország gyapjúáru fogyasztás tekintetében amúgy is messze mögötte marad például Németországnak, Franciaországnak vagy Angliának. Előbb még a gyapotáru használatának kell általánossá lennie, a gyapjú-, a drága gyapjúáru használata csak akkor fog jönni, ha megerősödtünk vagyonban és amikor majd igényeink fokozódtak. Kinek kell fonál, ki használ fonalat, töprengtem, amidőn országunkat, — Árpád vezér bejövetele óta, mint az első magyar fésüs-gyapjúfonó igazgató — bejártam, hogy ezen érthető kíváncsiságomat kielégítsem. A statisztikai adatok szerint a gyapjúfonal évi bevitele is csak jelentéktelen néhány millió koronát tesz ki egészben. Ez a kis bevitel is oly sok különféle fonalminőségekre oszlik szét, hogy azok gyártásához egész csomó különleges fonalgyár volna szükséges. Apropós, statisztikai adatok! Amikor a föntebb leírt módon az országot bejártam és az összes gyapjúfonalat feldolgozó vagy eladó cégeket felkerestem, sajátságos, merész ötletem támadt! Megkísérlem ellenőrizni a statisztikát Nekem az a statisztika nem fogja büntetlenül mondani, hogy ennyi és ennyi millió csillag van az égen, ha nem hiszed .... stb. Én igenis utánaszámolom, illetve legalább is megkísérlem. Sietek hozzáfűzni, hogy magamban előre is végérvényesen elhatároztam, hogy 40"/n különbözete vagy föl bennem fagyembert fog találni. Statisztikai hivatal feltétlenül pontos munkája köztudomású, ha nem óh, ezek az értékmegállapító bizottsági tagok! Ha miniszter volnék, itt mélyreható reformokat léptetnék életbe. Teszem fel pld. kötelességévé tenném az értékmegállapító bizottsági tagoknak, hogy értékmegállapítsanak lehetőleg azonban csak saját szakmájukban. A fésűs gyapjúfonalipar részére csak rokonszakmabeli értékmegállapítóról lehetvén szó én pld. nem idegenkednék egy agrár úrtól. Igen, igen, ez nem tévedés, egy agrár úrtól. Hisz volt alkalmam arra a kijelentésemre, hogy gyapjúfonalgyáros vagyok, agrár részről gyakran az a kollegiális, spontán választ hallani, hogy »úgy, nekem is juhaim vannak«. "