Magyar Textiltechnológusok lapja, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933-01-31 / 1. szám

XIV. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1933. JANUÁR 31. X. SZÁM. Megjelenik évenkint tízszer. Erscheint jährlich zehnmal. £ Х1Ъ MAGYAR TEXTILTECHNO LOG U SOK LAPJA A MAGYAR TEXTILTECHNOLOGUSOK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE FACHORGAN DES VEREINES UNGARISCHER TEXTILTECHNOLOGEN Szerkesztőség és kiadóhivatal: Redaktion und Administration. BUDAPEST, I. KER. MŰEGYETEM Mechanikai Technológiai Intézet. SZERKESZTŐ: — REDAKTEUR: MORINECZ ANTAL Egyesületi tagok a lapot,a tagdíj fejében kapják. Nem tagok részére az előfizetési díj : 1 évre.....................................16 pengő Jahresabonnement.................16 pengő BÁRSONY- ÉS BÁRSONYSZERŰ SZÖVETEK HOFFMANN MIKLÓS okt. gépészmérnök Előadta a Magyar Textiltechnológusok Egyesületének 1932 dec. 23-án tartott választmányi ülésén A bársony- és bársonyszerű szövetek a textil­iparban mennyiségileg talán szerény, minőségileg és főleg technikailag azonban igen előkelő helyet fog­­lalnak el, aminek­ jellemzésére csak azt a minden szakember által jól ismert tényt említjük fel, hogy gyakorlott pamut-, posztó-, sőt soknyüstós mintás szö­vetek gyártásában jártas szövők is csak több hónapos tanulás után képesek használható, — de még koránt­sem kifogástalan, — ilyennemű árút szőni; újoncok­kal pedig legtöbbször évekig is elbajlódik a mester, amíg a szövőszéket nyugodtan rájuk bízhatja. A gya­korlott bársony-, plüss- stb. szövet ennek megfelelően világszerte jobban is fizetik, mint az egyéb textilipari munkást és a gyárak igen nagy gondot fordítanak munkásanyaguk kiválogatására, kiképzésére és meg­tartására. A bársony- és bársonyszerű szövetekről beszélve, elsősorban néhány alapvető terminológiai kérdés vár tisztázásra. A kereskedelemben használatos, többé-ke­­vésbbé hangzatos és legtöbbször értelmetlen, sőt fél­revezető elnevezéseket, melyek gyakran ugyanazon árút több különböző néven nevezik, viszont sokszor ugyan­azon névvel két-három, lényegesen különböző szöve­tet is jelölnek, itt nem tárgyalhatjuk, hisz ezen a téren a divatnak is nagy szerepe van, ami egy vég­leges és logikus nomenklatúrát eleve kizár. A rendelkezésünkre álló magyar, de külföldi (itt főleg a németre gondolok) szakirodalomban sem ta­lálkozunk egy olyan irányú kísérlettel, amely a szó­­banforgó szövetfajtaságokat közös és eltérő tulajdon­ságaik alapján általánosan elfogadott rendszerbe fog­lalta volna.­­ Néhai nagynevű elnökünk, megboldogult Rejtő Sándor professzor elévülhetetlen érdeme a modern magyar textilipari irodalom megalapozása, amely ne­héz munkájának egyik legnagyobb problémája éppen a megfelelő szakkifejezések felkutatása, megválogatása, sőt teremtése és a köztudatba való átvitele volt. A textiliparnak ezen területét azonban az ő úttörő mun­kássága teljesen fel nem tárhatta, hiszen emberileg lehetetlen lett volna még részletesebben megmunkálni azt a hatalmas területet, amelyet az ő munkássága felölelt. Nekünk, utódoknak jut az a feladat, hogy az ő általa lefektetett elveket szélesebb alapokon rész­leteiben is kidolgozzuk. Rejtő Sándor »Textilipari technológiájában« a bársony- és plüssszövetekről a következőket mondja: »mindkét szövetfajta bolyhos; a különbség köztük, hogy a plüssön a bolyhok ritkák, de hosszúak, még pedig akkora hosszúságúak, hogy saját súlyuk folytán a szövet síkjába lekonyulnak, a bársony bolyhái el­lenben a szövet síkjára majd mindig merőlegesen állanak, még­pedig azért, mert a bolyhok sűrűek és kurták.« Miután leszögezzük azt, hogy az idézett definí­­ció lényegileg helyes, egyúttal rá kell mutatnunk arra is, hogy hiányos és egy továbbfejlődő textilipari iro­dalom igényeit már nem elégíti ki. Nem elégíti ki pedig először azért, mert nem mindig fennálló kü­lönbségeket emel ki, anélkül, hogy a rendszertanilag sokkal fontosabb hasonlóság lényegére nyomatékosan rámutatna; másodszor pedig azért, mert kihagyja a meghatározásból azokat a lényegileg rokon szöveteket, amelyek szerkezeti vagy külső hasonlóságuk folytán szintén ugyanezen családba tartoznak, anélkül hogy hétköznapi értelemben vett bársony- vagy plüssszöve­­teknek volnának nevezhetők. Eléggé liberális és amellett mégis szigorúan zárt szövetcsaládra vonatkozó definíciónak talán a követ­kezőt ajánlanók: Bársonyszerű szöveteknek (természetesen a tulaj­donképpeni bársonyok is beleértendők) olyan szövete­ket nevezünk, amelyeknek egyik vagy mindkét felületét egészben vagy részben szövéstechnikailag lekötött, de a szövet felületéből kiemelkedő, a felett szabadon elhelyezkedő fonalrészek (bolyhok, csomók) borítják. Ezek a bolyhok lehetnek felmetszettek, amikor is a kiemelkedő fonalrészeknek csak az egyik vége vann az alapszövetbe lekötve, vagy hurokszerűek (hurkosak), amikor a kiemelkedő fonalrész mindkét vége az alap­szövetbe le van rögzítve és így a szövet felületén hurkot alkot. Első pillantásra ez a definíció egy kissé túlságosan tág befogadóképességűnek látszik, ita azonban köze­lebbről szemügyre vesszük, hamarosan megállapíthat­juk, hogy meghatározásunk logikailag indokolt, egy tényleg együvé tartozó szövetcsaládot teljesen jelle­mez és nem kényszerít kivételek megállapítására, ami egy helyes definíció fő kelléke. Rejtő professzor meghatározására visszatérve, a német és francia irodalom sem állapít meg pontos határt a bársony és plüss fogalmak között. A németek:

Next