Magyar Textiltechnológusok lapja, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933-01-31 / 1. szám

A MAGYAR TEXTI­LTECH­NOLÓGUSOK LAPJA majdnem azt mondhatnék, ötletszerűleg használják hol a ssaint, Lot a ttüsch, a franciák pedig a velours és a petuche elnevezéseket. h­ogy a Saint, San mnet kifejezés honnan ered, nem tudjuk megállapítani; a t­tüsch szó francia ere­detű és srint ilyen, a német — gyakran erőszakos — nyelvtisztitó törekvéseknek sok helyütt egészen áldo­zatául esett. Ezzel magyarázható talán részben az a következetlenség is, amellyel különféle szerzők ezeket a kifejezéseket használják. A francia vein és pelu, valamint a velouté és petucheux fogalmak úgyszólván teljesen fedik egymást, mindkettő szőröst, bársonyost jelent és a szaporodalom is ezen értelemmel, válta­kozva használja. A bársonyszerű elnevezést két okból ajánlhatjuk: Először is a bársony jó magyar hangzású, a magyar nyelvben valószínűleg régen meggyökerese­dett szó. Másodszor a valódi bársonyokon kívül még ezen szövetcsoportba tartozó szövetek jó része minden való­­szíűség szerint a bársonyok könnyebb előállítását, esetleg utánzását célzó törekvések eredménye. Miat a történelmi fejlődésre vonatkozólag hiába keresünk összefüggő irodalmi adatokat, műszakilag gyakorlott kritikus szemmel vizsgálva a körülménye­ket, nyilvánvalónak tarthatjuk, hogy az összes, a fen­tiekben bársonyszerűnek nevezett szövetek őse a máig is kizárólag és egyöntetűen csak bársonynak (Saint) nevezett vetülékbársony. Ez egyszerűbb formában egy kevés nyüsttel is könnyen megoldható, szövéstechnikailag sem különö­sebb tudást, sem pedig drága, különleges berendezést nem igénylő szövetfajta. Hogy azután még máig is ez a gyártási mód, természetesen műszakilag tökéle­tesített formában, eredményezi a legszebb, legérté­kesebb bársonyszöveteket, az a következtetéseink ered­ményéből semmit le nem vonhat, sőt a történelmi fejlődés alapján keresett rendszerezés helyességének kétségtelen bizonyítéka. A következő fejlődési fokozat minden bizonnyal a láncfonalnak mint bársonyfelületképző szövetelem­nek a felhasználása volt, amely fogással a bársony­szövetek előállítása sokkal szaporábbá és ezáltal ol­csóbbá válhatott. Mindenki ismeri a láncbársonyok gyártására fel­használt első primitív berendezést, amely szövőrudak segítségével készíti a bársonyfelületet. A késnek a szövőrúdon való elhelyezése, valamint a szövőrúdnak kés nélkül való alkalmazása egy roppant változatos és igen elterjedt szövetcsoport könnyű és gyors előállí­tását tette lehetővé. A bársonyszerű szövetek ezen cso­portját (a német Rutenplasch, Rutensamt analógiájára) talán rúddal szőtt bársonyoknak nevezhetnek, meg­különböztetésül az egyéb, igaz hogy alárendelt jelen­tőségű, hurkos felületű szövetektől. Az előbb is említett olcsóbbítási törekvés és a kötéstan, valamint a gyártási technika­­ művészi tö­kélyre való fejlesztése termelhette ki a bársonyszerű szövetek harmadik, a kettős láncbársonyok, vagy kettős plü­ssök csoportját. Az igen elmés gyártási mód, mely­­lyel az efajta szövetek készülnek, minden szakember előtt jól ismert. Újabban ismét felelevenítettek egy régi eszmét: hurkos felületű szöveteknek (hurkos bársonynak) ily módon, kettős bársony alakjában való gyártását. Tu­domásunk szerint piacra megérett árut ily módon még nem sikerült előállítani és itt csak mint a lehetősé­gek széles skáláját jellemző különlegességet említ­jük fel. Hogy a csoportosításunk teljes legyen, meg kell még emlékeznünk egy néhány outsider szövetről is, melyek részint a definíciónk értelmében, részint ha­sonlósági alapon szintén a bársonyszerű szövetek csa­ládjába tartoznak, ha a gyártási eljárásuk külön­bözősége miatt csak kültagoknak is ismerhetjük el őket. A bársonyszerű szövetek, mégpedig a láncbár­sonyok közé kell sorolnunk a közönségesen hurkos felületű szöveteknek (Frottier­, Schlingengewebe) ne­vezett, igen elmés eljárással készült szöveteket. Hasonlóképpen ide, de a vetülékbársonyok közé tartoznak a kezi, valamint a gépi csomózású perzsa-, sm­yrnaszőnyegek­ is. Ezt annál tisztább lelkiismerettel állíthatjuk, mert egy szép perzsa- vagy smyrnaszőnyeg felületét bármely laikus is szép bársonyosnak fogja nevezni. Szintén a vetülékbársonyok közé sorolandók a különféle zseniliaszövetek, amelyek különlegesen elő­készített vetülék útján nyernek bársonyos felületet. Legvégül pedig egy különleges szövetfajtával kell megismerkednünk és megalkudnunk. Értjük ezalatt azokat a szöveteket, amelyek a vetülékbársony min­tájára egy külön hosszan, lazán felfekvő vetülékrend­­szerrel készülnek, amely vetülékrészeket a kikészítési eljárás folyamán bogácsolás útján elszakítanak és fel­bontanak. Ezen szövetek definíciónk minden pontjá­nak megfelelnek, azzal a lényegtelen eltéréssel, hogy a szájvégeket nem metszettük fel, hanem felszakítot­tuk. Ha következetesek akarunk maradni, nem tér­hetünk ki ezen szövetfajtaságnak a csoportosításunkba való felvétele elől sem. Azonban úgy gondoljuk, hogy ezzel nemcsak hogy hibát nem követünk el, hanem ellenkezőleg összekötő kapcsot találunk benne az egyéb textilipari gyártmányok nagy birodalmával. . Az alapdefiníciónk magyarázata közben azzal egy­idejűleg önkéntelenül is rendszerbe foglaltuk a bár­sonyszerű szövetek csoportjait. Eszmefuttatásunkat rö­viden összefoglalva, a következő táblázatot nyerjük: Bársony- és bársonyszerű szövetek I. Vetülékbársonyok A. Tulajdonképeni bársonyok (valódi bársonyok) B. 1. Csomózott szőnyegek (kézi vagy gépi cs.) 2. Zseniliaszövetek C. Átbogácsolt vetülékkel készült szövetek II. Láncbársonyok A. Rúddal szőtt bársonyok 1. Felmetszett bársonyfelülettel 2. Hurkos felülettel B. Kettős bársonyok (kettős plüssök) 1. Felmetszett felülettel­­2. Hurkos felülettel) C. Közönséges hurkos szövetek (frottier stb. szövetek) Az eredmény tehát egy közös családba tartozó, azonos tulajdonságokkal bíró szövetcsoportnak a rend­szerbefoglalása, a közös tulajdonságok megállapítása és az összes ezeket felmutató szöveteknek az eltérő gyártási módszer, vagy pedig egyéb különbözőségük szerint való csoportosítása és elnevezése. Tudomásunk szerint ezt ilyen formában még senki nem tárgyalta, könnyen érthető pedig, hogy egy ilyen rendszerezés az áttekinthetőséget igen megkönnyíti, ál­talános, az összes idetartozó szövetekre vonatkozó meg­állapításokra és következtetésekre nyújt módot, ami a textilipar elméleti részével is foglalkozó akár ta­nulónak, akár képzett szakembernek, de még a ke­reskedőnek is nagy könnyebbséget jelent. Ami a dolog érdemét illeti, ezen szerény tanul.

Next