Magyar Textiltechnológusok lapja, 1935 (16. évfolyam, 2-12. szám)
1935-02-23 / 2. szám
melléklete XVI ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1935. FEBRUÁR 22. 2. SZÁM. MAGYAR TEXTILTECHNOLOGUSOK LAPJA A MAGYAR TEXTILTECHNOLOGUSOK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE FACHORGAN DES VEREINES UNGARISCHER TEXTILTECHNOLOGEN Szerkesztőség és kiadóhivatal. Redaktion und Administration. BUDAPEST, XI. KER. MŰEGYETEM Mechanikai Technológiai Intézet. Megjelenik évenkint tizenkétszer. Erscheint jährlich zwöllmal. FEL. SZERKESZTŐ: — REDAKTEUR: MORINECZ ANTAL Egyesületi tagok a lapot a tagdíj fejében kapják. Nem tagok részére az előfizetési díj 1 évre...................................16 pengő Jahresabonnement...............16 pengő A SZABVÁNYOSÍTÁS jelentősége a textiliparban Előadta: Dr. Thiering Oszkár a Magy. Textiltechn. Egyes. 1935. jan. 28.-án tartott vál. ülésén A szabványosítás gondolata nem a textiliparban merült fel először, hanem a gépiparban, amelynél előnyösnek látszott egyes gépalkatrészeknek, a csavaroknak, ékeknek, fogaskerekeknek stb. méreteit egyöntetűen megállapítani, hogy az eltört vagy elkopott részek kicserélése és pótlása ezáltal megkörnülttessék. E gondolat aztán a többi iparágnál is termékeny talajra talált és ma már alig van iparág, amelynél a szabványosítás nem volna szerves része a gyártásnak, mert olcsóbbá teszi a termelést és egyaránt használ a terermelőnek és a fogyasztónak. Hátránya, hogy mint minden szabály, mely az egyéni önkénynek több kevesebb gátat emel, merevvé teszi a gyártást és a kereskedelmet és újabb eszmék befogadóiba és keresztülvitelére alkalmatlanná. Ettől eltekintve annyi előnyt biztosít a termelésnek, hogy alkalmazása mindig nagyobb hullámokat vet és mindig újabb és újabb területeket hódít meg magának. A textiliparban a szabványosítás sok mindenre terjedhet, így a nyersanyagokra, a félkész és kész árukra, a kereskedelmi elnevezésekre és szokásokra, a vizsgálati módszerekre, a textilipari gépekre stb. A szabványosítás vonatkozhatik továbbá egyetlen egy vállalat területére vagy az állam területére vagy mint nemzetközi szabvány a mivelt országok egész összességére. Lássuk ezek után a fontosabb szabványokat, melyeket a textiliparban használnak vagy a közeljövőben előreláthatóan használni fognak egyenként. 1. A nyersanyagok. A textiliparban használt szálas anyagok szabványosítása nemcsak a technikust érdekli, ki azokat feldolgozza, hanem a mezőgazdát is, ki azokat termeli. A fontosabb nyersanyagokra vonatkozólag már régóta honosultak meg különböző kereskedelmi szokások és megállapodások, melyek azonban eddig még nem tudtak nemzetközi szabványokká fejlődni. A pamutnál pl., ennél a legfontosabb textilanyagnál az adás-vételnél az osztályt és az elemi szálak hosszúságát veszik alapul. Az osztály a pamut portartalmától, a levél- és hüyelv maradéktól, a szálak szikétől és lényétől függ. Az amerikai bureau of standard az északamerikai pamutfajokra hivatalos mintákat, standardokat állapít meg, melyek nagyobb méretű dobozokban vannak elhelyezve a róluk készült hiteles fényképekkel együtt. Vitás esetekben a hivatott tőzsdei szervek e standardok alapján döntenek. A szálhosszúság szerint e minták 9 osztályba vannak sorolva a legjobb minőségű middling fairtől a leggyengébb minőségű good ordinary minőségű pamutig. Alig évekkel ezelőtt a legtöbb pamuttőzsdének külön standardjai voltak, ma az északamerikai pamutok értékelésénél általában az amerikai standardokat veszik alapul. Az indiai és egyiptomi pamutokra vonatkozólag is vannak osztály megállapítások, de ezek nem elég megbízhatók, úgyhogy a vevők a beküldött mintákra vannak utalva. Az elemi szálak átlagos hosszát a gyakorlatban kézzel állapítják meg. Tudományos vizsgálatoknál azonban nem szabad megelégedni a szálhosszúságok átlagos értékével, hanem a Lirtdiagramim alapján a szálhosszúságnak a szakadban való elosztását is figyelembe kell venni. Idővel a szabványosítás is át fog térni ezekre a finomabb vizsgálatokra, mert a pamutszálak fésülésénél és fonallá való feldolgozásánál az eredmény lényegesen függ a szálhosszúságok egyenletes elosztásától. A pamut után a második legfontosabb textilanyag a gyapjú, melyre vonatkozólag már sok államban foglalkoztak standard minőségek és típusok felállításával. Az Egyesült Államokban pl. a szálak átmérője és hosszúsága alapján hat standardtípust állítottak fel, melyeket Angliában is elfogadtak, azzal a kiegészítéssel, hogy a standard típusokat összefüggésbe hozták a belőlük fonható fonalak számával. Franciaországban a következő osztályokat különböztetik meg: extra fine, fine, intermédiaire, commune, ordinaire. Németországban a gyapjúszálak közepes átmérőjét mikronokban állapítják meg és a gyapjufajokat eszerint AAAAA, AAAA, AAA, AAI, AAAl, B, C, D, E, F osztályokba sorozzák. Hazánkban figyelmet keltettek a Disehka-féle javaslatok, melyek a közszállításokra nézve előírt gyapjiufajokat a 16 és 70 mikron között váltakozó átmérők szerint 18 osztályba sorozzák. A standardok megállapításának nehézségeiről fogalmat alkothatunk, ha tudjuk, hogy egy-egy gyapjúpróbából 100—200 átmérőt kell mikroszkóppal megmérni, alkalmas átlagérték nyeréséhez, azonkívül tekintetbe kell venni a gyapjú változó átmérőjét a szál különböző helyein és a szálnak ebből folyó egyenetlen vastagságát. A standardok felállításánál továbbá alkalmazkodni kell a gyakorlati becslésekhez és az illető vidéken termelt gyapjúfajtákhoz, melyek a biológiai tényezők, az évek, az éghajlat és a táplálkozás válfajai szerint