Magyar Textiltechnológusok lapja, 1935 (16. évfolyam, 2-12. szám)
1935-02-23 / 2. szám
MAGYAR TEXTILTECHNOLÓGUSOK LAPJA felület, mely az összes fénysugarakat a fény visszaverődésének törvények szerint visszaveri. A szövetek e két szélső eset között foglalnak helyet és a teljesen tompa és tükröző felületek között valami középső fényességet mutatnak. E relativ fényesség meghatározására szintén Ostwald dolgozott ki módszert, melynek segítségével meg lehet határozni e tulajdonság számszerű nagyságát. Mindezekből nyilvánvaló, mily nagy szerepet játszik a textiláruk szabványosításánál a vizsgálati módszerek és eljárások egyöntetű, minden kétséget kizáró szabályozása és fogalmazása és a vizsgálatoknál megengedhető toleranciák körülírása, mert enélkül a legnagyobb zavarok és ellentmondások keletkezhetnek. Úgy a szilárdsági, mint egyéb vizsgálatoknál mindig tekintettel kell lenni egyrészt a kísérleti, hibákra, másrészt az anyagban rejlő egyenetlenségre, mely a vizsgálati eredményeket néhány százalékkal megváltoztathatja. Legnehezebb a szabványosítás kérdése a szövettípusok megállapításánál és azért sokan kétségbevonják, hogy e téren lehet-e egyáltalában szabványokat teremteni. Hiszen éppen a textilipar az az ipar, mely leginkább kénytelen hódolni a divat parancsainak és hol újjabb szín-, hol újabb anyag- vagy kötéstani hatással a közönség szeszélyeinek hízelegni. A gyáros a nagykereskedő igényeit kell, hogy kielégítse, aki színekből és mintákból minél nagyobb kollekciót kivon, hogy a saját ízlésének megfelelő szöveteket ezekből kiválaszthassa. A kiskereskedő pedig súlyt helyez arra, hogy vevőinek legextravagánsabb kívánságait teljesítse. És itt sajnálattal kell leszögezni, hogy a ruházati ipar bizonyos tekintetben el van maradva más iparágak mögött. Mert miig az építkezésnél és a táplálkozásnál, az emberiség eme két fontos szükségleteinek kielégítésénél főiskolákon és egyetemeken tanítják a követendő tudományos alapelveket, melyeket aztán a nagyközönség akarva, nem akarva, követni kénytelen, — gondoljunk csak a diétás kosztra és a higiénikus lakásokra, — addig a ruházkodás terén, az emberiség e harmadik főszükségletének kielégítésénél ma is néhány analfabéta divatfejedelem zsarnokoskodik, ahelyett, hogy egy ruházati főiskola keretében technikusok, orvosok és iparművészek együttes munkája állapítaná meg az öltözködés racionális módozatait és tudományos alapokra fektetné a ruházkodás alapelveit. Egyelőre a szabványosító törekvések főleg a közszállítási szövetekre koncentrálódtak, mert itt leginkább lehet bizonyos állandó típusokat, szövetmintákat előírni, melyeknek betartása a gyárosok munkáját megkönnyíti és az érdekelt hatóságoknak állandó tulajdonságokkal rendelkező szövetek szállítását biztosítja. Ki kell emelnem, hogy Magyarország volt az első állam, mely a közszállításoknál szükségelt fontosabb gyapjú- és pamutszövetekre vonatkozólag egyrészt típusokat állított fel, melyek a legpontosabban előírják a szállítandó szöveteknek előbb említett és még egyéb tulajdonságait és gyártási adatait, másrészt az átvételnél és vizsgálatnál követendő pontos utasításokat és szabályokat teremtett, melyek rendet csináltak a közszállitások terén és más államoknak követésre méltó példát statuáltak. Hogy a közszállitásokra szolgáló szöveteken kívül is lehet tömegfogyasztási texticikkeknél közös megállapodásokkal szabványokat vagy mondjuk egyszerűsítéseket elérni, azt megmutatta Amerika, hol Hoover, volt kereskedelemügyi miniszter kezdeményezésére a kereskedelemügyi minisztériuminak egy külön osztálya, az u. n. simplifying departement, melynek szerepét ma a bureau of standard és a federal specification board vette át — egyrészt a gyárosokkal, másrészt a kereskedőkkel és a fogyasztók érdekeit képviselő kereskedelmi és iparkamarákkal tárgyalásokat folytatott egyes textilcikkek változatainak ésszerű határokon belül való korlátozására, így sikerült a cipőzsinórok, gallérok, nadrágtartók stb. számát lényegesen leszállítani, mert ezekből sokkal több változat volt forgalomban, mint amennyit a legkényesebb divat megkívánt. ! ! ! ] ' ! Azonkívül a kötött és hurkolt alsó ruhák, harisnyák, ingek, blúzok stb. méreteit és nagyságát egységes jelöléssel biztosították, melyek mint kereskedelmi szabványok általánosan elterjedtek. Ez a vevőkre nézve is könnyebséget jelentett, mert ha valaki azelőtt Amerikában bizonyos számú harisnyát vásárolt, mely igényeinek megfelelt, ez még nem jelentette azt, hogy más üzletben ugyanolyan számú harisnyát lehetett kérnie. A mozgalom kerékkötői egyes gyárosok és kereskedők voltak, akik tévesen azt hitték, hogy a közönség kegyeit csak egészen különleges méretekkel és jelölésekkel lehet megnyerni. 4. Textilgépek. A nyersanyagok, fonalak és textiláruk szabványosítása után még a textilgépek és gépalkatrészek szabványosításával kívánok néhány szóval foglalkozni. Maguk a gépek a textiliparban gyártandó cikkek sokfélesége miatt annyi változatosságot tüntetnek fel, mint amennyi kevés más iparágban található, úgyhogy ezeknek szabványosításáról alig lehet szó. De van a textiliparban számos segédalkatrész — orsó, cséve, gyűrű, henger, vetőfeji, borda, jacquardkártya stb. — melyeknek szabványosítása hálás feladat elé állítja az illetékes tényezőket. Ez a munka csökkentené a gyártandó cikkek sokféleségét, hozzájárulna a gépek olcsóbbá tételéhez és ezzel úgy a gépgyárak, mint a fogyasztók dolgát megkönnyítené. Németország, mint elsőrangú textilgépgyártó ország, ezen a téren már erősen hozzáfogott a szabványosítás munkájjához és sikerült neki pl. a vetélők számát 800-ról 50-re, a vetülékvillák számát 40-ről 3-ra, a vetőfejeik számát 2000-ről 55-re, a lánchengerek számát 28-ról 7-re, a lánchengertárcsák számát 400-ról 37-re leszállítani. Egy-egy ilyen segédrész törése vagy kopása esetén elegendő a gyárral az illető szabványosított cikk rajzát vagy sokszor csak számát tudatni, ahelyett, hogy egész mintát kelljen küldeni. Újabban sikeresen foglalkoznak a Jacquardszövés körébe tartozó cikkeknek, különösen a géposztásoknak, hasábprofiloknak, kártyáknak, kártyazsinóroknak, emelőzsinóroknak és hasonló részeknek szabványosításával. Aki valaha foglalkozott Jacquard minták rajzolásával és a megfelelő kártyák kiverésével, az kellően méltányolni tudja az itt előálló nehézségeket és a szabványosítással elérhető előnyöket. A textilgépalkatrészek szabványosítása nálunk is aktuálissá vált ama körülmény folytán, hogy hazai gépgyárak rávetették magukat ezek gyártására, hogy