Magyar Textiltechnológusok lapja, 1935 (16. évfolyam, 2-12. szám)

1935-02-23 / 2. szám

MAGYAR TEXTILTECHNOLÓGUSOK LAPJA felület, mely az összes fénysugarakat a fény vissza­verődésének törvények szerint visszaveri. A szövetek e két szélső eset között foglalnak helyet és a teljesen tompa és tükröző felületek között valami középső fényességet mutatnak. E relativ fényesség meghatá­rozására szintén Ostwald dolgozott ki módszert, mely­nek segítségével meg lehet határozni e tulajdonság számszerű nagyságát. Mindezekből nyilvánvaló, mily nagy szerepet ját­szik a textiláruk szabványosításánál a vizsgálati mód­­sz­erek és eljárások egyöntetű, minden kétséget kizáró szabályozása és fogalmazása és a vizsgálatoknál meg­engedhető toleranciák körülírása, mert enélkül a legnagyobb zavarok és ellentmondások keletkezhetnek. Úgy a szilárdsági, mint egyéb vizsgálatoknál mindig tekintettel kell lenni egyrészt a kísérleti, hibákra, más­részt az anyagban rejlő egyenetlenségre, mely a vizs­gálati eredményeket néhány százalékkal megváltoztat­hatja. Legnehezebb a szabványosítás kérdése a szövet­típusok megállapításánál és azért sokan kétségbevon­ják, hogy e téren lehet-e egyáltalában szabványokat teremteni. Hiszen éppen a textilipar az az ipar, mely leginkább kénytelen hódolni a divat parancsainak és hol újjabb szín-, hol újabb anyag- vagy kötéstani ha­tással a közönség szeszélyeinek hízelegni. A gyáros a nagykereskedő igényeit kell, hogy kielégítse, aki színekből és mintákból minél nagyobb kollekciót ki­­von, hogy a saját ízlésének megfelelő szöveteket ezekből kiválaszthassa. A kiskereskedő pedig súlyt helyez arra, hogy vevőinek legextravagánsabb kíván­ságait teljesítse. És itt sajnálattal kell leszögezni, hogy a ruházati ipar bizonyos tekintetben el van maradva más ipar­ágak mögött. Mert miig az építkezésnél és a táplál­kozásnál, az emberiség eme két fontos szükségletei­nek kielégítésénél főiskolákon és egyetemeken tanít­ják a követendő tudományos alapelveket, melyeket aztán a nagyközönség akarva, nem akarva, követni kénytelen, — gondoljunk csak a diétás kosztra és a higiénikus lakásokra, — addig a ruházkodás terén, az emberiség e harmadik főszükségletének kielégí­tésénél ma is néhány analfabéta divatfejedelem zsar­nokoskodik, ahelyett, hogy egy ruházati főiskola ke­­retében technikusok, orvosok és iparművészek együt­tes munkája állapítaná meg az öltözködés racionális módozatait és tudományos alapokra fektetné a ruház­kodás alapelveit. Egyelőre a szabványosító törekvések főleg a köz­­szállítási szövetekre koncentrálódtak, mert itt leg­inkább lehet bizonyos állandó típusokat, szövetmin­tákat előírni, melyeknek betartása a gyárosok mun­káját megkönnyíti és az érdekelt hatóságoknak ál­landó tulajdonságokkal rendelkező szövetek szállítását biztosítja. Ki kell emelnem, hogy Magyarország volt az első állam, mely a közszállításoknál szükségelt fon­tosabb gyapjú- és pamutszövetekre vonatkozólag egy­részt típusokat állított fel, melyek a legpontosabban előírják a szállítandó szöveteknek előbb említett és még egyéb tulajdonságait és gyártási adatait, másrészt az átvételnél és vizsgálatnál követendő pontos utasí­tásokat és szabályokat teremtett, melyek rendet csi­náltak a közszállitások terén és más államoknak köve­tésre méltó példát statuáltak. Hogy a közszál­litásokra szolgáló szöveteken kív­ül is lehet tömegfogyasztási texticikkeknél közös megálla­podásokkal szabványokat vagy mondjuk egyszerűsí­téseket elérni, azt megmutatta Amerika, hol Hoover, volt kereskedelemügyi miniszter kezdeményezésére a kereskedelemügyi minisztériuminak egy külön osztálya, az u. n. simplifying departement, melynek szerepét ma a bureau of standard és a federal specification board vette át — egyrészt a gyárosokkal, másrészt a kereskedőkkel és a fogyasztók érdekeit képviselő kereskedelmi és iparkamarákkal tárgyalásokat folyta­tott egyes textilcikkek változatainak ésszerű határokon belül való korlátozására, így sikerült a cipőzsinórok, gallérok, nadrágtartók stb. számát lényegesen leszál­lítani, mert ezekből sokkal több változat volt forga­lomban, mint amennyit a legkényesebb divat meg­kívánt. ! ! ! ] ' ! Azonkívül a kötött és hurkolt alsó ruhák, ha­risnyák, ingek, blúzok stb. méreteit és nagyságát egy­séges jelöléssel biztosították, melyek mint kereske­delmi szabványok általánosan elterjedtek. Ez a ve­vőkre nézve is könnyebséget jelentett, mert ha valaki azelőtt Amerikában bizonyos számú harisnyát vásárolt, mely igényeinek megfelelt, ez még nem jelentette azt, hogy más üzletben ugyanolyan számú harisnyát lehe­tett kérnie. A mozgalom kerékkötői egyes gyárosok és kereskedők voltak, akik tévesen azt hitték, hogy a közönség kegyeit csak egészen különleges mére­tekkel és jelölésekkel lehet megnyerni. 4. Textilgépek. A nyers­anyagok, fonalak és textiláruk szabvá­nyosítása után még a textilgépek és gépalkatrészek szabványosításával kívánok néhány szóval foglalkozni. Maguk a gépek a textiliparban gyártandó cikkek sok­félesége miatt annyi változatosságot tüntetnek fel, mint amennyi kevés m­ás iparágban található, úgyhogy ezeknek szabványosításáról alig lehet szó. De van a textiliparban számos segédalkatrész — orsó, cséve, gyűrű, henger, vetőfeji, borda, jacquardkártya stb. — melyeknek szabványosítása hálás feladat elé állítja az illetékes tényezőket. Ez a munka csökkentené a gyár­tandó cikkek sokféleségét, hozzájárulna a gépek ol­csóbbá tételéhez és ezzel úgy a gépgyárak, mint a fogyasztók dolgát megkönnyítené. Németország, mint elsőrangú textilgépgyártó or­szág, ezen a téren már erősen hozzáfogott a szab­ványosítás munkájjához és sikerült neki pl. a vetélők számát 800-ról 50-re, a vetülékvillák számát 40-ről 3-ra, a vetőfejeik számát 2000-ről 55-re, a lánchen­gerek számát 28-ról 7-re, a lánch­engertárcsák szá­mát 400-ról 37-re leszállítani. Egy-egy ilyen segéd­­rész törése vagy kopása esetén elegendő a gyárral az illető szabványosított cikk rajzát vagy sokszor csak számát tudatni, ahelyett, hogy egész mintát kelljen küldeni. Új­abban sikeresen foglalkoznak a Jacquardszö­­vés körébe tartozó cikkeknek, különösen a géposz­tásoknak, hasábprofiloknak, kártyáknak, kártyazsinó­­roknak, emelőzsinóroknak és hasonló részeknek szab­ványosításával. Aki valaha foglalkozott Jacquard minták rajzolásával és a megfelelő kártyák kiverésével, az kellően méltányolni tudja az itt előálló nehézségeket és a szabványosítással elérhető előnyöket. A textilgépalkatrészek szabványosítása nálunk is aktuálissá vált ama körülmény folytán, hogy hazai gépgyárak rávetették magukat ezek gyártására, hogy

Next