Magyar Textiltechnológusok lapja, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-22 / 1. szám
MAGYAR TEXTILTECHNOLÓGUSOK LAPJA tudós és gyáros kezdeményezésének folytatása nem lett. A tengerentúli gyapjú katasztrofális árversenye, továbbá a gazdasági liberalizmus alapelvei, hogy a a javak ott termelendők, ahol a termelési költségük a legolcsóbb, a kontinentális s így a német gyapjútermelést is válságba döntötték. A gyapjútermelés a német nemzetgazdaság szempontjából fontosságát elvesztette, a Thaer által megindított általános érdeklődés a gyapjúval kapcsolatos kérdések iránt megszűnt. A világháborút megelőző időben egyesek foglalkoztak ugyan tudományos szempontból a gyapjút és tulajdonságait érintő kérdésekkel, — amiről eléggé terjedelmes szakirodalom tesz tanúságot, — de nem Thaer egységesítő szellemében. A kutatók, tenyésztők és az ipar külön utakon haladtak és haladnak még ma is. A világháborút követő gazdasági világválság és elzárkózás, valamint a termelés racionalizálására irányuló törekvések általában a gyapjúval kapcsolatos kérdések kutatásának új lendületét adták. Tudományos és főleg tenyésztési szempontból nálunk dr. Schandl foglalkozott behatóbban a gyapjút érintő kérdésekkel. A gyapjuipar racionalizálásának kérdését nálunk elsősorban dr. Dischka Győző 1928- ban megjelent »Hatósági posztószállítások racionalizálása« című tanulmányában vetette fel. Még az évben ezen egyesületben »Gyapjuszortimentumok és sztandardok«-ról tartott előadásában a gyapjufinomságnak és objektív meghatározásának problémáit ipari szempontokból ismertette. Ugyanabban az időben a gyapjufinomság objektív és egységes meghatározásának kérdése nemzetközi viszonylatban is aktuálissá vált, amikor a Nemzetközi Gyapjúegyesület elnöke, Dubrulle, a párisi Nemzetközi Gyapjú konferencián a gyapjúfinomsági jelzések nemzetközi egységesítésének kérdését felvetette. Az azóta elmúlt hét év alatt dr. Dischka Győző iniciatívájából a gyapjúfinomság kérdése nálunk rendszeres és beható kutatások tárgyát képezte. E tekintetben Hardy Sándorral együttesen végzett vizsgálatok, valamint az elért eredmények, — amelyeket később ismertetni fogunk, — a nemzetközi szakkörök elismerésére találtak. A mikrometrikus szálszélességmérés általános elterjedésének egy ideig akadályozói főleg az angol szakkörök voltak, akiknek élén Barker prof. a súlymérési módszer híve volt. A mikrometrikus módszer ellenzőinek érvei két irányban mozognak: a) A gyapjúszál keresztmetszete nem kör, hanem szabálytalan, kör és elliptikus alak közt váltakozó idom, amiért is a szálszélességek átlagának eredménye alapján megállapított finomság a valóságnak nem felel meg. Gyakorlati okokból nem a keresztmetszeteken, hanem a szálak hosszképein végzett szélességmérések a különböző szálátmérők véletlen értékeit szolgáltatják. Ezen véletlen értékek szerintünk a finomság megállapítására felhasználhatók. Megfelelő számú szálak szélességmérése oly átlagértéket eredményez, amelyben a különböző véletlen szélességi értékek és keresztmetszetalakok teljesen érvényesülnek, azaz automatikus kiegyenlítést nyernek. Vizsgálati anyagunk párhuzamos szubjektív és objektív finomságmeghatározási eredményeinek feltűnő összhangja ezen nézetünkben megerősít. Ezen összehasonlítás csak akkor lehet eredményes, ha, mint nálunk, a szokványos minőségeknek megfelelő finomsági skála áll rendelkezésre. b) A mikrometrikus finomságmeghatározás alkalmazása körülményes, sok időt igénylő és kimerítő. A mikroszkóp vetítéssel fokozott nagyítás, a munka megfelelő előkészítése és megosztása ezen kifogásokat kiküszöböli. Mi a mikroszkopikusan vetített szálképeket 1000- szeres nagyításban mérjük. A mérést nem a tárgylemezen átfektetett egész szálakon, hanem Spöttel után azok 1—2 mm hosszú vagdalékain végezzük. A mintából kivett szálcsomót tetrachlormetanban tisztára mossuk (az étert tűzveszélyessége miatt mellőzzük). A megszárított mintát kettéosztjuk és ismét úgy egyesítjük, hogy az egyik résznek csúcsa a másik rész töve mellé kerüljön. Az ilyformán egyesített mintát két tárgylemez közé fogjuk és oly távolságra visszanyúljuk, ahol a két minta részei egyenletes struktúrát mutatnak és a tárgylemez szélekkel párhuzamosan a gyapjút a kívánt hosszban levágjuk. A vagdalékot kereskedelmi glicerinben beágyazzuk, gondosan átátkeverjük és a fedőlemezt ráhelyezzük. A preparátum képe sűrű fátyolszerű legyen, szálcsomósodásnak és halmozásnak előfordulniuk nem szabad. Megfelelő nagyságú tárgylemezek és fedőlemezek cca 1000 vagdalok beágyazását teszik lehetővé. A méréseknél ilyformán sokkal nagyobb szálszám vonható tekintetbe, mint az egyébként szokásos szálak tárgylemezen való átfektetésénél. A szálak elkeverése a véletlen érvényesülésének kihatását lényegesen csökkenti. A megfelelő számú vagdalékok rendszeres, azaz soronkénti és válogatás nélküli mérése a finomsági összetétel jellemző képét, a variációs görbét szolgáltatja. Ezen görbe ismerete elengedhetetlen, a keresztülvitt mérés helyességének ellenőrzésére szolgál, továbbá a megállapított szálszélesség átlagértéke csak ezen görbe figyelembevételével használható fel a finomsági osztály kifogástalan meghatározására. A finomsági összetétel megbízható képének elnyeréséhez szükséges, hogy a finomságmeghatározáshoz felhasználandó szálszám megfelelő legyen. Mivel a variációs tagok száma a finomság csökkenésével emelkedik, a megmérendő szálak száma ezzel párhuzamosan emelkedik. Nézetünk szerint a hazai szokványoknak megfelelő és nálunk általánosan alkalmazott — Dischka f. — gyapjúfinomsági skála beosztása szerint megkülönböztetett finomsági osztályokhoz tartozó gyapjúknál a megmérendő szálszám következőképpen alakul: 4A, ЗА, 2A minőségi osztályoknál, vagyis 20 ц átlagértékig 100 szál: 2A, AB, A, BC minőségi osztályoknál, vagyis 300 átlagértékig 200 szál: Cl, C2, CD, Dl, D2 minőségi osztályoknál, vagyis 45 fi átlagértékig 400 szál; DE, El, E2, Fl, F2 minőségi osztályoknál, vagyis 45 fi átlagszélességen felül 600 szál. A mérési munkálatok ütemének gyorsítására munkamegosztással éltünk: volt mérő, vetítő és írnok. Újabban megfelelő apparaturák alkalmazával a munkamegosztás csökkenthető, sőt teljesen elmellőzhető. Amint már említettük, az 1000-szeres nagyításban mi a szálszélességeket két mm-es beosztású mércével mérjük. A leolvasott mm-ek a szálszélességek mikron-értékeit szolgáltatják. Az egyenként leolvasott értékeket az Írnok egyidejűleg egy táblázatba bejegyzi, amelynek függőleges rovatolása a finomsági skála beosztásának felel meg. Az egyes mérési eredmények egyenletes bejegyzésének biztosítására a táblázat viz-