Magyar Textiltechnológusok lapja, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936-01-22 / 1. szám

MAGYAR TEXTILTECHNOLÓGUSOK LAPJA tudós és gyáros kezdeményezésének folytatása nem lett. A tengerentúli gyapjú katasztrofális árversenye, továbbá a gazdasági liberalizmus alapelvei, hogy a a javak ott termelendők, ahol a termelési költségük a legolcsóbb, a kontinentális s így a német gyapjú­­termelést is válságba döntötték. A gyapjútermelés a német nemzetgazdaság szempontjából fontosságát el­vesztette, a Thaer által megindított általános érdeklő­dés a gyapjúval kapcsolatos kérdések iránt megszűnt. A világháborút megelőző időben egyesek foglalkoztak ugyan tudományos szempontból a gyapjút és tulaj­donságait érintő kérdésekkel, — amiről eléggé ter­jedelmes szakirodalom tesz tanúságot, — de nem Thaer egységesítő szellemében. A kutatók, tenyésztők és az ipar külön utakon haladtak és haladnak még ma is. A világháborút követő gazdasági világválság és elzárkózás, valamint a termelés racionalizálására irá­nyuló törekvések általában a gyapjúval kapcsolatos kérdések kutatásának új lendületét adták. Tudományos és főleg tenyésztési szempontból ná­lunk dr. Schandl foglalkozott behatóbban a gyapjút érintő kérdésekkel. A gyapjuipar racionalizálásának kérdését nálunk elsősorban dr. Dischka Győző 1928- ban megjelent »Hatósági posztószállítások racionalizá­lása« című tanulmányában vetette fel. Még az évben ezen egyesületben »Gyapjuszortimentumok és sztan­­dardok«-ról tartott előadásában a gyapjufinomság­­nak és objektív meghatározásának problémáit ipari szempontokból ismertette. Ugyanabban az időben a gyapjufinomság objektív és egységes meghatározásá­nak kérdése nemzetközi viszonylatban is aktuálissá vált, amikor a Nemzetközi Gyapjúegyesület elnöke, Dubrulle, a párisi Nemzetközi Gyapjú konferencián a gyapjúfinomsági jelzések nemzetközi egységesítésének kérdését felvetette. Az azóta elmúlt hét év alatt dr. Dischka Győző iniciatívájából a gyapjúfinomság kérdése nálunk rend­szeres és beható kutatások tárgyát képezte. E tekin­tetben Hardy Sándorral együttesen végzett vizsgála­tok, valamint az elért eredmények, — amelyeket ké­sőbb ismertetni fogunk, — a nemzetközi szakkörök el­ismerésére találtak. A mikrometrikus szálszélességmérés általános el­terjedésének egy ideig akadályozói főleg az angol szak­körök voltak, akiknek élén Barker prof. a súlymérési módszer híve volt. A mikrometrikus módszer ellenzői­nek érvei két irányban mozognak: a) A gyapjúszál keresztmetszete nem kör, ha­nem szabálytalan, kör és elliptikus alak közt válta­kozó idom, amiért is a szálszélességek átlagának ered­ménye alapján megállapított finomság a valóságnak nem felel meg. Gyakorlati okokból nem a keresztmetszeteken, hanem a szálak hosszképein végzett szélességméré­sek a különböző szálátmérők véletlen értékeit szol­gáltatják. Ezen véletlen értékek szerintünk a finom­ság megállapítására felhasználhatók. Megfelelő számú szálak szélességmérése oly átlagértéket eredményez, amelyben a különböző véletlen szélességi értékek és keresztmetszetalakok teljesen érvényesülnek, azaz auto­matikus kiegyenlítést nyernek. Vizsgálati anyagunk párhuzamos szubjektív és objektív finomságmeghatáro­zási eredményeinek feltűnő összhangja ezen nézetünk­ben megerősít. Ezen összehasonlítás csak akkor le­het eredményes, ha, mint nálunk, a szokványos mi­nőségeknek megfelelő finomsági skála áll rendelke­zésre. b) A mikrometrikus finomságmeghatározás alkal­mazása körülményes, sok időt igénylő és kimerítő. A mikroszkóp­ vetítéssel fokozott nagyítás, a munka megfelelő előkészítése és megosztása ezen ki­fogásokat kiküszöböli. Mi a mikroszkopikusan vetített szálképeket 1000- szeres nagyításban mérjük. A mérést nem a tárgyleme­zen átfektetett egész szálakon, hanem Spöttel után azok 1—2 mm hosszú vagdalékain végezzük. A min­tából kivett szálcsomót tetrachlormetanban tisztára mossuk (az étert tűzveszélyessége miatt mellőzzük). A megszárított mintát kettéosztjuk és ismét úgy egye­sítjük, hogy az egyik résznek csúcsa a másik rész töve mellé kerüljön. Az ilyformán egyesített mintát két tárgylemez közé fogjuk és oly távolságra vissza­nyúljuk, ahol a két minta részei egyenletes struktúrát mutatnak és a tárgylemez szélekkel párhuzamosan a gyapjút a kívánt hosszban levágjuk. A vagdalékot kereskedelmi glicerinben beágyazzuk, gondosan át­­átkeverjük és a fedőlemezt ráhelyezzük. A prepará­tum képe sűrű fátyolszerű legyen, szálcsomósodásnak és halmozásnak előfordulniuk nem szabad. Megfelelő nagyságú tárgylemezek és fedőlemezek cca 1000 vag­dalok beágyazását teszik lehetővé. A méréseknél ily­formán sokkal nagyobb szálszám vonható tekintetbe, mint az egyébként szokásos szálak tárgylemezen való átfektetésénél. A szálak elkeverése a véletlen érvé­nyesülésének kihatását lényegesen csökkenti. A meg­felelő számú vagdalékok rendszeres, azaz soronkénti és válogatás nélküli mérése a finomsági összetétel jellemző képét, a variációs görbét szolgáltatja. Ezen görbe ismerete elengedhetetlen, a keresztülvitt mé­rés helyességének ellenőrzésére szolgál, továbbá a meg­állapított szálszélesség átlagértéke csak ezen görbe fi­gyelembevételével használható fel a finomsági osz­tály kifogástalan meghatározására. A finomsági összetétel megbízható képének el­nyeréséhez szükséges, hogy a finomságmeghatározás­hoz felhasználandó szálszám megfelelő legyen. Mivel a variációs tagok száma a finomság csökkenésével emelkedik, a megmérendő szálak száma ezzel párhu­zamosan emelkedik. Nézetünk szerint a hazai szok­ványoknak megfelelő és nálunk általánosan alkalma­zott — Dischka f. — gyapjúfinomsági skála beosztása szerint megkülönböztetett finomsági osztályokhoz tar­tozó gyapjúknál a megmérendő szálszám következő­képpen alakul: 4A, ЗА, 2A minőségi osztályoknál, vagyis 20 ц átlagértékig 100 szál: 2A, AB, A, BC minőségi osztályoknál, vagyis 30­0 átlagértékig 200 szál: Cl, C2, CD, Dl, D2 minőségi osztályoknál, vagyis 45 fi átlagértékig 400 szál; DE, El, E2, Fl, F2 minőségi osztályoknál, vagyis 45 fi átlagszélességen felül 600 szál. A mérési munkálatok ütemének gyorsítására munkamegosztással éltünk: volt mérő, vetítő és írnok. Újabban megfelelő apparaturák alkalmazá­­val a mun­kamegosztás csökkenthető, sőt teljesen elmellőzhető. Amint már említettük, az 1000-szeres nagyításban mi a szálszélességeket két mm-es beosztású mércével mérjük. A leolvasott mm-ek a szálszélességek mik­ron-értékeit szolgáltatják. Az egyenként leolvasott ér­tékeket az Írnok egyidejűleg egy táblázatba bejegyzi, amelynek függőleges rovatolása a finomsági skála be­osztásának felel meg. Az egyes mérési eredmények egyenletes bejegyzésének biztosítására a táblázat viz-

Next