Magyar Textiltechnológusok lapja, 1937 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1937-01-15 / 1. szám
tizedes mulasztását a segédanyagokat gyártó magyar ipar és majdnem általánosságban mondhatjuk, hogy gyártmányai minősége kielégítő módon megközelíti a legjobb külföldi gyártmányok minőségét. De viszont a textilipar hivatott vezetői is megelégedéssel tapasztalhatják, hogy egy új magyar ipart hívtak életre, mely számukra is új vásárlóközönséget biztosít. Annál kedvezőbb a helyzet, ha a megvásárolt textiláruk minőségi és mennyiségi adatait vizsgáljuk, mert az ipari alkalmazott mindenkor többet és jobbat, tehát nagyobb hasznot jelentő forgalmat biztosít, mint a mezőgazdasági munkás. Az anyagbeszerzésnél a kereskedői ténykedés mellett tehát műszaki problémák is merülnek fel, így a jó anyagbeszerzőnek nemcsak jó kereskedőnek, de jó technikusnak is kell lennie. Vannak vállalatok, ahol az u. n. technikai iroda végzi az üzemanyag beszerzését éppen azért, mert az egyúttal műszaki probléma is, míg a tulajdonképeni anyagbeszerző csak a kereskedelmi részt bonyolítja le, levelez, rendel, számlát revideál, stb. Ezen megoldás mindenesetre egészségesebb, mint a szakértelem nélküli beszerzés, de mégsem a legmegfelelőbb, mert elvonja a technikai iroda figyelmét magáról a gyártásról, szétforgácsolja a szerves beszerzői ténykedést, lefoglalja a vezető mérnök idejének jó részét a képviselőkkel való tárgyalás, aminek pedig ismét az üzem látja kárát. Legcélravezetőbb, ha minden fajta anyagbevásárlást egy központi szerv, a bevásárlóiroda, bonyolít le, melynek jól szabályozott írásbeli és személyi kapcsolata van az egyes üzemekkel. Ezen iroda vezetője levelezi le az ajánlatokat, bonyolítja le a versenytárgyalásokat a szállítókkal, szabja meg az esetleges fizetési feltételeket, revideálja a számlákat és végzi az esetleges reklamációkat, természetesen mindenkor az üzemi szakemberekkel, illetőleg eredményekkel összhangban. Minél több ember véleménye alapján dönt a bevásárló a legmegfelelőbb ajánlat fölött, annál inkább ki lesz zárva az elfogultság a trendelésnél. Általánosságban kell még szólanom a helyes bevásárlópolitika alábbi irányelveiről. A bevásárló mindenkor a kipróbált minőségű anyagot, idejében, helyes és kielégítő mennyiségben, a mindenkor biztosan idejében szállítónál és természetesen a legkedvezőbb áron vásárolja. De a legkedvezőbb ár erőszakos »kiszorítását« nem tartom sem becsületes, sem okos politikának, mert az ajánlattevő céget valósággal belekényszeríti a más után való kártalanításba és ez gyakran a szállítmány minőségének rovására fog megtörténni. A megnyúzott szállító kénytelen belemenni az üzletbe, nehogy a konkurrencia befészkelje magát vevőjénél. A veszteséggel dolgozó szállítótól pedig nem lehet megbízható anyagot várni. Ez az árrombolás rövidlátó politika is és súlyosan visszahat a közgazdasági életre. Kénytelen vagyok erre rámutatni, mert hiszen álláspontommal szemben könnyen lehet a szabad versennyel érvelni, bár a szabad verseny kérdésénél elegendő azzal bizonyítanom, hogy üdvös hatása mellett ismernie kell annak árromboló lehetőségét is és mert ennek megakadályozására kénytelenek kartellbe tömörülni a vállalatok. De jogosan támasztja alá álláspontomat a munkabér kérdése is. A veszteséggel dolgozó szállító természetesen, hogy el ne »vérezzen«, igyekszik veszteségét áthárítani az alkalmazottaira és munkásaira, ami pedig már ezek kikapcsolását eredményezi a másodrendű szükségleteket jelentő ruházati cikkek vásárlásából. A kipróbált minőség megválasztási lehetőségével később foglalkozom az anyagvizsgálásoknál. Elengedhetetlen feltétel viszont az idejében és kellő mennyiségben való rendelés, mert különben lehetetlenné tehetjük az üzem működését, üzemi segédanyagok nélkül nincs termelés. A kielégítő mennyiségben való rendelés viszont a biztonság mellett szolgálhatja még a segédanyagok javulását is, pld. vetőfejet (pickert) legalább egy félévi olajos állapotban való raktározás után vehetünk használatba, ha tartósságára törekszünk. Ugyanez áll a vetélőre is. Közismert tény azonban az is, hogy egyes szállítók csak részletekben tudnak eleget tenni kötelezettségeiknek és akkor is késedelmesen. Ezekkel szemben vagy szállítási határidő kikötésével védekezünk, vagy kizárjuk őket a szállítók sorából. Nem szorosan bevásárlói gond ugyan, de ide vág a bevásárlások elosztásának a kérdése, különösen ha készpénzzel vásárlunk. Ilyenkor el kell kerülni a fizetési kötelezettségek feltorlódását, nehogy fizetési zavarokkal ártsunk a vállalat hírnevének. Különösen hangzik bár, de a bevásárlószervezet sem tévesztheti széna elől a reprezentálást. Kevés bevásárló van azzal tisztában, hogy a vállalat helyiségeiben megforduló ügynökök egyúttal a szállítók hiteltudósítói is, akik éber szemmel figyelik a vállalat üzletmenetét és benyomásaikról nemcsak főnöküknek, hanem kollegáiknak, tehát az egész üzleti világnak is számot adnak. A vállalat hírneve forog kockján, ha egy idegen azt látja, hogy fejetlen látás-futás van az irodában, iratokat nem találnak és a személyzet tiszteletlen magatartást tanúsít egymással és főnökével szemben. De ugyanígy elítéli a szolid kereskedő a fogadóhelyiségek fényűző luxusát, a pózoló bevásárlót és a túlméretezett adminisztrációt is. Hangos beszéd, számoló- és írógépek zaja ki legyen zárva a tárgyaló helyiségből. Saljd: kell arra helyezni, hogy a látogató sem telefonbeszélgetésről, sem fontos üzleti levelek tartalmáról ne értesüljön, de viszont sosem feledkezzünk meg az udvarias és tárgyilagos beszédmodorról sem. Azzal a benyomással távozzék az idegen a vállalattól, hogy annak gondos vezetése semmi kívánnivalót nem hagy hátra. Célszerű még az ajánlattevők látogatását a hét bizonyos napjaira korlátozni, hogy a bevásárló személy a felesleges zaklatásoktól meg legyen kimérve és több ideje jusson a munkára. De tegyük ezt a szomszéd vállalatokkal összhangban, mert emberi szempontból feltétlen méltánylandó a cégeket látogató képviselők ama jogos kívánsága, hogy nem tudják idejüket jól kihasználni, mert az egymás mellett fekvő vállalatok mindannyian más-más napra tűzték ki a fogadónapjaikat és ők kénytelenek ugyanabba a városrészbe többször visszatérni egy héten. Különösen súlyos és hátrányos a rendszertelen fogadónapkitűzés a vidéki vállalatokat látogató képviselő számára. Enyhít a helyzeten, ha a levélpapír fejeken a látogatás helyét és idejét feltüntetjük. A bevásárlót a vezető személynek szakértelmén kívül még egyéb kielégítő személyi tulajdonságokkal is kell bírnia. Általában nagy felelősség terheli munkáját és gyakran nem csekély befolyása van az ő alapos tevékenységének az üzleti vállalkozás végső eredményére. Nem elég a szisztematikus rend és rend