Magyar Textiltechnológusok lapja, 1938 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1938-01-14 / 1. szám

£ . ! А • j ' iuCf4!iA...V.02. I , * Textil-Ipar Újság melléklete XIX. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1938. JANUÁR 14 IvÖKVV­­­AKANAK 1. SZÁM 1 ' .. ! iUb-JUONA. £ г13 MAGYAR-------—— '■ TEXTILTECHNOLOGUSOK LAPJA A MAGYAR TEXTILTECHNOLOGUSOK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE F A ¥ H О R G A N DES VEREINES UNGARISCHER TEXTIL TECHNOLOGEN Szerkesztőség : Budapest, XI. Műegyetem (Mechanikai Technológiai Intézet.) Telefon : 259-642 SZERKESZTŐ: — REDAKTEUR: Kiadóhivatal, Budapest, VI. tér 7. — Telefonszám: 128-270,Hunyadi- Hó-186 Megjelenik évenkint tizenkétszer. Egyesületi tagok a lapot a tagdíj fejében kapják. Dr. MONOSTORI ANTAL Nem tagok részére az előfizetési díj 1 évre..............................16 pengő Jahresabonnement.............16 pengő A CELLULÓZA DIADALÚTJA Írta: EREKY KÁROLY gépészmérnök, v. miniszter Minden növényben — legyen az virág, levél, gyökér vagy fa — a sejteket ugyanazok a cellu­lóza vegyületek zárják el egymástól. Mikor ennek a cellulózának az őskoráról beszélek, meg kell emlí­tenem, hogy a régi embernek fogalma sem volt ar­ról és nem is törődött vele, hogy a pamut, len, kender és juta rostjai ugyanolyan cellulózából van­nak összerakva, hanem felhasználta azokat ruházko­dásra. Jellemző volt a régi világra, hogy a nép nagy tömegei olyan anyagokkal ruházkodtak, amilyeneket az a terület, amelyen éltek, létrehozott.­ * Az északi lakók állati prémekbe burkolóztak, a mérsékelt égöv lakói gyapjúszövetből és lenvászonból készítették ru­háikat, a déli országok pedig a pamutot és hernyó­selymet használták fel arra, hogy védekezzenek az idő­járás szeszélyei ellen. Som­hart írja »Der moderne Kapitalismus c­­. könyvében, hogy mindaddig, míg a modern forgalmi eszközök ismeretlenek voltak, csak a gazdag fejedel­mek, főnemesek és főpapok tudtak messzi vidékről és tengerentúlról származó pamutot vagy selyemszöve­tet vásárolni. A mai ember előtt szinte hihetetlenül hangzik, hogy pl. a híres Hanza-városok é­v­i for­galma a XVIII. században 400 tonna pamut volt, tehát annyi, mint amennyit Hamburg modern ! К теку Károly: »Az emberi egy­üttélés feltételei«, Franklin Társulat, Budapest (1933) című könyvében számada­tokkal illusztrálja, hogy a primitív szerszámokkal és szűkös energiamennyiségekkel dolgozó ember a gőzgép előtti korszak­ban nem öltözhetett máskép, mint ahogyan erre otthon házi­lag fel tudott készülni. A gőzgép feltalálása előtt a fő ener­giaforrás a kenyér és a takarmány volt, mert az emberi és állati izomerőt ezek a táplálékok adták az élő szervezetnek. A régi világban az emberek rendelkezésére álló összes energia mennyiség — beleértve a vízikerekek és szélmalmok teljesít­ményét is — évenként és lakosonként 40 KW-órát tett ki. Ebből az összes energia mennyiségből csak egy vagy két KW- óra jutott a ruházkodásra, míg manapság pl. a német biro­dalmi textil- és ruházati iparban másfélmillió KW kapacitású erőgépsereg dolgozik és egy német lakos ruházkodásának az előállítására évenként átlag 50 KW energiát használnak fel. Mint érdekes számadatot megemlítjük még, hogy a világ jelen­leg egy esztendő alatt 1,5 X Ю12, azaz másfélbillió KW-órát használ el és pl. ha az Északamerikai Egyesült Államokban az összes mechanikai energiát, amelyet szén, fa, benzin és víz­esés felhasználásával állítanak elő, összegezzük, akkor felévenként több mint 6000 KW-óra fogyasztás adódik ki, emelőgépei manapság egy óra alatt kiraknak a nagy tengerjáró hajókból.­ Olvasóim emlékezetébe idézem azt a történelmi tényt, hogy Napóleon 1804-ben szám­űzte Franciaországból Fult­ont, a gőzhajó feltalá­lóját, mert angol kémnek tartotta. Ebben az időben és az egész középkor folyamán a földkerekségen nem volt több tengerjáró hajó, mint 40—50 darab, ame­lyeknek hajónként maximálisan 500 tonna volt a be­fogadóképességük.3 * A szárazföldi karavánok árufor­galmának a méretei még kicsinyesebbek voltak a rossz utak és a fatengelyű kocsik miatt.­ Egy tehervonat könnyen teljesít ma 24 óra alatt egymillió tonna­­ Statistisches Jahrbuch für das Deutsche Reich.« inter­nationale Übersichten (1936). A német birodalomban a ten­geri hajók nettó tonna forgalma évenként több, mint 90 mil­lió tonna. Ezt az árumennyiséget kb. 4500 munkaóra alatt rakják ki a hajókból, tehát az egy órára eső áruforgalom a né­met tengeri kikötőkben 20.000 tonna. 3 Sieger: »Geographie des Welthandels«, Wien (1928). Az ókorban nagyobb hajókat építettek, mint az angolok a XVIII. században. I. Hiero, szirakuzai király, Kr. e. 269- ben­ épített egy kétezer tonnás hajót, amelyhez foghatót a gőz­­h­ajó feltalálásáig nem építettek. Kétezer év előtt a tengeri vitorláshajókat éppen úgy gályarabok és a szél ereje vontatták, mint a XIX. század első évtizedeiben. Az angol tengeri hajók befogadó képessége a középkorban éppen úgy nem haladta meg az 500 tonnát, m­int a régi görögöké és a rómaiaké. Mint jellemző adat álljon itt, hogy Kolumbus 150 tonnás hajón szelte át az óceánt, mikor Amerikát felfedezte.­­ Somba г­t: »Der moderne Kapitalismus« (1902) című­ könyvében sok példában mutatja be a régi forgalmi eszközök kicsinyes voltát. A régi textilnagykereskedők 10—20 bála gyap­júval és pamuttal szálltak hajóra, mikor Anglia és Olaszország között megfordultak. A szállítás olyan drága volt, hogy pl. Luccából Pármába (150 km) szállított gyapjúért a karaván 26 f­ költséget számított fel. Egy 11 bálás angol gyapjú kül­demény, amelyiknek az ára Calaisban 612 f­ volt, a 8 hónapig tartó szállítás révén Milánóig 348 ft. költséggel lett megterhelve és 1315 ft. folyt be érte aranyban a nagyúri fogyasztóktól. Ezzel szembeállítjuk a mai szállítások olcsósá­gát. A »Compte Rendu des Travaux« (1930), amelyet a lyoni selyemgyárosok szindikátusa ad ki, jelenti, hogy a lyoni se­lyemipar 1930-ban 1,028.800 kg selyemszövetet küldött szét 2—10 kg-os postacsomagokban. Repülőgépen a 800 km távol­ságra küldött 10 kilós csomag, amelyiknek az értéke 2000 pengő volt, a feladás napján kézbesítve lett Londonban és a szállítási költsége 10 pengőt tett ki, tehát az érték fél százalékát.

Next