Magyar Textiltechnológusok lapja, 1940 (21. évfolyam, 1-13. szám)

1940-01-26 / 1. szám

A MAGYAR TEXTILTECHNOLÓGUSOK LAPJA Az első ellenvetés az áztatókádak ellen, hogy kicsiny a kapacitásuk, egy leviathanh­oz tehát sok kell belőlük és nagy helyet foglalnak el. Saját próbáim szerint egy normál hordóba (100 cm. alsó IS , 150 cm. felső Si és 220 cm. magasság) egy­szerre 600—800 kg. 30%-os magyar gyapjú fér. Mivel négy órát kell áznia és ezenfelül másfél órát vesz igénybe a hordó megtöltése illetve kiürülése, naponta négyszer lehet azt meg­tölteni. Összesen 2400 kg. zsíros gyapjút lehet naponta egy hor­dóban áztatni, a 12.000 kg-nyi produkcióhoz tehát 5 hordó elegendő volna, biztonság kedvéért azonban hatot ajánlok, a 17. ábrán látható elrendezés szerint. Felhozzák az áztatókádak ellen azt is, hogy sok ember kell hozzá és­ lassan megy a megtöltése. Ez igaz volna akkor, ha az­zal az elavult és akrobatikus módszerrel végeznék az áztatást amellyel az a textilipar hőskorában történt. Mihelyt azonban a futószalag fel van szerelve, egy ember kényelmesen elvégzi az áztatóhordóba való betövést, a víz ráeresztését, a lenyomko­­dást, tehát az összes ezzel kapcsolatos műveleteket. Az áztatóhordók ellen felhozott ellenvetés végül az is, hogy elavultak. Azt, hogy elavult, nem lehet mondani, mert miként említettem már, Verviersben a világ legnagyobb és leg­híresebb mosóközpontjában is ezekkel mosnak és az Első Ma­gyar Gyapjúmosó és Finomposztógyár Rt. most szerelteti fel magának az áztatóhordókat. Mindenesetre régiek, azonban nem minden elavult, ami régi! Jelenleg még az a helyzet, hogy ezeket a régi áztatóhordókat nem lehet helyettesíteni, mert a kádban csak 12 percig ázik a gyapjú, a hordókban pedig 4 óra hosszat. Mindazon kifogások ellen, melyek a leonil használata el­len szólnak és általában a konzervativizmus megszokott szó­lamaiban fejeződnek ki, utalnom kell a bevezetésben felsorolt kísérletekre, gyári próbákra, valamint arra a körülményre, hogy ha eddig a szóda-szappan használata jobb híjján kielé­gítő volt, ez nem jelentheti, hogy helyette a jobbat nem kell elfogadni. Elhangzott már az az állítás is, hogy a savas mosás káro­san befolyásolja az áru szakítóerejét. Erre a kevéssé komoly kitételre nem akarok mélyrehatóan válaszolni, csupán meg­jegyzem, hogy a gyapjút a festésnél 3—8%-os kénsavval főzik, a karbonizálásnál 6—7%-os kénsavba áztatva 120 C°-on ége­tik anélkül, hogy bárkinek eszébe jutott volna ezeket az eljá­rásokat a szakítóerő csökkenésének okául beállítani. Miből gon­dolható tehát, hogy a maximum 0.02% savanyúságú (pH=5.5) lében 70 C°-on való kezelés ártalmas? Azért mert esetleg né­mely készáru szakítóereje kisebb volt az előírtnál, még nem szabad arra következtetni, hogy azt a mosás okozta, mert a szakítóerő csökkenhet akkor, ha a gyapjú minősége változik, csökkenhet akkor, ha a gyapjú befülledt, csökkenhet továbbá a fonodában, ha a kártoló erősen tépi a szálat, ha a selfaktor nem adja meg a kellő sodratot, ha a végben nincsen meg az előírt számú fonal és ha kisebb mértékben kallózzák. A több­ször megismételt kísérletek azt mutatják, hogy a savas mosás nem lehet a készáru szakítóerőcsökkenésének oka, mert éppen ellenkezőleg a rugalmasságot és a szakítóerőt az alkalikus mo­sással szemben változatlanul hagyja. A másik ellenvetés a savhozzátét ellen az, hogy tönkreteszi a gépeket. Erre vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy ameny­­nyiben nem savanyítják a levet a semlegességen túl, úgy az eljárást az ellenzőknek is el kell fogadniok, mert a semleges lé nem rongálhatja jobban a gépet, mint az alkalikus, amilyen pl. a lágyított víz. Legfeljebb tehát arról lehet beszélni, hogy adjanak-e a semlegesítéshez szükségesnél több savat vagy sem Eltekintve attól, hogy a pH = 5—6 nem jelent nagyobb sava­nyúságot, mint pl. az elainé, melyet széltében-hosszában min­den meggondolás nélkül használnak, azok az óvintézkedések (chlorkaucsukkal való bevonás), melyeket a Ph. Ludwig Arzt­­cég az I. G. Farbenindustrie A. G. ajánlására tett, teljesen ele­gendőnek bizonyultak és eloszlatták az esetleges aggodalmakra szolgáló utolsó okokat is. Egyesek arra hivatkoznak, hogy vannak gyárak, amelyek csak két kádban mosnak. Az, hogy egyes cégek miként mos­nak — esetleg miként kénytelenek helyi adottságaik szerint mosni —, nem lehet előírás a többire nézve, különösen azért, mert a viszonyok üzemenként mások. A magyar gyapjúiparnak okvetlenül szüksége van arra, hogy abszolút tisztára mossák ki a gyapjút, mert ha bennemaradnak azok a sár- és ürülékrészek, amelyek a 13. és 16. ábrán is láthatók, akkor a farkasolónál hozzátett kenőanyaggal (Schmelze) keveredve, a kártoló és fonógépeket eltömik, ami pedig annyit jelent, hogy ezeket a gépeket gyakrabban kell tisztítani és ezáltal csökken a pro­dukciójuk. A magyar gyapjúiparban általában éppen a fonoda az, amelynek a többi részhez viszonyított kapacitása a legkisebb (iigognefonódákban kell bérbe fonatnia!), tehát a fonodákat kell a legjobban kihasználni. Ebből pedig az következik hogy a mosási módszert úgy kell megválasztani, hogy a lehető leg­tisztábbra legyen mosva a gyapjú. Sokan felhozzák, hogy a 70 C°-os hőmérséklet több gőzt igényel és így megdrágítja az izoelektromos mosást. Az alkalikus mosásnál négy kád a 4,5 m3 , 18 m3 felmelegítése 18 C°-ról 52 CC-ra ................................................ igényel. Kísérleteim úgy mutatták, hogy 16 óra alatt 80%-kal csökken a kádak hőmérséklete, vagyis az ál­landó hőmérséklet tartásához 16 óra alatt 80% , 489.600 cal. kell. Ez összesen ............................................... Napi 24 órás munkaidőt számítva, két­szeri leváltással (20 óra mosás + 2X2 óra leváltás) ......................... igényel a lúgos mosás. Ezzel szent­ben a savas mosásnál az első kádat 4,5 m3 18 C°-ról 50 C°-ra kell mele­gíteni, ehhez ....................................... szükséges. Négy kádat 18 C°-ról 70 C°-ra kell melegíteni, amihez kell. A felmelegítés tehát összesen 1 180.000 cal.­hőt vesz igénybe. Az állandó hőmérsékleten való tartás ugyancsak napi 24 órai munkaidő (23 óra mosás +(4X2 óra leváltás) mellett ............................................... 2,124.000 cal. Összesen : 3,304.000 cal. A gőzszükséglet között a különbség 52%, a produkció között (20 X 300 , 6000 és 25 X 504 , 11.592) is 52%, te­hát az egységre eső gőzszükséglet a savas mosás esetén semmi­vel sem több, mint a lúgos mosásnál. Aki a magas hőmérséklet által okozott nemezesődéstől fél, annak figyelmébe ajánlom a 8. ábrán látható gyapjút, amely a magas hőmérséklet dacára teljesen nyitott. A külföldi gyapjú csak fele annyi szennyeződést tartalmaz, mint a magyar gyapjú, ürüléket és homokot pedig csak­­ any­­nyit. Ahhoz tehát, hogy a második kádba egyenlő mennyiségű szennyet tartalmazó lé menjen át a gyapjúval, a magyar gyap­jút kétszer olyan erősen kell kinyomni, mint a külföldit. Ezt a kétszer akkora nyomást a még annyira rugalmatlan henger­rel sem lehet elérni, mint a pamut, mert hiszen a gyapjú nin­csen abszolút egyenletesen eloszolva a nyomóhengerek között és ott, ahol kevesebb van, ott rugalmatlan nyomás esetén több vizet tud magával vinni. Ezért javasolom, hogy vastag filcből készített szalaggal vonják be a hengereket, mint ami igen jól bevált. Az ellenvetések után igen fontos a kalkuláció is, amely azon alapszik, hogy 24 óra alatt 12.000 kg. zsíros gyapjút mos­nak, ami 3000—3600 kg. szárított gyapjúnak felel meg. Az 612.000 cal.-t 1.101.600 cal. 1.713.600 cal.-t 144.000 cal 936.000 cal.

Next