Magyar Textiltechnológusok lapja, 1943 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1943-01-01 / 1. szám

A MAGYAR TEXTILTECHNOLÓGUSOK LAPJA II. ÉVE: a köszörülés ennek megfelelő ellipszis felü­letre köszörüli a tűk hegyeit. Ennél a köszö­­rülési módnál a tűk vágási hatása a leg­kisebb, míg a bontási hatása a legked­vezőbb. Ezen említett köszörülésen kívül még két köszörülési rendszert ismerünk: tű­­hegyü köszörülést és a tűk oldalt való köszö­rülését. Mindkét köszörülésnek az a hát­ránya, hogy az elemi szálak hosszúságát veszélyeztetik. Három szerszámot alkalmazunk a köszö­rülés műveleténél: a) köszörülő hengert, b) köszörülő lapot, vagy rövid hengert, c) köszörülő deszkát. A köszörülő henger 20—30 mm-rel széle­sebb, mint a köszörülendő gép munkaszéles­sége. A henger igen pontosan esztergált és centrírozott vashenger, melyre 40—60 mm szélességű toldásnélküli köszörülő hevedert húzunk fel. A köszörülő heveder szalag­­szövőszéken készült erős kender- vagy len­szövet, melynek enyvezett felületén igen egyenletes rétegben köszörülőpor van. Ez a köszörülőhengerszalag kiszáradt állapotban kerül használatba. Az ilyen köszörülőszala­got a hengerre való felhúzás előtt ajánlatos 10—20 óráig nyirkos helyen állni hagyni (pince, nedves appretúra), hogy a felhúzás alatt a keményre száradt enyves köszörülő­porfelület ne szenvedjen törést. A felhúzás­nál vigyázni kell, hogy a köszörülőheveder szélei egymásra ne feküdjenek, vagy egymást ne nyomják, mert könnyen előfordulhat, hogy a két szél összeérésénél a heveder ma­gasabban fekszik és azután a köszörülés­nél csíkot köszörül a kártolóhengerekbe. Ha a köszörülőhenger elkészült, igen ajánlatos megvizsgálni, vájjon a hevederrel bevont henger tökéletesen egyenletes-e. Ezen egyen­letességet a legjobban esztergapadon tudjuk megállapítani. Igen ajánlatos egy erre a célra, valamint a kártológép dobjai és hen­gerei köszörülés előtti és utáni pontos, egyen­letes felületének megvizsgálására egy, a for­dító henger méreteiben készült — előzőleg esztergapadon ellenőrzött — vashengert al­kalmazni, melyet alkalmazás előtt bekrétá­­zunk. Ezzel az ellenőrző hengerrel tudjuk a legjobban a köszörülőhenger felületének pontosságát megvizsgálni. Az eljárás a követ­kező: a köszörülőhenger bakján helyezzük el ezt a hengert és egytized mm állítólemezzel hozzáállítjuk a köszörülőhengert, ezután a köszörülőbak jobb- és baloldali szabályoz­ható csapágyaival a köszörülőhengert igen egyenletesen (pl.­­4 fordulat a bal és jobb csapágyat állító csavarral) annyira közel visszük az ellenőrző hengerhez, hogy azt egész gyengén érintse. Ezután a köszörülő­hengerrel egymásután 118—114 fordulatot te­szünk és megnézzük, hogy a krétát egyenle­tesen szedi-e le. A köszörülőhenger akkor egyenletes, ha a krétát egyenletesen szedi le az ellenőrző hengerről. A köszörülőhengernek menetközben lassú ide-oda mozgása is van. Ez azért szükséges, hogy a köszörülőhengeren esetleges kisebb egyenletességek ne állandó vonalban érjék a kürtyűket, ami által vékony csík keletkez­nék, főleg azonban szükséges ezen oldalmoz­­gás azért is, hogy a szalagmenetek közötti üres rész ne hagyjon köszörületlen részeket. Ugyanezzel az ellenőrző hengerrel vizsgál­hatjuk meg a dobot, a leszedőt és a többi hengereket is, ha az gyanús, vagyis egyenet­len, rosszul kidolgozott fátyolt vagy előfona­­lat ad. Az egyenetlenséget úgy szokták meg­állapítani, hogy az állítólemezzel megvizsgál­juk, hogy a dob és munkás hengerek közötti távolság mindenütt egyenlő-e. Ha egyenet­lenséget tapasztalunk a dob és a többi hen­gerek között, akkor egyiket vagy másikat, vagy mindkettőt tovább köszörüljük. Sok­szor azonban nem tudjuk, hogy az egymás­hoz állított hengerek és dob közül, vagy két más henger közül melyik az egyenetlen. Az ellenőrző hengerrel ez megállapítható és sok felesleges munkát, kártyókopást takarítunk meg. Ezen munkát azonban csak akkor kell végezni, ha a kártológép munkája a köszö­rülés után sem megfelelő. A köszörülőhengert az 1. és 2. ábra szerint alkalmazzuk a munkás fordító hengerek vagy a dob és leszedő dob köszörüléséhez. Mindkét esetben a köszörülőhenger fordu­latszáma 600—800 legyen, míg a munkás for­dító hengereké 160—180, a dob és leszedő dobé 120—140. Kerülni kell a nagy fogások-

Next