Magyar Textiltechnológusok lapja, 1944 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1944-01-15 / 1. szám
A MAGYAR TEXTILTECHNOLÓGUSOK LAPJA Ш. ÉVI 1. a tolóka és a hurokszabályozó léc egyidejű megfelelő beállításával végezhető eh u. i. nyilvánvaló, hogy a hurokszemek méretét a hullámosító platinák előrelökődésének mértéke szabja meg. A tolóka mozgását ide-oda lengetett és egyenesben vezetett rúdról (41) kapja, melyet viszont egy ráerősített keresztfejhez (40) csatlakozó rövid hajtórúd, ez utóbbit pedig egy függőleges, hosszú egykarú emelő (38) lenget. Az egykarú emelő végezetül (a rajz síkjára merőleges) lengését a tolókamozgató tengelyre (35) ékelt excenterről (35) mozgatott vízszintes tolórúdról (37’) nyeri. 2. Miután a hullámosító platinák egyenkénti előre lökése az egyik szegélytől kiindulva és a másik felé haladva megtörtént, a kiegyenlítő platinákat — egyszerre valamennyit — kell előre tolni (a hullámosító platinák egyidejű hátrálása önműködően bekövetkezik). Erre a célra platinamozgatósín (11’) szolgál, melynek hátsó, mélyebben lenyúló része végzi az előretolást és egyúttal a fonalfeszültség alatt álló valamennyi platina megtámasztását. 3. A hullámosítás után következő műveletek során valamennyi platinát együtt kell mozgatni, először hátra, majd megint előre, végezetül újra teljesen vissza. Erre a célra is a platinamozgató sínt (11’) használjuk, mely a platinákat hátsó, felálló toldatuknál (t) fogva képes mozgatni. A sín eleinte felső helyzetben van, később, a platinák első visszahúzódásakor lesüllyed, hogy hosszanti hornyával a platinatoldatokat megfoghassa, befejezésül pedig újra felemelődik, hogy a hullámosító platinák egyenkénti előrelökését ne gátolja. Végeredményben tehát a platinamozgatósínnek fel és le, valamint előre-hátra irányuló lengést kell adni. Az utóbbit a vezértengely egy bütykös tárcsája kétkarú emelővel (22—22’), az előbbit pedig ismét a vezértengelyre ékelt bütykös tárcsa egykarú emelőre (23’) kapcsolt függőleges tolórúddal (23) végzi el. f) A közönséges huroksor készítésével kapcsolatban még a hurokszabályozás módjáról kell beszámolni. Egy-egy fontúron belül erre a célra a tolókaállító-csavar (7”) és a hurokszabályozó ütközőléc szolgál. Mivel azonban egy gépállványban rendesen nem egy, hanem több (egészen 48-ig terjedő) fontúr is van — a leggyakoribb fontúrszám 20—24 — ezeken egyidejűleg és azonos mértékben központi hurokszabályozó végzi az áru tömött, vagy laza voltának beállítását. Az áru tömöttsége a hurokszemek szárainak hosszától függ, ez pedig annál nagyobb, minél közelebb vannak a tűk hátsó szélső állásukban a platina-ágyazathoz (10a). A tűágy préselő lengését adó egykarú emelő (15) görgője (15a) emiatt csakis a préselés időszaka alatt kerül a megfelelő bütykös tárcsával (b-jelű mellékábra) érintkezésbe, különben pedig egy karból (17) kiálló pecekre (17’) támaszkodik. A pecek helyzete szabja meg, hogy a tűk hátradőlt helyzetükben milyen mélyen helyezkednek el az előretolt platinák között. A peckes kar tengelyének (18) elfordításával lehet tehát egyszerre valamennyi fontúron a hurokszabályozást végrehajtani. g) A legegyszerűbb kelme készítéséhez, mely amellett még végig egyenlő szélességű is, elegendő egyetlen egy fonal etetése, mégpedig mindig ugyanolyan szélességű tűszakaszra. Ilyenkor fontúronként egy etetőszem (8) szükséges, mely ide-oda tolódó sínre (56) van erősítve. Az ide-oda lengést viszont a tolóka-mozgató keresztfej (40) végzi, mely a tolókafoglalatokat mozgató rúdon (41) kívül még egy másik rudat (57) is mozgat. Erről az utóbbi rúdról kapja az etetősín közvetítő darabok (az ú. n. súrlódó hüvelyek) révén a mozgatást. Egy etetősín számára két-két ilyen súrlódó hüvely szükséges. Merev kapcsolat az etetősín (56) és a keresztfej által mozgatott sín (57) között azért nem lehetséges, mert a keresztfej (40) mindig a teljes fontúrszélességgel tolódik el, holott az áru szélessége — bár végig egyforma — mégis a fontúrszélességtől különböző is lehet. A mindenkori áruszélességnek megfelelően az etetősín mozgását két tetszőlegesen beállítható ütköző szabja meg. A keresztfejről mozgatott sínre (57) felfűzött súrlódó hüvelyek — melyeknek elnevezése arra utal, hogy felfűzött állapotukban a rúdhoz csak bizonyos súrlódással kapcsolódnak, nem pedig szilárdan, amint az etetősínek valamely értelmű elmozdulásuk során az elmozdulásukat korlátozó egyik ütközőbe ütközve, megállanak, ugyancsak állva maradnak, míg ben