Magyar üveg- és Agyagipar, 1903 (3. évfolyam, 1/48-23/70. szám)

1903-01-01 / 1. (48.) szám

Magyar üveg- és agyagír az 1. (48.) szám. Művegytani terménygyár BUDAPEST, Dob­ utcza 37. Ajánlja saját gyártmányú elismert legjobb minőségű olaj-, kenéze és minium ABLAKTAPASZÁT „KITT" valamint kenézéit, olajfestékeit, aranyozáshoz való bronzokat és mázakat a legjobb minőségben és legolcsóbb árban. TOPITS JÓZS­­FIA nem psütt — soking ! Kaviár volt csak az a kis fölbuzdulás, szek­te, pillanatnyi inger, more patria, szalmatüz. Föllobbant — elhamvadt. A­mi megmaradt az egész föllángolásból, az éppen csak hamu, a szalmatűz hamuja, az iparpártolási farsang hamvazó szerdájára éppen elég hamu. A farsangnak vége. Finita la comedia. A munka ideje óva int újabb badarságoktól való tartózkodásra , kötelességeink teljesítésére. És ez az amire én karácsony szent ünne­pén, az újév küszöbén a magyar közönséget és különösen annak a derék, igaz magyar lap­nak a közönségét, az üveg- és agyagáru keres­kedőket kérve-kérve figyelmeztetni akarom. Vásároljunk csak magyar ipari termékeket! Kínáljuk a magyar közönségnek csak a magyar üveg- és agyagipar termékeit! Szeressük, kedveltessük meg a hazai közönség­gel a külföld közönségét is meghódított magyar üveg­árukat és kerámiákat! A ki ezt teszi — hazafias missziót, köteles­ségét teljesíti. A ki ezt csupa nembánomságból nem akarná tenni — ez nem csak kötelességét mulasztja el, de élhetetlenségét is tanúsítja, mert saját kárát gyarapítja. Ezt akartam csak megmondani. És most látom, hogy nem is voltam goromba, csak őszinte, mint mindig. zatot nem fűztek, engedje meg­­. szerkesztő úr, hogy én azt ezzel az alkalommal a rendelkezésemre álló értesülések alapján kommentáljam. A november hó 18. és 19-én megtartott ülés egyik határozata volt, hogy a napi- és szaklapok révén a fogyasztó közönséget valami formában tá­jékoztatni kell és kiadták a központi irodának a rendeletet, hogy üssön valami hivatalos fogalmaz­ványt nyélbe, aminek — magyarán mondva — ne legyen se füle, se farka és valahogy józaneszű em­ber el ne tudjon rajta igazodni. Mindenki, akinek módjában volt ezt a hivatalos közleményt végig­olvasni, meggyőződhetett róla, hogy a központi iroda ezt a feladatát fényesen és jobb ügyhöz méltó buz­galommal oldotta meg. Sokat beszél, de nem mond semmit és ha mégis mond valamit, mást beszél, akárcsak Dobóné őnagysága, amikor a bor árát kérik és legfeljebb csak az érthet egyet-mást belőle, akinek alkalma van néhanapján a kulisszák mögé pillantani. Mert akármilyen összetartónak és egységesnek hirdetik is kifelé a kartellt, tudják azt a beavatottak, hogy a mostani határozatok és megállapodások is a bizalmatlanság, a telhetetlenség és vetélkedés je­gyében születtek, tehát tarthatatlanok minden elvál­lalt garanc­iák és kötelezettségek ellenére. Az sem titok, még a központi irodában sem, hogy a táblaüveggyárosok részéről kötelezőleg bejelentett táblaüveg-készlet, aminek folytán a nagyobbak a kisebb gyárak kedvéért olyan tessék-lássék üzemreduk­­c­ióban és exportkényszerben is megállapodtak, vagy nagyobb vagy kisebb, de sohasem annyi, mint amennyit beváltanak és nagyon jól tudják azt is, hogy az üzemet majd csak az a gyáros redukálja, aki azt a maga érdekében jónak fogja találni. Erre nézve biztos forrásból tudom, hogy a nagy készletekről és az export­kényszerről szóló mese csak üres frázis és csak arra való, hogy a be nem avatott előtt némileg igazolja a kartell szükségét. Hogy ilyen körülmények között a kartellárakat betartsák, arról jóhiszeműleg még csak beszélni sem lehet, hiszen maga a kartell szükségesnek tartja saját orgánumai által ellenőriztetni a gyárosok terme­lését és eladását. A kartellnek ez az atyai gondos­kodása mindenesetre furcsa színben tünteti fel azt a kölcsönös bizalmat, a­mit kifelé lépten-nyomon hang­súlyoz és hirdet a hivatalos kommüniké. Ez azonban.­ végre is a gyárosok és a kartell ügye. A Magyar Üveg- és Agyagipar első­sorban az üvegkereskedők lapja lévén, nyilván inkább fogja Önöket érdekelni az az előny, ami a kartellben levő osztrák gyárosok bizalmatlansága és vetélkedése folytán a tábla-üvegkereskedőkre háramolhatik. Erre nézve csak azt jegyzem meg, hogy ez idő­­szerint, a­mikor e sorokat írom, Magyarországot nem holmi vigéczek, hanem tekintélyes osztrák gyárosok utaz­zák végig és nagyobb megrendeléseknél szives készséggel engednek a kartell-árakból annyit, hogy még a nagyobb kereskedőnek is módjában van a kisebb kereskedőnek Zcs. és kir. udvari szállító.­ asztalos műhelye és láda-gyára VI., Ó-utcza 11—13. sz. BUDAPEST VI., Lázár-utcza 12-14. V TÁVBESZÉLŐ SZÁM 3999* ^ * * * V . ALAPITTATOTT 1857 W W Az osztrák táblaü­veg kartell (Bécsi levél). Teljesen megbízható forrásból kapjuk az alábbi czikket, mely különösen a táblaüveg-kereske­­dők részéről megszivtelést és figyelmet érdemel. A ,,Magyar Üveg- és Agyagipar“ olvasóinak is nyilván feltűnt, hogy az egyébként szűkszavú osztrák táblaüveggyárosok bécsi központi irodája ez idén a november hó 18. és 19-én megtartott ülésről és annak határozatairól feltűnő bőbeszédűséggel értesítette az érdeklődőket. Önök is leközölték a hosszú lére eresz­tett kommünikét b. lapjuk deczember hó 1-én meg­jelent számában*) és miután ahhoz eddig magyar(­ *) Az a mi eredeti tudósításunk volt. (Szerk.)

Next