Magyar Üveg- és Agyagujság, 1906 (6. évfolyam, 1/120-24/143. szám)
1906-01-01 / 1. (120.) szám
4 MAGYAR ÜVEG- ÉS AGYAG ÚJSÁG 1. (120.) szám FAZEKAS-IPAR Színes kályhaiarokhoz egy 64 súlyrész ólomgelét, 320 kvarcz, 40 fehéragyagból álló keverék Népszerű fazekas-czikkek. A zsaluzsányi agyag mint a kályhakészítés nyersanyaga. A zsaluzsányi agyag a Fazekas-Zsaluzsány, Nagy- Szuha és Pongyelok határában elterülő »Mastincz« pusztáról kerül forgalomba s innen »mastinczi agyag« néven is ismeretes. Ez idő szerint leginkább a pusztának a Riess Elemér pongyeloki földbirtokos tulajdonát képező részén ássák, mely területet egész a legutóbbi időkig Zsaluzsány község bérelt. Az agyagtelepet aknaszerűen művelik és a környékbeli háziiparosok fazék, fedélcserép és tűzállótégla készítésére használják. Azonkívül az ország több városában használják főzőedény és kályhakészítésre, amire világos színe és elég nagyfokú tűzállósága révén különösen alkalmas is. A központi agyagipari műhelyben megvizsgált agyagot a rimaszombati agyagipari műhely küldte be. A vizsgálat eredménye a következő: Az agyag világosszürke színű; kissé érdes tapintatú; törése homokos; vízben könnyen széjjel ázik ; kötőképessége közepes, amennyiben homokkal 50°/o soványítást bír el. Zschokke eljárása szerint iszapolva 66-61% agyagos rész választható le. A visszamaradó rész kvarczhomok, sok csillámmal és ásványtörmelékkel. A formálásra alkalmas — úgynevezett normális keménységű — massza 25'5°/o vizet tartalmaz és száradásnál 6'2°/o-ot, 1000° C-nál égetve, további 1*6%, összesen 7’8%-ot zsugorodik. Tovább égetve , 1200° C-nál 10'8, 1300° C-nál llT°/o-ot tesz ki a zsugorodás. Normális keménységű masszából készült rúd, 5 cm. hosszú és 1 cm2 keresztmetszetre számítva 710 gr. megterhelésnél törik. 1000° C-nál égetve (kályhaáru égetésénél rendesen használt bőfok) zsemlyesárga, magasabb kőnél szenynyes szürke szinű lesz és érdekes felületet kap. Tűzállósága Kalecsinszky szerint meghatározva II. Fokozatosan izzítva azt látjuk, hogy a 13. sz. Segergulánál egyes ásványszemek kiolvadnak belőle, ami a tűzállóság határát képezi. Ez 1390° C. Ez adatok alapján: Használható tűzálló áruk, közönséges kőanyagáruk, főzőedény és kályhaáru készítésére. A központi agyagipari műhelyben már több — gyakorlaton volt — kályhás dolgozott zsaluzsányi agyagból, mivel otthon is azt használják. Az ez alkalommal végzett kísérletek eredménye az, hogy kályhának legalkalmasabb akkor, ha 25—35% zsaluzsányi homokkal soványitjuk, a szerint amint az agyag homoktartalma változik. A zsaluzsányi homoknál 20%-a agyag s úgy más homoknál ez leszámítandó. Ezen alapra alkalmas boritóföld a következő: 60 sulyrész kovászói kaolin, 35 » beregszászi » 5 » mészkő vagy kréta. Természetes azonban, hogy ezt használat előtt ki kell próbálni, mert a különböző időben ásott agyag másmás rétegből kerül ki, homoktartalma változik s igy a soványitásra szánt homok mennyiségének is változni kell ami ismét a boritóföld összetételében okoz némi jelentéktelen változást. használható alapmázként, melyet azután az egyes fémoxydokkal vagy színtestekkel, szükség szerint, megfesthetünk. A központi agyagipari műhely közleményei. Alsó-Jára és Várfalva fazekasagyagjairól. A központi agyagipari műhely megvizsgálta az alsójárai és várfalvi fazekasok által használt agyagot oly czélból, hogy nem lehetne-e abból jobb minőségű árut készítetni. E két község fazekas háziiparosai most közönséges mázatlan — szabadtűzre szánt — főzőedényt készítenek. Ezen edények a régi római idők kezdetleges edényeire emlékeztetnek, azzal a különbséggel, hogy azok sokkal csinosabb formákban készültek. A két agyag nagyon hasonlónak látszott, ezért a vizsgálatokat mindkettővel egyszerre végeztük. Az eredmény a következő: Mindkét agyag sárgásbarna színű és zsíros tapintású. Vízben elég könnyen áznak szét. Kötőképességük jelentékeny, amennyiben homokkal 60% soványítást bírnak el. Zschokke eljárása szerint iszapolva a leválasztható agyagos rész az alsó járai agyagban 65'96%, a várfalviban 71’29%. A visszamaradó rész csillám, finom kvarczhomok és más sötét színű, ásványi részekből áll. A formálásra alkalmas— úgynevezett normális keménységű agyag víztartalma az alsó járaiban 29,5%, a várfalviban 31T° 0. Száradás közben nem görbül s az előbbinek lineáris zsugorodás 11%, az utóbbinak 10,8%-ot tesz ki. 1000° C-nál égetve az alsójáratnál 11%, a várfalvinál 1l‘8°0, 1100° C-nál pedig 14%, illetve 13,9% a zsugorodás. Tiszta oxidáló tűzben égetve 1000° C-nál sötét téglavörös cserepet adnak. 1100° C-nál már megbámulnak. Ha a láng csak kevéssé redukáló is, már fémfényű és vasszürke színű lesz a cserép. Normálkeménységű agyagból készült rúd, 5 cm. hosszra és 1 cm2 keresztmetszetre számítva, 1490 gr., illetve 1280 gramm megterhelésnél törik. Kalecsinszky szerint meghatározva, mindkét agyag a VI. tűzállósági fokozatba tartozik. Ha fokozatosan emeljük az égetési hőfokot, úgy azt látjuk 1100° C-nál szenvednek pyrotechnikai változást, redukáló tűzben pedig már 1000° C-nál felduzzadnak. A két agyag általában véve nagyon hasonló éppen ezért csak az alsójárat került elemzés alá. Az ellemzés adatai a következők: SiO2 (kovasav) ..................... 65-03% Al2 O3 (aluminium oxyd) ...... 16 38 » Fe2 CO (vasoxyd) .................. ... 9.21» CaO (uroszoxyd) .................. 0'65 » Mg O (Magnéziumoxyd ......... 0'22 » Kg O (Káliumoxyd) ... 0*9] »Nh2 O3 (Nátriumoxyd)/ Izzítási veszteség .................. 7’56 » 99.96°7c