Magyar Üveg- és Agyagujság, 1909 (9. évfolyam, 1/192-23/214. szám)
1909-11-15 / 22. (213.) szám
melyek a mintázás, száradás és égetés közben mutatkoznak. Ha a máz a kályhacsempék sarkain lehűl vagy a cserepet megrepeszti, akkor túlságosan sok meszet vagy krétát iszapoltunk az agyagba. Ha az áru túlságosan elnyúlik, mert az agyag túlzsíros, akkor homokot vagy chamotte-ot vegyítünk bele. Ennek finomabb vagy durvább voltát ismét kísérletekkel állapítjuk meg. Ha az áru száradás közben könnyen szakad, akkor ezt nem lehet mindig homok hozzáadásával megszüntetni. Olykor más, jobban használható agyagot kell hozzávegyíteni, vagy pedig chamotte-ot. Megjegyzendő, hogy az agyag mindig likacsosabb lesz, mennél több chamotte-ot vegyítünk hozzá. Beállhat tehát annak szüksége is, hogy az agyag mésztartalmát le kell szállítanunk. Hogy ön sok kályhagyáros és kályhás azt az álláspontot fogadja el és mellette a leghevesebben szót emel, hogy az agyagot soha és semmi körülmények között sem volna szabad egymagában feldolgozni. Aki komolyan foglalkozik azzal a dologgal, maga is belátja az állítás helyes és igaz voltát. Mert hiszen 3—4 agyagnem elvegyítésénél, illetve együvé iszapolása után nemcsak kevesebb törött és hibás áru van a gyártmányok közben, hanem a máz is rendszerint gyönyörűen egyenletes és sima. Tehát a szakemberek részéről a leghatározottabban meg lett határozva, hogy a vegyítés pompásan bevált. De az agyag iszapolásánál a leggondosabban ügyeljünk arra, hogy a vegyítés helyesen legyen megszámítva. Megbízhatatlan emberekkel nem szabad e munkát végeztetni, mert — mint már előbb mondtuk — nagyban tőle függ az áru sikerük és kifogástalan volta. VEGYESEK. Olvasóinkhoz. Lapunk 1910. január hó elsejével éri meg a 10 esztendőt. Tiz esztendő minden lap vállalatnál jelentős idő. Tekintettel a mi gyönge iparágunkra, szinte csodaszámba megy, hogy a Magyar Üveg- és Agyagújság nemcsak hogy nem gyengült, de bővülve akarja átlépni a jubiláns esztendő küszöbét. Már legközelebbi számunktól kezdve— és erről örömmel adunk hírt — a téglaiparral és kereskedelemmel behatóan óhajtunk foglalkozni, de sem az üveg-, sem az agyagipar és kereskedelem rovására. Ezeket az eddigi munkatársak a megszokott buzgalommal látják el a jövőben Roóz Rezső, a Magyar Hírlap politikai munkatársának segítségével, aki mint felelős szerkesztő december elsején lép lapunk kötelékébe. A téglaipart és kereskedelmet kiváló szakíró és szakember vezetésére bízzuk és hisszük, hogy a Magyar Üveg- és Agyagújság a téglaipar körül is hamarosan az a megbecsült orgánum lesz, mint ahogy fényesen bevált az üveg- és agyagipar terén. Karácsonyi számunk december hó 15-én jelenik meg, ezúttal fényesebb köntösben és bővebb tartalommal a szokottnál. Ez lesz a Magyar Üveg- és Agyagújság 10 éves jubileumi száma. Szorgos kezek már most erősen foglalkoznak ezzel a jubiláns számmal, nem sajnálva sem a fáradságot, sem a költséget, csak annyit kérve a közönségtől, hogy olyan szívesen és lelkesen fogadja azt, mint amilyen odaadással munkálkodik rajta a Magyar Üveg- és Agyagújság szerkesztősége. Kirakat-verseny. Mint értesülünk, a Fővárosi Kereskedő Ifjak Társulata a legutóbbi kirakatversenyek sikerén felbuzdulva, mostan, karácsony előtt nagyszabású mozgalmat indít, amelynek czélja, hogy az összes fővárosi kereskedőket szakmabeli különbség nélkül egy általános kirakatverseny eszméjének megnyerje. Egyesületünk elnökéhez is érkezett egy felhívás a kirakatversenyben való részvételre nézve, amelyben a rendezőség abbeli óhajának ad kifejezést, hogy az üveg- és porczellánszakma is minél nagyobb számban támogassa őket a verseny sikerének érdekében. Mint értesülünk, tóvárosi Fischer Emil már be is jelentette a kirakatversenyen való részvételét , tekintve a czélnak úgy esztétikai mint üzleti szempontból egyaránt fontos voltát, hiszen tudvalevő dolog, hogy nincsen jobb reklám és alkalmasabb vételkedv csináló mint egy érdekesen és ízléses ötletességgel csinált kirakat — reméljük, hogy Fischer Emil példáját még számosan követni fogják. Sérelem. A karácsonyi vásár előtt minden téren élénkülő üzleti forgalom az üveg- és porczellánkereskedőket is élénkebb tevékenységre és nagyobb rendelésekre készteti, mert hiszen a karácsonyi vásártól mindenki nagyobb eredményt, hasznot remél. Sajnos, azonban ebbeli fáradozásukat és munkájukat nem koronázza olyan eredmény, amelyet joggal elvárhatnának, mert mint tudjuk, az évek óta állandó panasz tárgyát képező illetéktelen versenye az áruházaknak és bazároknak a legális üvegkereskedőknek folyton érezhető károkat okoz. Újabban több oldalról arról értesítenek bennünket, hogy nemcsak a bazárok, de utóbbi időben és különösen karácsony táján a díszműáru-kereskedések is nagy tömegben vásárolják és árusítják az üveg- és porczellánluxusczikkeket is, ezáltal is jelentős kárt okozva az érdekelteknek. Úgy tudjuk, hogy ez a régóta kísértő anomália az Egyesület legközelebbi üle