Magyar Üveg- és Agyagujság, 1909 (9. évfolyam, 1/192-23/214. szám)

1909-11-15 / 22. (213.) szám

melyek a mintázás, száradás és égetés közben mutatkoznak. Ha a máz a kályhacsempék sarkain lehűl vagy a cserepet megrepeszti, akkor túlságosan sok meszet vagy krétát iszapoltunk az agyagba. Ha az áru túlságosan elnyúlik, mert az agyag túlzsíros, akkor homokot vagy chamotte-ot vegyí­tünk bele. Ennek finomabb vagy durvább voltát ismét kísérletekkel állapítjuk meg. Ha az áru száradás közben könnyen szakad, akkor ezt nem lehet mindig homok hozzáadásával megszüntetni. Olykor más, jobban használható agyagot kell hozzávegyíteni, vagy pedig chamotte-ot. Megjegyzendő, hogy az agyag mindig lika­­csosabb lesz, mennél több chamotte-ot vegyítünk hozzá. Beállhat tehát annak szüksége is, hogy az agyag mésztartalmát le kell szállítanunk. Hogy ön sok kályhagyáros és kályhás azt az állás­pontot fogadja el és mellette a leghevesebben szót emel, hogy az agyagot soha és semmi körül­mények között sem volna szabad egymagában feldolgozni. Aki komolyan foglalkozik azzal a dologgal, maga is belátja az állítás helyes és igaz voltát. Mert hiszen 3—4 agyagnem elvegyítésénél, illetve együvé iszapolása után nemcsak kevesebb törött és hibás áru van a gyártmányok közben, hanem a máz is rendszerint gyönyörűen egyen­letes és sima. Tehát a szakemberek részéről a leghatározottabban meg lett határozva, hogy a vegyítés pompásan bevált. De az agyag iszapo­lásánál a leggondosabban ügyeljünk arra, hogy a vegyítés helyesen legyen megszámítva. Meg­bízhatatlan emberekkel nem szabad e munkát végeztetni, mert — mint már előbb mondtuk — nagyban tőle függ az áru sikerük­ és kifogás­talan volta. VEGYESEK. Olvasóinkhoz. Lapunk 1910. január hó else­jével éri meg a 10 esztendőt. Tiz esztendő min­den lap vállalatnál jelentős idő. Tekintettel a mi gyönge iparágunkra, szinte csodaszámba megy, hogy a Magyar Üveg- és Agyagújság nemcsak hogy nem gyengült, de bővülve akarja átlépni a jubiláns esztendő küszöbét. Már legközelebbi számunktól kezdve­­—­ és erről örömmel adunk hírt — a téglaiparral és kereskedelemmel beha­tóan óhajtunk foglalkozni, de sem az üveg-, sem az agyagipar és kereskedelem rovására. Ezeket az eddigi munkatársak a megszokott buzgalommal látják el a jövőben Roóz Rezső, a Magyar Hírlap politikai munkatársának segít­ségével, aki mint felelős szerkesztő dec­ember elsején lép lapunk kötelékébe. A téglaipart és kereskedelmet kiváló szak­író és szakember vezetésére bízzuk és hisszük, hogy a Magyar Üveg- és Agyagújság a tégla­ipar körül is hamarosan az a megbecsült orgá­num lesz, mint a­hogy fényesen bevált az ü­veg- és agyagipar terén. Karácsonyi számunk dec­ember hó 15-én jelenik meg, ezúttal fényesebb köntösben és bő­vebb tartalommal a szokottnál. Ez lesz a Magyar Üveg- és Agyagújság 10 éves jubileumi száma. Szorgos kezek már most erősen foglalkoznak ezzel a jubiláns számmal, nem sajnálva sem a fáradságot, sem a költséget, csak annyit kérve a közönségtől, hogy olyan szívesen és lelkesen fogadja azt, mint amilyen odaadással munkálko­dik rajta a Magyar Üveg- és Agyagújság szer­kesztősége. Kirakat-verseny. Mint értesülünk, a Fővárosi Kereskedő Ifjak Társulata a legutóbbi kirakat­versenyek sikerén felbuzdulva, mostan, karácsony előtt nagyszabású mozgalmat indít, amelynek czélja, hogy az összes fővárosi kereskedőket szakma­beli különbség nélkül egy általános kirakat­ver­seny eszméjének megnyerje. Egyesületünk elnö­kéhez is érkezett egy felhívás a kirakat­verseny­ben való részvételre nézve, amelyben a rendező­ség abbeli óhajának ad kifejezést, hogy az üveg- és porczellánszakma is minél nagyobb számban támogassa őket a verseny sikerének érdekében. Mint értesülünk, tóvárosi Fischer Emil már be is jelentette a kirakat­versenyen való részvételét , tekintve a czélnak úgy esztétikai mint üzleti szempontból egyaránt fontos voltát, hiszen tudva­levő dolog, hogy nincsen jobb reklám és alkal­masabb vételkedv csináló mint egy érdekesen és ízléses ötletességgel csinált kirakat — reméljük, hogy Fischer Emil példáját még számosan kö­vetni fogják. Sérelem. A karácsonyi vásár előtt minden téren élénkülő üzleti forgalom az üveg- és por­­czellánkereskedőket is élénkebb tevékenységre és nagyobb rendelésekre készteti, mert hiszen a karácsonyi vásártól mindenki nagyobb eredményt, hasznot remél. Sajnos, azonban ebbeli fáradozá­sukat és munkájukat nem koronázza olyan ered­mény, amelyet joggal elvárhatnának, mert mint tudjuk, az évek óta állandó panasz tárgyát képező illetéktelen versenye az áruházaknak és bazároknak a legális üvegkereskedőknek folyton érezhető károkat okoz. Újabban több oldalról arról értesítenek bennünket, hogy nemcsak a bazárok, de utóbbi időben és különösen karácsony táján a díszműáru-kereskedések is nagy tömegben vásárolják és árusítják az üveg- és porczellán­­luxusczikkeket is, ezáltal is jelentős kárt okozva az érdekelteknek. Úgy tudjuk, hogy ez a régóta kísértő anomália az Egyesület legközelebbi üle­

Next