Magyar Vaskereskedő, 1913. jűlius-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1913-07-06 / 27. szám

juilms 6. 7 A kartelek és a technika. Vajúdik a kartellkérdés itt Európában. Az atlanti tengeren túl pedig a trösztök ellen való harcz teljes erővel folyik, amennyiben az Egyesült Államok szená­tusa minden várakozás ellenére, ép a vasvámok mér­séklése tekintetében, még a nagy demokratikus több­ségű képviselőház határozatain is túl ment. A trösztök természetesen védekeznek még és a közvéleményt most különösen arról igyekeznek meg­győzni, hogy a trösztök, még ha monopolizáltak is valamely termelési ágat, a haladásnak, a műszaki fej­lődésnek nagy szolgálatokat tettek. Ebben a nagy vitában sok érdekes adatot és fel­ . Eredeti Herberg-féle forrasztó eszközök minden nagyságban. Forrasztólámpák, forrasztó­pálák önműkü­dő fúvócső tisztítással. Minden darab nyomás alatt kipróbálva. Állandóan raktár. kivák­atimi Uldi KECSKEMÉTI ÁRPÁD Budapest, VII., Kertész-utcza 43. (Király-krtoza sarkán.) TELEFON (INTERURBAN) 71-05. Magyar Vaskereskedő zánkban nem készültek és amelyek előreláthatólag jö­vedelmező czikkeknek mutatkoznak. A kiállításnak tulajdonképen tehát ugyanaz a fő­szempontja,­­ persze szűkebb, spec­iális keretben — mint annak idején a vas- és fémipari kiállítások­nak volt. A kiállítás nem mellőzi a külföldi czikkek bemu­tatását, daczára, hogy a hazai jelleget akarja uralomra juttatni. Véleményünk szerint csak azokat a külföldi czikkeket kellene beengedni a kiállításra, amelyeket nálunk nem gyártanak, mert a főczél mégis a magyar kiállító közönség boldogulása. A kiállításnak kifejezetten szakjellegét demon­strálja az is, hogy a kiállításon a kicsinybeni árusítás tilos lesz. Ezen szabály alól legfeljebb az apróbb em­léktárgyak árusítását vonják ki. Ezt a szempontot pedig a közvetítő kereskede­lem érdekében igen fontosnak találjuk. Amely szőlő­gazda érdeklődik a kiá­lltáson bemutatott czikkek iránt, tekintse meg a kiállítást, de a forgalomban teret kell engedni azoknak a vas- és gépkereskedőknek, akik a kiállításon czikkek közvetítésére vállalkoznak. A kiállítási szabályzat közli, hogy a kiállítás 1914. szeptember 5-én nyílik meg. A kiállítás vezető­sége (Magyar Kereskedelmi Csarnok) 1913. deczember 31-ig fogad el jelentkezéseket. Ugyancsak a kiállítási bizottságnál lehet megtudni a kiállításra vonatkozó többi praktikus adatokat. Az a véleményünk, hogy az érdekelt iparosaink­nak és gyárvállalkozóinknak ezen közvetlen gyakor­lati irányú kiállításon a saját érdekükben szerepelni kell, annál inkább, mert a kiállítás minden fölösleges külső kiállítási sallangot és díszt mellőzni kíván s a rendezőség tisztán arra törekszik, hogy a kiállítók köz­vetlen hasznot lássanak a kiállításból. A kiállítási bizottságban képviselve van a „Ke­reskedelmi múzeum“, a „Vasművek és gépgyárak or­szágos egyesülete“, az „Országos Iparegyesület“ és a „Kiállítási Központ“ is, ezenkívül az érdekelt szakma képviselői. tegetést olvashattunk arról, hogy mennyit köszönhet különösen a vasipar a tőkék modern konczentrácziójak. Ez a konczentráczió elsősorban az amerikai vas­utaknál érvényesült, amelyeknek a hálózata a nagy vas­úti mágnások vezetése alatt rohamosan terjedt. Ez adta a legelső impulzust az amerikai vasiparnak, mert évről-évre, szinte napról-napra növekedett a vasutak szükséglete mozdonyokban, vaggonokban, sínekben, hídszerkezetekben. A múlt század utolsó évtizedében 25°/o-kal emelkedett az Egyesült­ Államok vas- és aczél­iparának a termelése A 15-20 tonnás favagyonok helyett 50 tonnás vasvaggonok, a kis fahajók helyett 12 — 14.000 tonnás vashajók kellettek. A lakosság me­sés szaporodása, az óriási mérvű bevándorlás folytán 10, majd 20 és 30 emeletes házakra volt szükség, már­pedig egy 25 emeletes felhőkarc­oló 20 000 tonna aczélt fogyaszt. És most 40 emeletes házak épülnek. Az amerikai mezőgazdák 1900 ban egy év alatt 35.000 aratógépet vásároltak A rengeteg vastermelés folytán drágultak a vas­­érczek árai, a munkabérek, a szénárak. Akkor Carnegie azt az elvet állapította meg, hogy csak olyan vasgyár dolgozhatik haszonnal, mely maga termeli az általa feldolgozandó nyersanyagot is. Ezért igyekezett meg­szerezni szénbányákat, vasércztelepeket, kohókat és hengerműveket és ezért teremtette meg az aczéltröszt első elemeit. És az eredmény az volt, hogy a nyers­vas termelési költsége­­ a trösztnél 2'30— 2­70 dollár volt, trösztön kívül, de kombinált vállalatnál 3’35—3'65 dollár, tiszta vasgyárnál pedig 4—5 dollár. Ez késztette a vasműveket már a múlt század utolsó évtizedében arra, hogy a vasgyártás minél több fázisát maguk végezzék. A sodronytröszt aczélgyára­­kat vásárolt, hogy független legyen az aczélművektől. Viszont a National Steel Co. érdekközösségbe lépett a lemezgyárakkal és nyersvasat is olvasztott, a csetröszt pedig 1900-ban Siemens-Martin-kohókat épített, hogy a nyersanyag tekintetében függetlenítse magát az ala­kuló aczéltröszttől. Az aczélművek, nevezetesen a Federal Steel Co. és a Carnegie Steel Company azzal feleltek, hogy ők viszont csöveket, lemezeket és sodronyt kezdtek gyártani. A technika is kényszerítette a gyárakat a külön­féle üzemek egyesítésére. Mikor a Bessemer-féle el­járást kezdték alkalmazni, technikai okokból szüksé­ges volt a Bessemer-mű mellé hengerművet is állí­tani, mert így az aczéltömböket egy és ugyanazon tűz mellett tudták sínekké hengerelni. A síngyártást az új technikai találmányok annyira fejlesztették, hogy 1900-ban egy amerikai sínhengermű 2­/2 nap alatt annyi sínt tudott előállítani, mint 1890­ .egy hét alatt.

Next