Magyar Vaskereskedő, 1913. jűlius-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1913-07-06 / 27. szám
juilms 6. 7 A kartelek és a technika. Vajúdik a kartellkérdés itt Európában. Az atlanti tengeren túl pedig a trösztök ellen való harcz teljes erővel folyik, amennyiben az Egyesült Államok szenátusa minden várakozás ellenére, ép a vasvámok mérséklése tekintetében, még a nagy demokratikus többségű képviselőház határozatain is túl ment. A trösztök természetesen védekeznek még és a közvéleményt most különösen arról igyekeznek meggyőzni, hogy a trösztök, még ha monopolizáltak is valamely termelési ágat, a haladásnak, a műszaki fejlődésnek nagy szolgálatokat tettek. Ebben a nagy vitában sok érdekes adatot és fel . Eredeti Herberg-féle forrasztó eszközök minden nagyságban. Forrasztólámpák, forrasztópálák önműküdő fúvócső tisztítással. Minden darab nyomás alatt kipróbálva. Állandóan raktár. kivákatimi Uldi KECSKEMÉTI ÁRPÁD Budapest, VII., Kertész-utcza 43. (Király-krtoza sarkán.) TELEFON (INTERURBAN) 71-05. Magyar Vaskereskedő zánkban nem készültek és amelyek előreláthatólag jövedelmező czikkeknek mutatkoznak. A kiállításnak tulajdonképen tehát ugyanaz a főszempontja, persze szűkebb, speciális keretben — mint annak idején a vas- és fémipari kiállításoknak volt. A kiállítás nem mellőzi a külföldi czikkek bemutatását, daczára, hogy a hazai jelleget akarja uralomra juttatni. Véleményünk szerint csak azokat a külföldi czikkeket kellene beengedni a kiállításra, amelyeket nálunk nem gyártanak, mert a főczél mégis a magyar kiállító közönség boldogulása. A kiállításnak kifejezetten szakjellegét demonstrálja az is, hogy a kiállításon a kicsinybeni árusítás tilos lesz. Ezen szabály alól legfeljebb az apróbb emléktárgyak árusítását vonják ki. Ezt a szempontot pedig a közvetítő kereskedelem érdekében igen fontosnak találjuk. Amely szőlőgazda érdeklődik a kiálltáson bemutatott czikkek iránt, tekintse meg a kiállítást, de a forgalomban teret kell engedni azoknak a vas- és gépkereskedőknek, akik a kiállításon czikkek közvetítésére vállalkoznak. A kiállítási szabályzat közli, hogy a kiállítás 1914. szeptember 5-én nyílik meg. A kiállítás vezetősége (Magyar Kereskedelmi Csarnok) 1913. deczember 31-ig fogad el jelentkezéseket. Ugyancsak a kiállítási bizottságnál lehet megtudni a kiállításra vonatkozó többi praktikus adatokat. Az a véleményünk, hogy az érdekelt iparosainknak és gyárvállalkozóinknak ezen közvetlen gyakorlati irányú kiállításon a saját érdekükben szerepelni kell, annál inkább, mert a kiállítás minden fölösleges külső kiállítási sallangot és díszt mellőzni kíván s a rendezőség tisztán arra törekszik, hogy a kiállítók közvetlen hasznot lássanak a kiállításból. A kiállítási bizottságban képviselve van a „Kereskedelmi múzeum“, a „Vasművek és gépgyárak országos egyesülete“, az „Országos Iparegyesület“ és a „Kiállítási Központ“ is, ezenkívül az érdekelt szakma képviselői. tegetést olvashattunk arról, hogy mennyit köszönhet különösen a vasipar a tőkék modern konczentrácziójak. Ez a konczentráczió elsősorban az amerikai vasutaknál érvényesült, amelyeknek a hálózata a nagy vasúti mágnások vezetése alatt rohamosan terjedt. Ez adta a legelső impulzust az amerikai vasiparnak, mert évről-évre, szinte napról-napra növekedett a vasutak szükséglete mozdonyokban, vaggonokban, sínekben, hídszerkezetekben. A múlt század utolsó évtizedében 25°/o-kal emelkedett az Egyesült Államok vas- és aczéliparának a termelése A 15-20 tonnás favagyonok helyett 50 tonnás vasvaggonok, a kis fahajók helyett 12 — 14.000 tonnás vashajók kellettek. A lakosság mesés szaporodása, az óriási mérvű bevándorlás folytán 10, majd 20 és 30 emeletes házakra volt szükség, márpedig egy 25 emeletes felhőkarcoló 20 000 tonna aczélt fogyaszt. És most 40 emeletes házak épülnek. Az amerikai mezőgazdák 1900 ban egy év alatt 35.000 aratógépet vásároltak A rengeteg vastermelés folytán drágultak a vasérczek árai, a munkabérek, a szénárak. Akkor Carnegie azt az elvet állapította meg, hogy csak olyan vasgyár dolgozhatik haszonnal, mely maga termeli az általa feldolgozandó nyersanyagot is. Ezért igyekezett megszerezni szénbányákat, vasércztelepeket, kohókat és hengerműveket és ezért teremtette meg az aczéltröszt első elemeit. És az eredmény az volt, hogy a nyersvas termelési költsége a trösztnél 2'30— 270 dollár volt, trösztön kívül, de kombinált vállalatnál 3’35—3'65 dollár, tiszta vasgyárnál pedig 4—5 dollár. Ez késztette a vasműveket már a múlt század utolsó évtizedében arra, hogy a vasgyártás minél több fázisát maguk végezzék. A sodronytröszt aczélgyárakat vásárolt, hogy független legyen az aczélművektől. Viszont a National Steel Co. érdekközösségbe lépett a lemezgyárakkal és nyersvasat is olvasztott, a csetröszt pedig 1900-ban Siemens-Martin-kohókat épített, hogy a nyersanyag tekintetében függetlenítse magát az alakuló aczéltröszttől. Az aczélművek, nevezetesen a Federal Steel Co. és a Carnegie Steel Company azzal feleltek, hogy ők viszont csöveket, lemezeket és sodronyt kezdtek gyártani. A technika is kényszerítette a gyárakat a különféle üzemek egyesítésére. Mikor a Bessemer-féle eljárást kezdték alkalmazni, technikai okokból szükséges volt a Bessemer-mű mellé hengerművet is állítani, mert így az aczéltömböket egy és ugyanazon tűz mellett tudták sínekké hengerelni. A síngyártást az új technikai találmányok annyira fejlesztették, hogy 1900-ban egy amerikai sínhengermű 2/2 nap alatt annyi sínt tudott előállítani, mint 1890 .egy hét alatt.