Magyar Vasut és Közlekedés, 1925 (13. évfolyam, 23-26. szám)
1925 / 23-26. szám
34 A MAGYAR ÁLLAMVASUTAK KELETKEZÉSE az Államvasutak és a salgótarjáni kőszénbánya rt írta: Dr. CHORIN FERENC a Salgótarjáni kőszénbánya rt. elnök-vezérigazgatója MAGYAR szénbányászat fejlődése összefügg hazánk politikai és gazdasági fejlődésével. Az absolutizmus ideje alatt a kormány a magyar gyáripar fejlődését visszafojtotta, miután országunkat mindig az osztrák gyáripar legbiztosabb fogyasztópiacának tekintette. Ebből következett az, hogy az ország szénszükséglete is nagyon minimális volt. Amikor azonban a solferinói nagy vereség után az absolut kormányban derengett az a gondolat, hogy Magyarországot vissza kell helyezni jogaiba, ezzel egyszersmind remény mutatkozott arra, hogy a magyar állam területén is keletkezni fog gyáripar, akkor egyes vállalkozók arra a gondolatra jöttek, hogy a régóta ismeretes nógrádmegyei szénmedencét életrekeltsék. Arra számítottak, hogy az itt kitermelt szenet Budapestre szállítják a gőzmalmok a majd kifejlődő gyáripar céljaira. A szállításnak szekereken kellett történni, ami természetesen lehetetlenné tette a szénbányák fejlődését. Így támadt a gondolat, hogy a salgótarjáni bányákat Budapesttel rendes nyomtávú vasúttal kell összekötni. Az akkori viszonyok között ez a vállalkozás elképzelhetetlenül merésznek látszott. A vállalkozók megkapták az engedélyt a vasút kiépítéséhez és megalakult a Cs. és kir. szab. északi vasút, melynek célja volt a vasút kiépítése és üzemvitele; egyúttal megalakult a Szent István kőszénbánya társulat a Salgótarján körül fekvő bányák kiaknázására. A vasút kiépítése rendkívüli nehézségek között ment végbe a nagy tőkehiány miatt; a kőszénbánya is állandóan pénzzavarokkal küzdött. A két egymás mellett működő társaság egyesült abban a reményben, hogy egyesülve könnyebben lesz urává a nehézségeknek. Az egyesülés után mint Cs. és kir. szab. északi vasút és Szent István kőszénbánya társaság folytatta működését. A 67-es kiegyezés után új helyzet állt elő. Az ország gazdasági életében erősebb és egészségesebb fejlődés indult meg. Az Andrássy kabinet pénzügyminiszterének Lányai Menyhértnek ugyanis merészebb tervei voltak, meg akarta vetni a magyar államvasutak alapjait. Tárgyalásokba bocsátkozott ezért a fenti társulattal és azt az ajánlatot tette, hogy adja el a magyar államnak a Salgótarján—budapesti vasútvonalat, a szénbányából pedig alakítson egy új társaságot, mely minden erejét a bányászatra fordítsa. A társaság elfogadta a miniszter ajánlatát és 1868 június 30-án létrejött a szerződés. Ebből a szerződésből kifolyólag alakult meg a nógrádmegyei szénbányák kitermelésére a Salgótarjáni kőszénbánya rt., de egyszersmind ez az okmány vetette meg alapját az azóta oly hatalmassá lett magyar államvasútnak. A Salgótarjáni társulat az ország gazdasági emelkedésével együtt emelkedett. Érdekes, ha egy pillanatig visszatekintünk a társulat első üzletéveire és öszszehasonlítjuk a mai helyzettel; képét mutatja ez a társulat emelkedésének, de egyben az ország nagy gazdasági haladásának. Az 1867-es évben a társaság összesen 357.000 q szenet, 1868-ban 1,000.000 q, 1869-ben 1,700.00 q szenet termelt. A termelés azután évről-évre lassan emelkedik. 17 év múlva, 1885- ben 5 millió q körül mozog a bánya évi termelése. Azóta is állandó lassú emelkedést mutat a salgótarjáni bányászat és 1913-ban a háború előtti évben — 11 millió q-t bocsátott már a hazai fogyasztás rendelkezésére. A társulat azután bányászatát az ország fejlődésével egyben kiterjesztette az ország egyéb részeire is. Petrozsényben megszerezte a Brassói bányatársulatnak szénterületeit és 1913-ban ezek a bányák már 12,8 millió méter mázsát termeltek. Az itt „DEÁK /.“ a MÁV első mozdonya . Elsőnek közlekedett az államosított Pest-salgótarjáni vonalon 1868 július 1-én