Magyar Vasut és Közlekedés, 1931 (19. évfolyam, 1-22. szám)
1931-01-20 / 1-2. szám
Szerkesztéség: és kiadóhivatal: Budapest, Wesselényi u. 24 . Felelős szerkesztő: dr. HALMOS ISTVÁN 1931. ÉV JANUÁR 25 XIX. ÉVFOLYAM 1—2. SZÁMÚ AWréKttKIEKIMS Előfizetés: egész évre 20 pengő Telefon : József 429—14 BÚCSÚ KELETY DÉNESTŐL — Elmondta dr. TASNÁDI NAGY ANDRÁS m. kir. kormányfőtanácsos, MÁV igazgatóhelyettes, főügyész — A magyar vasutasság és társadalmi életünk előkelőségeinek ezrei kísérték utolsó útjára komyátszegi Kelety Dénes államtitkárt, a m. kir. államvasutak volt elnökét. Az Államvasutak vezetősége és az összes személyzet nevében Tusnádi Nagy András dr. a következő kegyeletteljes beszéddel vett búcsút a nagynevű volt elnöktől: Mély megilletődéssel lépek e koporsó elé, mely a mi szeretett és tisztelt volt elnökünk, Kelety Dénes sok szenvedéstől meggyötört, megfáradt testét zárja magába. Bármily kedvezőtlen híreket kaptunk is hosszú idő óta tartó betegségéről, mégis — csodát várva — aggódó reménységgel lestük gyötrő betegsége jobbrafordulását, pusztuló erejének, életének megújulását, — hittük s kívántuk körünkben való újbóli megjelenését. A napról napra hervadó remények azonban ime fájdalmasan porba hulltak a megpróbáltatások tragikusan, megdöbbentőn véget értek, Kelety Dénes önkezével készítette el örök nyugodalmának ágyát, aggodalmaink fájdalmát a veszteség fájdalmára váltva. Most lesújtó bánattal állunk, állok itt, hogy a magyar királyi Államvasutak igazgatósága és személyzete nevében búcsút vegyek tőle, hogy még egyszer magunk elé állítsam élete munkáját s annak tanulságaiban keressem levertségünkből a felemelkedést. Hely és idő, de lelkiállapotunk sem alkalmas arra, hogy pályafutását részletesen regisztráljuk. Mindjárt főmunkájával kezdem tehát. Mikor — két borzasztó forradalom s egy ellenséges megszállás után — a mi szegény, szétmarcangolt hazánk megmaradt részei is romokban hevertek, mi- kor gazdasági életünk érrendszere, egykor európai hírű vasutunk is a pusztulás szélén állott, akkor tette le az ő kezébe a kormány a magyar Államvasutak recoilfetruálásának nagy feladatát . Kelety Dénes csakhamar beigazolta, hogy ezt a feladatot reá bízni bölcs elhatározás volt. Alig fogott hozzá a munkához, egy szerencsétlen terv, vasutunk idegen kézre juttatásának gondolata ellen kellett harcba mennie s ő már ezt az első harcot az egész ember egész készségével, a kitűnő szakember teljes fegyverzetével s a szíve mélyéig magyar ember hazafias elszántságával eredményesen vívta meg. Azután jöttek a lázas munka esztendei s bízvást elmondhatjuk, hogy Kelety Dénes nyolcévi elnöki működése alatt céltudatos, conceptiozus munkájával nemcsak életképességünk s haladásunk új alapjait rakta le, hanem Államvasutunkat a fejlődés oly fokára emelte, mely nekünk azt a megnyugtató tudatot adja, hogy vasutunk miatt egy művelt nemzet előtt sincs okunk szégyenkezni, saját részére pedig nemcsak a mi tágabb családja, hanem egész nemzete háláját biztosítja. Ha ez eredmények titkának kulcsát keressük, azt Kelety Dénes egyéniségében, nagyszerű tulajdonságaiban találjuk meg. Szerette a munkát és tudta, hogyan kell dolgozni. Volt áttekintése, látköre, átfogó képessége, ítélete, meg tudta látni az egész előtte álló nagy feladatot, melynek képét az apró részletekbe való eltévedés nem homályosította el. Tele volt lelkesedéssel, agilitással. A feladatokat érdemben megoldani, nem bürokratikusan elintézni szerette. Gyűlölte a halogatást és határozatlanságot. Hatalmas energiák voltak benne; férfi volt, erős férfi, ki az akadályoktól soha meg nem ijedt; sőt azok mint ellenhatás elhatározásai szilárdságát csak felfokozták; férfi volt, erős férfi, ki egyenesen állt s — bármily csábító, mert kényelmes lett volna is sokszor — meg nem hajolt; nemcsak a mát és holnapot, hanem a távoli holnaputánt is meglátta, messze célokat tűzött maga elé s küzdve és munkálva egy jobb jövő magvait hintette el; férfi volt, erős férfi a hatalmasokkal szemben is, elég erős ahhoz, hogy ha kellett — magát is meggyőzze, elég erős, hogy fel tudja emelni ha az reászorult — a gyengét; — férfi volt erős férfi, kit hízelkedésen senki nem kapott, de utálta azt is, ha neki hízelkedtek. A tapsot nem kereste, az meg nem zavarta, a népszerűség vágya félre nem vezette", az életet az igazság fényével, cselekvéseit lelkiismerete világával s a kötelességtudás próbakövén vizsgálta, — felelősségérzete példázatos Volt, utolsó levelében is arra vigyázott, — „Senki sem felelős halálomért“ írja —, nehogy az ő elhatározása felelősséget másokra hárítson. De nemcsak erő, keménység, kötelességtudás, felelősségérzet, hajthatatlanság voltak Kelety Dénes lelki tulajdonai, mert — ha tekintete szigorúnak, arca nyomán lelke hidegnek látszott is, —, a szigorú arc mögött szeretet parázslóit, a sokszor komor tekintet az igazságos jóindulat melegétől áthatott, a szépért és jóért lelkesedő, másokért, a gyöngékért, bajban levőkért, a segítségre szorulókért, elsősorban az ő nagy vasutas táboráért, küzdeni tudó lelket takarta. Nemes, megbízható, hűséges jó barát volt — a szó legtisztább értelmében, akinek a kezét ő melegen megszorította, ■— amit üres udvariaskodásból soha se tett — azt barátságába is fogadta.