Magyar Vasut és Közlekedés, 1931 (19. évfolyam, 1-22. szám)

1931-01-20 / 1-2. szám

Szerkesztéség: és kiadóhivatal: Budapest, Wesselényi­ u. 24 . Felelős szerkesztő: dr. HALMOS ISTVÁN 1931. ÉV JANUÁR 25 XIX. ÉVFOLYAM 1—2. SZÁM­Ú AWréKttKIEKIMS Előfizetés: egész évre 20 pengő Telefon : József 429—14 BÚCSÚ KELETY DÉNESTŐL — Elmondta dr. TASNÁDI NAGY ANDRÁS m. kir. kormányfőtanácsos, MÁV igazgatóhelyettes, főügyész — A magyar vasutasság és társadalmi életünk elő­­kelőségeinek ezrei kísérték utolsó útjára kom­yát­­szegi Kelety Dénes államtitkárt, a m. kir. állam­vasutak volt elnökét. Az Államvasutak vezetősége és az összes személyzet nevében Tusnádi Nagy And­rás dr. a következő kegyeletteljes beszéddel vett búcsút a nagynevű volt elnöktől: Mély megilletődéssel lépek e koporsó elé, mely a mi szeretett és tisztelt volt elnökünk, Kelety Dénes sok szenvedéstől meggyötört, megfáradt testét zárja ma­gába. Bármily kedvezőtlen híreket kaptunk is hosszú idő óta tartó betegségéről, mégis — csodát várva — aggódó reménységgel lestük gyötrő betegsége jobbra­­fordulását, pusztuló erejének, életének megújulását, — hittük s kívántuk körünkben való újbóli megjele­nését. A napról napra hervadó remények azonban ime fájdalmasan porba hulltak a megpróbáltatások tra­gikusan, megdöbbentőn véget értek, Kelety Dénes ön­kezével készítette el örök­ nyugodalmának ágyát, aggo­dalmaink fájdalmát a veszteség fájdalmára váltva. Most lesújtó bánattal állunk, állok itt, hogy a magyar királyi Államvasutak igazgatósága és személy­zete nevében búcsút vegyek tőle, hogy még egyszer magunk elé állítsam élete munkáját s annak tanulsá­gaiban keressem levertségünkből a felemelkedést. Hely és idő, de lelkiállapotunk sem alkalmas ar­ra, hogy pályafutását részletesen regisztráljuk. Mind­járt főmunkájával kezdem tehát. Mikor — két borzasztó forradalom s egy ellensé­ges megszállás után — a mi szegény, szétmarcangolt hazánk megmaradt részei is romokban hevertek, mi-­ kor gazdasági életünk érrendszere, egykor európai hí­r­­ű vasutunk is a pusztulás szélén állott, akkor tette le az ő kezébe a kormány a magyar Államvasutak recoil­­fetruálásának nagy feladatát . Kelety Dénes csakhamar beigazolta, hogy ezt a feladatot reá bízni bölcs elhatá­rozás volt. Alig fogott hozzá a munkához, egy szerencsétlen terv, vasutunk idegen kézre juttatásának gondolata el­len kellett harcba mennie s ő már ezt az első harcot az egész ember egész készségével, a kitűnő szakember tel­jes fegyverzetével s a szíve mélyéig magyar ember ha­zafias elszántságával eredményesen vívta meg. Azután jöttek a lázas munka esztendei s bízvást elmondhatjuk, hogy Kelety Dénes nyolcévi elnöki mű­ködése alatt céltudatos, conceptiozus munkájával nem­csak életképességünk s haladásunk új alapjait rakta le, hanem Államvasutunkat a fejlődés oly fokára emelte, mely nekünk azt a megnyugtató tudatot adja, hogy vasutunk miatt egy művelt nemzet előtt sincs okunk szégyenkezni, saját részére pedig nemcsak a mi tágabb családja, hanem egész nemzete háláját biztosítja. Ha ez eredmények titkának kulcsát keressük, azt Kelety Dénes egyéniségében, nagyszerű tulajdonságai­ban találjuk meg. Szerette a munkát és tudta, hogyan kell dolgozni. Volt áttekintése, látköre, átfogó képessége, ítélete, meg tudta látni az egész előtte álló nagy feladatot, melynek képét az apró részletekbe való eltévedés nem homályo­­sította el. Tele volt lelkesedéssel, agilitással. A feladatokat érdemben megoldani, nem bürokra­tikusan elintézni szerette. Gyűlölte a halogatást és határozatlanságot. Hatalmas energiák voltak benne; férfi volt, erős férfi, ki az akadályoktól soha meg nem ijedt; sőt azok mint ellenhatás elhatározásai szilárdságát csak felfo­kozták; férfi volt, erős férfi, ki egyenesen állt s — bár­mily csábító, mert kényelmes lett volna is sokszor — meg nem hajolt; nemcsak a mát és holnapot, hanem a távoli holnaputánt is meglátta, messze célokat tűzött maga elé s küzdve és munkálva egy jobb jövő mag­vait hintette el; férfi volt, erős férfi a hatalmasokkal szemben is, elég erős ahhoz, hogy ha kellett — ma­gát is meggyőzze, elég erős, hogy fel tudja emelni ha az reászorult — a gyengét; — férfi volt erős férfi, kit hízelkedésen senki nem kapott, de utálta azt is, ha neki hízelkedtek. A tapsot nem kereste, az meg nem zavarta, a nép­szerűség vágya félre nem vezette", az életet az igazság fényével, cselekvéseit lelkiismerete világával s a köte­lességtudás próbakövén vizsgálta, — felelősségérzete példázatos Volt, utolsó levelében is arra vigyázott, — „Senki sem felelős halálomért“ írja —, ne­hogy az ő elhatározása felelősséget másokra hárítson. De nemcsak erő, keménység, kötelességtudás, fele­lősségérzet, hajthatatlanság voltak Kelety Dénes lelki tulajdonai, mert — ha tekintete szigorúnak, arca nyo­mán lelke hidegnek látszott is, —, a szigorú arc mö­­gött szeretet parázslóit, a sokszor komor tekintet az igazságos jóindulat melegétől áthatott, a szépért és jó­ért lelkesedő, másokért, a gyöngékért, bajban levőkért, a segítségre szorulókért, elsősorban az ő nagy vasutas táboráért, küzdeni tudó lelket takarta. Nemes, megbízható, hűséges jó barát volt — a szó legtisztább értelmében, akinek a kezét ő melegen meg­szorította, ■— amit üres udvariaskodásból soha se tett — azt barátságába is fogadta.

Next