Magyar Vasut és Közlekedés, 1933 (21. évfolyam, 1-22. szám)

1933-01-01 / 1-2. szám

retesen járjanak el. Utasításaink s az ezt kiegészítő ren­delkezéseink ugyan e tekintetben részletesen intézked­nek, mégis szükségesnek látom pár pontban felsorolni a betartandó legfőbb irányelveket, a gyakorlatban be­vált 10 parancsolatot. Ezek a következők: 1. Légy becsületes! 2. Előirányozni csak az okvetlenül szükséges anyag­­mennyiséget szabad. (Beszerzés előtt meggyőződést kell szerezni, hogy a kért anyag­i leltárból valamelyik szol­gálati helyen nincs-e fölösleg.) 3. Az előirányzásban pontosan meg kell jelölni az anyag vagy leltár minőségét. (A szükségestől eltérő ala­kú, színű, méretű anyag, vagy leltár ne szereztessék be.) 4. A beszállított anyag minőségi átvételére nagy súlyt kell helyezni. (Fölös készletünknek az is oka, hogy az anyag­átvevők az anyagátvételeknél nem jár­nak el minden esetben kellő szigorral.) 5. Minőségileg teljesen meg nem felelő anyagot még árengedménnyel sem szabad átvenni. (Az árenged­ménnyel való átvételnél rendszerint vagy az intézet, vagy a személyzet károsodik.) 6. Nagy gondot fordíts az anyagok tárolására. (Az anyagokat úgy kell raktározni, hogy azok értékveszte­séget ne szenvedjenek.) 7. Az anyagkiszolgáltatás kereskedői pontossággal történjék. (Nem szabad többet kiadni, viszont fölösleg gyűjtésére sem kell törekedni, mert mindkettő visz­­szaélésre vezethet.) 8. Az anyagfelhasználás alkalmával visszamaradt hulladékokat gondosan összegyűjtve át kell adni vissz­­avereményként a szertárnak. (Gondolj az üzemi juta­lékra, egy ócska csavar is érték.) 9. Új rendszerre csak régi rendszerhez tartozó anyagok felhasználása után szabad áttérni. (Az új rend­szerre való áttérés nagy anyagfeleslegeket idézett már elő.) 10. Mindenben és mindenütt takarékoskodjunk! A tízparancsolat ellen az ember az életben is sokat vét, de ha legalább az 1. és a 10-ik parancsot becsüle­tesen betartjuk, már komoly szolgálatot tettünk hiva­tásunknak. TERVSZERŰ IDEGENFORGALMI PROPAGANDA írta: Dr. KOLLER FERENC MÁV felügyelő. Az idegenforgalom fellendítését ma már a legtöbb államban jelen­tős kormányzati feladat­nak tekintik, mert az ide­genforgalomból fakadó nagy gazdasági értékeket az államháztartások és a közgazdaság nem nél­külözhetik. A kérdés nagy hord­­ereje miatt a magyar kormányzat is egyre in­tenzívebben foglalkozik az idegenforgalom fej­lesztésének kérdésével, amelynek legfelsőbb irá­nyítását a kereskedelmi minisztériumra bízta. Ezenkívül a hazai hivatalos, társadalmi rétegek­ből és a magánérdekeltségek köréből megalakí­totta az Országos Magyar Idegenforgalmi Tanácsot (ezentúl röviden OMIT-ot), melynek az a feladata, hogy a magyar idegenforgalom fejlesztése kérdésében az ösz­­szes érdekeltségek között az egységet és az egyöntetű­séget biztosítsa. Az OMIT-ban képviselt hazai érdekeltségek közül azokból, amelyek idegenforgalmi propagandára ren­des költségvetéssel dolgozhatnak, tehát amelyek éven­ként erre a célra jelentősebb összegeket áldozhatnak, szőkébb intézőbizottság alakult. Ennek a bizottságnak az a feladata, hogy a bürok­ratikus lassúság kiküszöbölésével az idegenforgalmi propagandában feltétlenül szükséges frissességet bizto­sítsa. A kormányzat és az OMIT vezetőségének képvise­lőjén kívül a Magyar kir. Államvasutakra, Budapest szé­kesfővárosra, a Budapesti Nemzetközi Vásár vezetősé­gére és a Budapesti Szállodások és Vendéglősök Ipar­­testü­letére hárul ebben az intézőbizottságban a legje­lentősebb szerep. A bizottság tagjai mindnyájan erős gyakorlati ér­zékű férfiak, akik az idegenforgalmi propaganda elmé­letének ismeretében a friss cselekvőerőt képviselik és szeretik. Az intézőbizottság munkája az év elején azzal kez­dődött, hogy megállapította mi történt az idegenforgal­mi propaganda terén a múltban, a hazai érdekeltségek közül ebből ki, a­mit végzett és haladéktalanul hozzá­­fogott a sürgősségi sorrend megállapítása után a jövő­beni propaganda előkészítéséhez. Az ügy iránti nagy érdeklődés és szeretet minden­egyes tényező részéről biztosította a megértést, ez pe­dig a jövőben kifejtendő propagandatevékenység har­móniáját. Sok eddig párhuzamosan végzett munka vált ily módon fölöslegessé. Mindenki tisztába jött céljával, fel­adataival és külön egyéni terveinek érintetlen hagyásá­val, a feltétlenül szükséges egységes propagandatevé­kenységben anyagilag és munkavállalásban ezentúl meg­felelő mértékben participál. Az együttműködés és a feladatok állandó nyilván­tartásának biztosítása szükségessé tette úgy a hazai ér­dekeltségek, mint a bel- és külföldi sajtó rendszeres tá­jékoztatását. E célból a MÁV vállalta egy az OMIT égi­sze alatt megjelenő „Idegenforgalmi Tudósító ” kiadá­sát és finanszírozását. Kéthetenként kiadott magyar és több német, angol és francia számmal jelent meg már eddig a Tudósító, mely az idegenforgalom bel- és kül­földi híreinek állandó nyilvántartásával szolgálja az ügyet. Az intézőbizottság egy szűkebb albizottsága a MÁV, a Főváros, a Szállodások és Vendéglősök képvi­seleteinek a bevonásával egy újszerű propaganda előké­szítésére is gondolt. Tömören propaganda-hadjáratnak lehetne nevezni ezt az akciót, mert pontosan meghatározott időben és módon, alapos stratégiai előkészítés után, tehát terv­szerűen röpítené az európai és amerikai közönség közé a magyar idegenforgalmi propaganda termékeit. Nem árulunk el nagy titkot, ha a részletek ismer­tetése nélkül erről a hadjárati tervről már most meg­ 48

Next