Magyar Vasut és Közlekedés, 1939 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1939-01-01 / 1. szám

JANUÁR 1. Szerkesztéség és kiadóhivatal: I . Előfizetés: egész évre a­ pengő Budapest VI. gróf Zichy Jenő u. 251 XXVII. ÉVfOLYAM Telefon : 120-820 A VASÚTI VÁGÁNYBAN FELLÉPŐ ERŐK ÉS AZOK FELVÉTELE, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ OLDALIRÁNYÚ ERŐKRE. Irta: Gyulai Géza műegyetemi tanársegéd. A vasúti vágányon haladó közlekedési eszközök sebessége és tengelyterhelése mindinkább növekvő irányzatot mutat; ezzel kapcsolatban a vágánymérete­zésre és beépítésre az a feladat hárul, hogy a növekvő kívánalmakat teljes üzembiztossággal és lehető gazda­ságosan kielégítse. A vágányméretezés feladata: az igénybevételnek megfelelő sín- és keresztgerendake­­resztmetszet megállapítása, ügyelve az anyagok minő­ségére, hogy azok a számításnál feltételezett állandók­nak megfeleljenek. A vágányszerelés feladata pedig a sínnek helyes lekötése az alátétlemezre és a keresztge­rendára, utóbbinak helyes beágyazása és a jó ágyazat kialakítása. A járműterhelés okozta igénybevételt, a feszült­ségeket igyekszünk redukálni, eloszlatni, hogy a jármű­közlekedést, az utazást simábbá tegyük, hogy az érint­kező felületek ne rongálódjanak és az alakváltozást okozó erő megszűnte után eredeti helyüket és alakju­kat visszanyerjék, ami célszerűen az erőhajtás alatt érintkező felületek közé iktatott rugalmas elemek se­gítségével történhet. A rugalmas elem ugyanis alakvál­tozást szenved és a kapott igénybevételt mintegy tom­pítva adja tovább. Természetesen a rugalmas elemek alkalmazása ezek méretezését is szükségessé teszi a sín és keresztgerenda méretezés mellett, h­iszen a különbö­ző nagyságú reakciók kioldása a megadott rugalmassá­gú anyagnál, a megkívánt fokban csak bizonyos ke­resztmetszet mellett lehetséges. Látni való tehát, hogy ehhez mindenekelőtt a vágányban fellépő erőket kell ismerni. A vasúti vágányban a térbeli koordinátarendszer három tengelyének megfelelően függélyes, oldalirányú és hosszirányú igénybevételek lépnek fel; a vágány­konstrukció feladata ezen igénybevételekből származó feszültségek kioldása. Célunk ezúttal az oldalirányú horizontális fúre értékének megismerése, röviden min­dig kitérve a másik két irányú igénybevételre és az erők felvételére. Ugyanis a vágányra ható vertikális erő, melyet a kerék a sínre kifejt, sokkal tisztázottak!) kérdés. Tudjuk, hogy a vertikális erő maximumban a keréken átadódó súllyal egyenlő, a sebességből és pá­lyaegyenetlenségből származó dinamikus faktor nagy­sága pedig 1.5-re tehető. Vágánytengelyirányú hori­zontális erőket pedig főkép azok a belső feszültségek okoznak, amelyeket a hosszúsínes felépítménynél meg­gátolt dilatáció, a szorítólemezzel vagy talppapuccsal meggátolt sínvándorlás, fékezés, illesztésen átlépő kerék hoznak létre. Lássuk tehát mindenekelőtt az oldalirányú erő értékeinek nagyságrendjét és ennek függését a befolyá­soló tényezőktől. Az oldalerőt főképen az ívekben fel­lépő centrifugális erő, a jármű kígyózó mozgása és a kerék súrlódási ellenállása okozza; függ tehát a ter­heléstől, a sebességtől és a kanyarulati sugártól. Érté­kének megállapítása történhetik hipotézisek alapján levezetett, közelítő képletekkel, de sokan helyesebb­nek tartják minden feltételezéses bizonytalanság elke­rülését és a tényleg fellépő erők megmérését. Az oldalerőnek megméréssel történő meghatározá­sára kevés kísérlet áll rendelkezésünkre. Többféle mód­szert dolgozott ki e téren a PO-Midi, amelynek alapel­ve általában az, hogy az oldalerő hatására létrejövő, de súrlódás által hibássá nem tett oldalirányú rugalmas áthajlásokat mérjük a keréken vagy a sínen, s azután ismét kísérleti úton meghatározzuk, hogy ismert oldal­­erőértékekhez milyen oldalirányú áthajlások tartoznak. Az elmozdulást mérő szerkezeteket ilyen be­túrázás alapján mindjárt erőskálára kalibrálják s akkor az oldalerő minden pillanatban leolvasható. Az erőskála helyett rajzoló szerkezetet is alkalmazhatunk s így a mérés végén az oldalerő mindenkori értékét és változá­sát egy szalagon szemléltetően kapjuk meg. A PO-Midi által javasolt oldalmérő szerkezetek alapelve négy féle­: 1. A sín kihajlásának mérése, 2. Egy kerék kihajlásának mérése, 3. Két kerék nyomköznövekedésének mérése, 4. Nyomott kvarclemez által leadott elektromos­ság mérése. 1. A sín oldalirányú kihajlását úgy mérték, hogy a sín, kihajlás közben egy rá merőleges rudat tör a pályára merőleges irányban, mely rúd egy egykarú eme­lőre hatvan, az emelő végére erősített ceruzát az alá­­helyezett papírszalagon mozgatja. 2. A kerékkihajtás mérése olyképen értelmezendő, hogy alapul vesszük a kerékkorong közép-, tehát ten­ *) Revue g'éné.raJe des chemins de fér 1934. !.. 1937. I. 3

Next