Magyar Vasut és Közlekedés, 1943 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1943-01-20 / 1. szám

II. Fe­peres felülvizsgálati panaszt jelentett be egy kocsirakomány fűrészáru elvesztése miatt, mert sze­rinte erre az elveszett kocsira vonatkozóan a feladó utólagos rendelkezése továbbításának elmulasztása folytán áll fenn az alperesi vasút kártérítési felelős­sége. Ide vonatkozólag az volt az irányadó tényállás hogy a szóbanforgó, 1939. évi augusztus 23-án La­ Avoczne állomásnak átadott küldeményt a lengyel vasút augusztus hó 28-án Ravaruska állomáson feltar­tóztatta és erről a feladó Munkács állomást, további intézkedés végett értesítette, a küldeménynek a fel­adási állomásra való visszairányítása iránt felperes által 1939. évi augusztus hó 31-én adott rendelkezést azonban az alperesi vasút nem továbbította. A kir. Kúria felperesnek ez a felülvizsgálati pa­naszát is elutasította. A kir. Kúria ítéletének indokolásában elvi ékel mondotta ki, hogy: I. Az utólagos rendelkezés továbbításának elmu­lasztása a vasút kártérítési felelősségének megállapítá­sára csak abban az esetben szolgáltathatna alapot, ha a küldemény elvesztése az utólagos rendelkezés továb­bításának elmulasztásával okozati összefüggésben áll. II. Az okozati összefüggés akkor forog fenn, ha a feladó utólagos rendelkezésének végrehajtása, vagyis a küldeménynek Ravaruska állomásról a feladó állo­másra visszairányítása a német-lengyel háború kitö­rése után lehetséges lett volna. III. Arra tekintettel, hogy az 1939. évi szeptem­ber 4-én kiadott német hivatalos hadijelentés szerint a német légierő a Kat­no—Varsó, Krakkó—Lemberg és Kielce—Varsó közötti vasútösszeköttetést már szét­rombolta és számtalan vasúti kisiklást, vonatégést és vonatrombolást állapítanak meg, nem ellenkezik nyilvánvalóan az okszerűséggel a fellebbezési bíró­ságnak az a megáll­apítása, hogy a Ravaruska állomá­son feltartóztatott küldeménynek a feladó állomásra visszairányítása az utólagos rendelkezés továbbítása esetén sem lett volna foganatosítható. A kir. Kúriának különösen az egyetemlegesség megszűnése kérdésében fent ismertetett ítélete telje­sen megfelel a nemzetközi jogi gyakorlatnak. Telje­sen azonos kérdésben ugyanis a német birodalmi tör­vényszék I. polgári tanácsa 1919. június hó 1-én ho­zott ítéletében ugyancsak elvi éllel mondotta ki, hogy „elveszett áruért a vasút felelőssége még nemzetközi fuvarlevél felmutatása esetén sem áll fenn akkor, amidőn a fuvarozásban résztvevő vasutak vncolata megszakad azáltal, hogy valamely vasúti vonalrész a háborús viszonyok folytán katonai megszállás alá ke­rül. (Lásd „Zeitschrift für den internationalen Eisen­bahntransport’4 című időszaki folyóiratának 1913. szeptember havi 9 szám, 31. évfolyam.) A MÁV ÉS KÖZFORGALMI MAGÁN VASUTAK, VALAMINT A FOLYAM­HAJÓZÁS ÉS KIKÖTŐK LÉGOLTALMI HELYZETE Irta: HÁMORI IMRE MÁV-intéző. Egységes légoltalmi segélyosztag. Kisebb szolgálati helyeken a csekély létszám miatt természetesen nem lesz módjában a légoltalmi parancsnoknak a különféle segélyosztagokat még a legkisebb létszámokkal sem megalakítani. Ilyen helyeken úgynevezett egységes légoltalmi segélyosztagok megszervezésére kerül a sor, ahol mindenki a fennálló körülmények szerint az összes előforduló munkákban résztvenni tartozik. Itt arra kell törekedni, hogy az egységes légoltal­mi segélyosztag minden egyes tagja az összes szolgála­­tokban ki legyen képezve, vagy ha ez nem volna le­hetséges, úgy egy-egy tagja a tűzoltás, egészségügy stb. szolgálatokban kapjon speciális kiképzést és így alkal­mazás esetén ő vezeti e munkákat, míg a többiek se­gédkeznek neki. 2. Az egységes vasúti légoltalmi segélyosztag lét­száma: 4—10 fő. Elosztása: légoltalmi parancsnok, 1 riasztó (a létszámviszonyok szerint a légi parancsnok maga), 2—4 tűzelfojtó, 2 egészségügyi mentő. Légoltalmi tervek. Minden szolgálati hely légoltalmának megszerve­zése megköveteli egy részletes légoltalmi terv felépí­tését. A légoltalmi terv megalkotására megkötött sé­mát adni nem lehet. Ahány szolgálati hely, annyi kü­lönböző légoltami igény merül fel. Ebből kifolyólag csak általános támpontokat adhatunk a légoltalmi terv célszerű és áttekinthető összeállítására-Az így összeállított terv sem lehet egyszer s min­­denkori jellegű. A légoltalmi kérdések fejlődése és az időközönként változó anyagi lehetőségek a tervek ál­landó módosítását, kiegészítését és ebből kifolyólag tö­kéletesítését teszik szükségessé. A konkrét tervek mindenkor szigorúan bizalmas jellegűek. Egy ily terv általában három részre oszlik: 1. Az általános rész, mely a munkálatok teljes mérvét foglalja magában. 2. A készültségi terv, mely a légvédelmi készült­ség elrendelése esetén végrehajtandó teendőket idő­sorrendben csoportosítja. 3. A riadóterv, mely riadó esetén az egyes egyén, illetve csoportok, osztagok teendőit rögzítik le. A) Az általános részbe felveendő: 1. A szolgálati hely általános leírása, légoltalmi hely általános leírása, légoltalmi helyzete, veszélyes­ségi foka, körzet, illetve alkörzet beosztása. (Légi megfigyelhetősége és a határoktól való távolsága.) 2 A parancsnoklási viszonyok. (Légoltalmi pa­rancsnok, alkörzetparancsnokok.) 3. Az együttműködés szempontjából szükséges polgári szervek megnevezése és elhelyezése. (Polgári és postai légoltalmi parancsnokságok helye.) 4. Kölcsönös segélynyújtási módozatok az egyes szolgálati helyek, valamint a vasúti és polgári légvé­delmi szervek között. 5. A légoltalmi parancsnok közegeinek felsoro­lása (csak nagyobb szolgálati helyeken). 6. A figyelő, jelentő és riasztó szolgálat szerve­zete (figyelők kijelölése, felállítási helyük, riasztás módozata). 7. Légoltalmi segélyosztagok felsorolása, személy­zete és felszerelése. (Tűzoltóosztag,, mentőosztag, gázvédelmi osztag, helyreállító osztagok, kisebb szolgálati helyeken pedig csak egy egységes légoltalmi segélyosztag) .

Next