Mezőgazdák, 1924 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1924-01-01 / 1. szám

»MEZŐGAZDÁK« 3. oldal 1924. január 1. politikai zavarok az elmúlt esztendőben nem voltak. Mióta 1921-ben a magyar testeken sebeket ütő ma­ gyar fegyverek megszűntek dörögni és a nemzetgyű­­lésbe tétetett át a magyar közéletben váratlanul fel* lángolt nagy alkotmányjogi küzdelemnek színtere, azóta az izgalmak elülőfélben és az ellentétek enyhülő­­félben vannak. Ezzel ellentétben ellenségeinknél a bomlás processzusa indult meg. Csonka hazánk nemzetközi állásában tehát viszonylagos javulás állott be, amely abban áll, hogy ellenségeinknek hazánkkal szemben elfoglalt, eddig áttörhetetlen arcvonala már nem olyan egységes és meg* ingathatatlan, mint volt a győzelmi mámor első eszten* deiben s az ellenséges államszövetség egyes tagjain bel­ ügyi zavarok folytán a gyengülésnek jelei mutatkoznak. De nemcsak ez a relatív javulás az, amelyet le kell szögeznünk, mert helyzetünkben belpolitikai kon­­szolidációnk előrehaladása folytán abszolút megerő­­södés is állott elő. Ezek a politikai téren szemmel láthatóan meg­­állapítható változások a gazdasági élet terén nem annyira nyilvánvalóak. A gazdasági jelenségeknek alaposabb vizsgálata azonban meggyőz bennünket arról, hogy a fejlődés itt is a háborúban vesztes és eddig kegyetlen politikai és gazdasági rabságban tar­­tott államok érdekében való volt. A megcsonkított Magyarország 1918-ban szörnyű gazdasági dilemma előtt állott. Nyílt kérdés volt ugyanis az, hogy a csonka ország meg fog-e tudni felelni azoknak a gazdasági feladatoknak, melyek az integráns Magyarországban az elszakított ország* részekre vártak? Kínzó kétség volt, hogy a nemzet* gazdaságnak ez az időktől megkövetelt áthasonulása nem fog-e szörnyű csődöt és így jóvátehetetlen katasztrófát okozni? Azóta sok krízist és sok kritikusi momentumot szerencsésen meghaladtunk. A megszállások pusztításai közgazdaságunkban már eddig is általában pótolva vannak. Mezőgazdasági termelésünk — eltekintve a legutóbbi mezőgazdasági év nemzetmentő rekordter­­mésétől — a többtermelés egészséges útján halad előre, amit például műtrágyaszükségletünk erős emel­­kedése is élénken dokumentál. Széntermelésünk területi megcsonkításunkból származó veszteségünket figyelembe véve, meghaladja a békeévek színvonalát. Iparunk a változott viszonyoknak megfelelően erős átszervezkedésben van s hogy ez az átszervezés milyen sikerrel jár, csak a semmiből megteremtett textil­­iparunkra kell rámutatnunk. Kereskedelmi mérlegünk a legutolsó esztendőben jelentékenyen megjavult. Államháztartásunk egyensúlya, sajnos, nem állott helyre, azonban a tisztviselői létszámcsökkentéssel, melyet remélhetőleg különböző dologi kiadások kor­­látozása, felesleges hivatalok megszüntetése stb. fognak követni, már eddig is jelentékeny eredményeket ér­­tünk el és legfőképpen elvi jelentőségű kezdeménye­­zéseket sikerült létesítenünk. Ha a viszonyok, saj­­nos, nem engedtek meg olyan erélyes és céltudatos közgazdasági politikát, mint amilyenre szükség lett volna, az elmúlt esztendőben mégis nagyfontosságú lépések történtek előre azon az úton, amely állam­­háztartásunk egyensúlyának helyreállításához, keres­­kedelmi mérlegünk megjavításához, tehát önálló és független gazdasági létünk megalapozásához vezet. Ebből a szempontból le kell szögeznünk azt, hogy a magunk részéről a külföldi kölcsönnek nem tulajdonítunk olyan fontosságot, mint aminőt annak — véleményünk szerint tévesen — a közvélemény tulajdonít. A mi hitünk szerint az ország gazdasági és politikai szanáláshoz szükséges eszközök önerőnk­­ből és önerőnkkel vannak megadva. A külföldi köl­­csön véleményünk szerint sem összege, sem feltételei miatt nem bírhat jelentékeny fontossággal és ha mégis érdeklődéssel és reménységgel tekintünk a külföldi kölcsön ügyében folytatott tárgyalások elé, az nem a kölcsönben rejlő, igen kérdéses gazdasági erőnyere* ség miatt van, hanem azon fontosság miatt, mellyel a külföldi gazdasági és így elsősorban pénzügyi össze* köttetésnek újrafelvétele, a megszűnt külföldi vonat­­kozásoknak újbóli kiépítése közgazdaságunkra két*­ségkívül bír. Egyenesen tiltakoznunk kell az ellen a beállítás ellen, hogy a külföldi kölcsön nemzetünk szempontjából a lét vagy nemlét kérdése. A hely­­zet kulcsa kezünkben van. A kedvező megoldás: a társadalmi és gazdasági válságok elülése, a feliz­­gatott kedélyek lecsendesülése és a nemzeti öntudat helyreállítása hitünk szerint a már megkezdett úton elérhető és azt semmiféle külföldi kölcsön sem hozhatja. Az új esztendőben elsősorban tehát új lélekre van szükség, új lélekre, mely a romok között nem esik kétségbe, hanem diadalmasan szárnyal a regene­­ráció, az újraépítés nagy céljai felé azzal a hittel, azzal a kitartással, amely nemzetünk elmúlt nemze­­dékeit a nagy nemzeti katasztrófák idején áthatotta s képessé tette őket, hogy azt a földet, melyen a tör­­ténelem rendelése folytán élnünk és halnunk kell, a maguk számára megtartsák és utódaikra átörökítsék. Ha ezt a munkás, alkotó lelket meghozza az új esztendő, akkor ez az évforduló lesz ennek a letiport országnak új pünkösdje, a tavaszodásnak, a fajunkban rejlő anyagi és erkölcsi erők, szebb energiák felzsen­­dülésének ünnepe és akkor ez a sokat próbált nemzet ismét önmagában találja meg súlypontját, ami minden nemzeti életnek teljessége és annyit jelent, hogy az állam társadalmi és gazdasági rendjében megvan az az összhang, mely ahhoz szükséges, hogy a nemzet saját erkölcsi és anyagi erejével önmaga és csakis ön­­maga, másoktól függetlenül rendelkezzék. Ezzel a hittel, ezzel a reménységgel indulunk az új esztendőnek. —y. —y. Kirendeltségeink. Mint már lapunkban közöltük, a Pápavidéki Mezőgazdák Szövetkezete a tavasz folyamán tartott közgyűlésén felszámolását, illetőleg szövetkezetünkbe való beolvadását határozta el. Ezen közgyűlési hatá­­rozat folytán a volt szövetkezet tagjait szövetkezetünk Magyar MEZŐGAZDÁK Szövetkezete Tiszántúli kirendeltsége: Szabolcsvármegyei kirendeltsége: Szombathelyi kirendeltsége: Pápavidéki kirendeltsége: Szabadszállási kirendeltsége: Debrecen, Nyíregyháza, Szombathely, Pápa, Szabadszállás, Hunyadi-utca 13. sz. Széchenyi-tér 1. sz. Király-utca 6. sz. Csáky-utca 16. sz. Piac-tér.­­Telefon : 7—97. ■■MWMBagJBBaaaM■ Telefon : 49. Telefon: 67. Telefon : 47. Telefon : 3. „Toborozzunk új tagokat szövetkezetünknek!“

Next