Mezőgazdák, 1925 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1925-01-01 / 1. szám

2. oldal •MEZŐGAZDÁK« 1925. január 1. A tőzsdén és a gazdasági életben voltak még ugyan bizonyos utóhullámok, amelyek azonban lassanként elültek és a boldog tőzsdei hosszok visszajöveteléről ma már a legvérmesebb tőzsdei hosszista sem álmodhatik. A pénz értékének stabilizálásával egyidőben történt a kísérlet az államháztartás egyensúlyának helyreállítására, amely az előttünk fekvő jelentések szerint az év végére, a tervezettnél jelentékenyen nagyobb eredményekkel járt. Pénzügyi politikánknak ez a két nagyfontosságú ténye adta meg az elmúlt év gazdasági fejlődésének jellegét. Sajnos, bekövetkezett az is, ami előre várható volt, hogy e kormányintézkedések következtében a gazdasági életben nagy pangás keletkezett, amely természetszerűen olyan intézmények működésére is nehezedik, amelyeket nem az elmúlt évek egészségtelen konjunktúrája hívott életre, hanem melyeknek gyökérszálai a gazdasági élet egészséges talajába ágaznak szerte. Ez azonban olyan jelenség, amellyel mindenkinek előre számolnia kellett és amely felől kétségei senkinek sem lehettek. A konszolidáció felé vezető út terhes és nehezen járható. Kétségtelen, hogy megpróbáltatásokkal teljes és útközben bizonyos veszteségek is várnak reánk, ezt azonban el kell viselnünk és meg kell bocsájtanunk, hiszen mégis a konszolidáció felé vezet. A gazdasági életnek ez a bíztató alakulása rámutat arra a szoros összefüggésre és kölcsönhatásra, melyben egymással a gazdasági élet és a közvélemény, a közerkölcsök és a közhangulat vannak. Azt hiszi szűk nem csalódunk, ha azt az állítást merjük megkockáztatni, hogy mindannak a sok megpróbáltatásnak és veszteségnek, mely bennünket 1918. óta sújtott, egyik legfőbb oka az volt, hogy csak az életkörülményeink változtak meg, az életnézetünk azonban megmaradt a régi. Mi a jövendő fejlődést abban látjuk és a boldog új esztendőt csak úgy reméljük, ha az a szellem, amely a közgazdaságban és az államháztartásban az elmúlt évben eddig olyan számottevő eredménnyel megkezdődött, átültetődik és folytatódik a magánháztartásokban is. Tehát, ha a magánháztartások fenntartója ismét a munka lesz és az élet színvonalát a jövedelem, a vagyon fogja meghatározni; ha a községek, családok, az egyes emberek berendezkednek a szűk takaróra, amely alatt nem lehet nyújtózkodni úgy, mint ahogy lehetett tizenöt esztendővel ezelőtt, egy boldog, Nagy-Magyarországon. Gazdasági közvéleményre van szükség, közvéleményre, amely felfogja a helyzet súlyos voltát, meg a következményeit is, gazdasági közvéleményre, mely munkára serkent, ceruzával számol és csak azután költ, gazdasági közvéleményre, amely az értékeket megbecsüli, a vagyont el nem herdálja, amely munkájával, intelligenciájával, gazdasági hódító hadjáratra képes indulni, visszaszerzendő azt, ami egy vesztett politikai és katonai hadjáratnak sokszor megkönnyezett, szomorú következménye. Mert az már nem új dolog és a tömeglélektan legelső világhírű kutatójától régen felderített tény, hogy a nemzetek és társadalmak erőkifejezésének nagyságát nem a népnek mennyisége, hanem a népnek minősége állapítja meg. Hiszen ellenkező esetben a civilizációnak, a politikai hatalomnak élén olyan országoknak kellene haladniok — Kína, Nagy-Oroszország —, melyek a valóságban még félbarbárok. Azt is megállapította már régen a tudomány és megírta le Bon, hogy a materiális erő az nagyon félelmes, de a lelkierő az legyőzhetetlen. Ezt emlékezetünkben tartva kell megindulnunk az új esztendőben azzal a tudattal, hogy amikor a magunk gazdasági létének biztosításán, materiális regenerációnkon munkálkodunk, akkor tulajdonképpen egy velünk történt szörnyű igazságtalanságnak alapját döngetjük. Mert az kétségtelen, hogy Trianonnak legnagyobb cáfolata s a Trianonnal szembeszegezhető leghatalmasabb erkölcsi ellenállás egy közgazdaságilag jól megalapozott, munkás, vagyonosodó, materiális vonatkozásokban kifelé gravitáló Csonka-Magyarország. Az erkölcsi ellenállás azonban abban a pillanatban összetörik, amikor a biztos sikerbe vetett hit meginog. A sikernek a hitét hozza el tehát az új esztendő és plántálja bele a magyar szívekbe, hogy e társadalom a jobb jövendő biztos tudatával, remegés nélkül tudja felmérni nehéz helyzetét és kétkedés nélkül tudja céljai érdekében felhasználni rendelkezésre álló csekély erőit s akkor azokkal az anyagi erőkkel, melyekkel a közelmúltban legyűrték, sohasem fognak többé felette diadalmaskodni. — y. — y. A GazdákBiztosító Szövetkezete fennállásának 25 éves jubileuma. A Gazdák Biztosító Szövetkezete f. évi december helyén ünnepelte alapításának 25-ik évfordulóját. A jubileumot széleskörű nyilvánosság számára a Gazdák Biztosító Szövetkezete csak a most folyó üzletév végén fogja megünnepelni, amikor az igazgatóság a negyedszázad minden üzleti eredményéről be fog tudni számolni. A 25 esztendős évfordulót így szépen megrendezett háziünnepély tette emlékezetessé. 1924. évi december helyén délelőtt 11 órakor a Gazdák Biztosító Szövetkezete igazgatósága díszülést tartott. Az elnöki széket gróf Zelensky Róbert foglalta el, aki a szövetkezetnek negyedszázad óta igazgatósági elnöke. Megnyitóbeszédében vázolta azokat a nagy nehézségeket, amelyekkel a Gazdák Biztosító Szövetkezetének meg kellett küzdenie és kiemelte a tisztviselőkar derék munkáját, mellyel az igazgatóságnak céljai elérésében mindig jelentékeny segítségére volt. Az elnöki megnyitó után a szövetkezet igazgatóságának alelnöke, dr. Bernát István klasszikus tömörséggel fogalmazott beszédében a magyar szövetkezeti mozgalom kezdeteiről emlékezett meg, felfejtve az okokat, amelyek a gazdatársadalom szervezkedését megindították. Két körülmény hatott jelentékenyen közre a gazdatársadalmi mozgalmak megindulásában, nevezetesen az Országos Magyar Gazdasági Egyesület autonómiájának a kormány által történt megtámadása és azok a nehéz gazdasági viszonyok, amelyek közé a magyar gazdatársadalom jelentékeny része jutott volt. Az uzsora, a börzén űzött visszaélések súlyosan fenyegették a gazdatársadalom helyzetét Magyar országon és sajnálattal kellett megállapítani, hogy a magyar föld lépésről*lépésre elvész a magyar gazdák kezéből. A gazdatársadalmi mozgalmaknak, meg nem alkuvó férfias, önzetlen vezére volt mindig az igazgatóság elnöke, gróf Zelenski Róbert, akinek jelleme, törekvése és a meggyőződéséért vívott küzdelmének emléke, míg a gazdatársadalmi mozgalom nagy alkotásai élnek, soha el nem fog halványulni a magyar társadalomban. A nagy hatást tett beszéd után az elnök a földmívelésügyi miniszer képviseletében megérkezett dr. Schandl Károly államtitkárt üdvözölte, aki az üdvözlésre válaszolva, hangsúlyozta, hogy a földmívelésügyi kormány teljes erejével áll a szövetkezeti intézmények mellett és teljes erejével áll a Gazdák Biztosító Sze, SHF- „Minden ügyünkben vegyük igénybe szövetkezetünket !“ .