Mezőgazdák, 1926 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1. szám
XXXIII. évf. Budapest, 1926.anuár 1.1. szám. IGAZGATÓSÁG: Elnök: gróf Somssich László. Alelnökök: dr. Bernát István, Jeszenszky Pál vezérigazgató. Igazgatóság tagjai: Bedegi Gábor, Hoffer Sándor, báró Inkey Pál, dr. Kuszka István, Láng József, dr. Nagy Ferenc, báró Pap Géza, dr. Rauscher Aurél, dr. Scitovszky Tibor, Szilassy Zoltán, dr. Szomjas Lajos, gróf Teleki Tibor. FELÜGYELŐ?BIZOTTSÁG: Elnök: dr. Várady László. Felügyelői bizottság tagjai: dr. Bacsák György, Buday Barna, dr. Spett Ferenc. CMegjelenik havonként egyszer ! — Szerkesztőség és kiadóhivatal, — V., Alkotmány utca 29. szám. A MAGYAR MEZŐGAZDÁK SZÖVETKEZETE ÉS A 21 , ENNEK KÖTELÉKÉBEN MŰKÖDŐ SZÖVETKEZETEK «3? *3? «35 HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE «3? «3? «3? ----------------------------------TAGSÁGI ILLETMÉNYE Lakásváltozás esetén értesítési ideje----------- korán kérünk. ---------- Vj MEZŐGAZDÁK Szeleczky Iván a békés Pirkner János Szövetkezetünket az 1925-ik esztendőben immár másodszor látogatta meg súlyos csapás. Báró Jillmann Adolf igazgatósági tag halála után igazgatósági tagjaink közül békés Pirkner János nyugalmazott min. tanácsos, m. kir. kereskedelmi főtanácsos költözött el az élők sorából. A megboldogult köztiszteletben álló tagja volt a régi Nagymagyarország közéletének, melyben különböző szerepekben mindig tevékeny részt vett. Azoknak a nagy építőmunkásoknak generációjából való volt, akiknek tevékenysége hazánk gazdasági intéz ményeit, állami igazgatását megalapozta és kialakította. Azok közé tartozott, akik sohasem válogattak a munkakörben, de azokon a helyeken, melyekre őket a közbizalom állította, áldozatkész lélekkel, fáradhatatlan munkássággal, minden tehetségük latbavetésével feleltek meg feladataiknak. Pirkner János is, akár mint a földmívelésügyi minisztérium egyik előkelő, irányító helyen működő hivatalnoka, akár mint országgyűlési képviselő, vagy a társadalmi élet más terén működő közéleti férfiú, különböző hatáskörökben, de egyforma lelkesedéssel és energiával igyekezett érvényt szerezni mindannak, amit meggyőződéseként hirdetett és vallott. És ebben az időben — mely különben az Újmagyarország teljes kiépítésének korszakával esik össze — az elvek és a vélemények nem maradtak pusztába kiáltott szavak, mert ezek a férfiak minden tehetségük, tudásuk latbavetésével, egyéniségük agitatórikus erejének egész sodrával igyekeztek a valóság világába átültetni elveiket, eszméiket, vágyaikat. Ugyanezért, ha Pirkner János ravatala mellől végigtekintünk arra az útra, melyet a koporsónak megpihenő vándora bejárt, ha a mérleg egyik serpenyőjébe tesszük a közügyek szolgálásában eltöltött fiatal és férfiéveket, az eszmék és elvek hirdetésére és megvalósítására fordított energiát, a fáradozást, az áldozatokat, melyekkel mint minden alkotás, úgy Pirkner János élete is járt és a mérleg másik serpenyőjében szemügyre vesszük az eredményeket, a mara? dandó alkotásokat, az életerősen működő intézménye? ket, akkor megállapítható, hogy ez a közhasznú mun?kában eltöltött élet értékes gyümölcsöket termett s maradandó alkotások őrzik meg Pirkner János nevét, aki a kemény ugaron az első nehéz kapavágásokat tette, aki a járatlan ösvényeken az első kemény göröny gyökét taposta szét. Pirkner János nevéhez fűződik az állattenyésztési közigazgatás teljes kiépítése. Ez az építőmunka nem volt könnyűnek mondható. Mert az adott viszonyok között, a kedvezményezés nemes, de fáradságos korszakában nem merülhetett ki homályos alapelvek kényelmes kijelentésében, hiszen alapvető szervező munkáról volt szó, a munkaszervezet megalkotásáról, a munkaeszközök előteremtéséről, a gazdasági élet talaján megteendő első lépésekről, amikor minden csekély részletkérdést óvatosan mérlegelni, minden körülményt körültekintően megfontolni, az igazgatás kereteit meghatározni, az igazgatás közegeit kiválasz? tani kellett. Mások, akiknek talán már megvannak az eszközeik, akik már tanulságokat szűrhettek le s hagyományokat örököltek, megfelelő történeti vissza? pillantás nélkül fel sem mérhetik azokat a nehézsé geket, azokat az égbe tornyosuló akadályokat, melyek ennek a munkásságnak útját állották. Mindazok azonban, akik a gazdaságtörténet adatainak figyelembe? vételével néznek erre a munkára, könnyen megállapít hatják, hogy ez a kemény, évtizedes küzdelem volt hazánk állattenyésztésében az alapvető, minden további fejlődést lehetővé tevő kezdeményezés, mely oroszlán? részben Pirkner Jánosnak az érdeme. Ebben a nagy munkában ritka erélyről, szervezőképességről és rend? kívüli közigazgatási tehetségről tett tanúságot. Az 1890—1910?ig terjedő húsz esztendő mint két határkő nemcsak Pirkner János közéleti működésének két különböző időszakát jelenti, hanem jelenti az állat? tenyésztési közigazgatás megalapozásának és az állat? tenyésztési közigazgatás megindulásának nehéz, de nagy eredményekkel járó korszakát is és amikor Pirkner János 1910-ben nyugalomba vonul, hogy mint a törvényhozás földmívelésügyi bizottságának előadója továbbra is a mezőgazdasági közigazgatásnak szentelje tehetségét és munkaerejét, az állattenyésztési közigazgatás már biztos és nyílegyenes vágányokon halad újabb és újabb fejlődések felé. Szövetkezetünkhöz a Megboldogultat szoros viszony fűzte. A Szövetkezet alapításának első esztendeiben már a felügyelő bizottság tagjai között találjuk, s nyugalombavonulásától (1910), egészen haláláig, igazgatóságunknak és végrehajtói bizottságunknak volt tagja. Az évtizedes és szoros összeköttetés meggyőzött bennünket arról, hogy Pirkner János az a közügye? kért lelkesülő áldozatkész, tudásban és tapasztalatokban gazdag férfiú, akinek őt, tiszteletreméltó közéleti mun? kásságát távolabbról figyelve, ismertük. Különös gond? dal és szeretettel foglalkozott szövetkezetünk fejlő? désével s nem akadt olyan nehéz munka, melyet kész