Mezőgazdák, 1926 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1926-01-01 / 1. szám

XXXIII. évf. Budapest, 1926. anuár 1. 1. szám. V ^MEZŐGAZDÁK a CMegjelenik havonként egyszer I — Szerkesztőség és kiadóhivatal: — V., Alkotmány-utca 29. szám. A MAGYAR MEZŐGAZDÁK SZÖVETKEZETE ÉS A2l r ENNEK KÖTELÉKÉBEN MŰKÖDŐ SZÖVETKEZETEK «3? *3? «35 HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE «3? «3? «3?----------------------------------­TAGSÁGI ILLETMÉNYÉ Lakásváltozás esetén értesítést Ideje- ----------- korán kérünk. ----------­IGAZGATÓSÁG: Elnök: gróf Somssich László. AÍelnökök: dr. Beruát István, Jeszenszky Pál vezérigazgató. Igazgatóság tagjai: Bedegi Gábor, Hoffer Sándor, báró Inkey Pál, dr. Kuszka István, Láng József, dr. Nagy Ferenc, báró Pap Géza, dr. Rauscher Aurél, dr. Scitovszky Tibor, Szilassy Zoltán, űr. Szomjas Lajos, gróf Teleki Tibor. FELÜGYELŐ?BIZOTTSÁG: Elnök: dr. Várady László. Felügyelő»bizottság tagjai: dr. Bacsák György, Buday Barna, dr. Spett Ferenc, Szeleczky Iván Szövetkezetünket az 1925=ik esztendőben immár másodszor látogatta meg súlyos csapás. Báró JJllmann Adolf igazgatósági tag halála után igazgatósági tag« jaink közül békéi Pirkner János nyugalmazott min. tanácsos, m. kir. kereskedelmi főtanácsos költözött el az élők sorából. A megboldogult köztiszteletben álló tagja volt a régi Nagymagyarország közéletének, melyben külön? böző szerepekben mindig tevékeny részt vett. Azok? nak a nagy építőmunkásoknak generációjából való volt, akiknek tevékenysége hazánk gazdasági intéz? ményeit, állami igazgatását megalapozta és kialakította. Azok közé tartozott, akik sohasem válogattak a munkakörben, de azokon a helyeken, melyekre őket a közbizalom állította, áldozatkész lélekkel, fáradha? tatlan munkássággal, minden tehetségük latbavetésé? vei feleltek meg feladataiknak. Pirkner János is, akár mint a földmívelésügyi minisztérium egyik előkelő, irányító helyen működő hivatalnoka, akár mint ország? gyűlési képviselő, vagy a társadalmi élet más terén működő közéleti férfiú, különböző hatáskörökben, de egyforma lelkesedéssel és energiával igyekezett érvényt szerezni mindannak, amit meggyőződéseként hirdetett és vallott. És ebben az időben — mely kü* lönben az Üjmagyarország teljes kiépítésének kor? szakával esik össze — az elvek és a vélemények nem maradtak pusztába kiáltott szavak, mert ezek a férfiak minden tehetségük, tudásuk latbavetésével, egyéni? ségük agitatórikus erejének egész sodrával igyekeztek a valóság világába átültetni elveiket, eszméiket, vá? gyaikat. Ugyanezért, ha Pirkner János ravatala mellől végigtekintünk arra az útra, melyet a koporsónak megpihenő vándora bejárt, ha a mérleg egyik serpe? nyőjébe tesszük a közügyek szolgálásában eltöltött fiatal és férfiéveket, az eszmék és elvek hirdetésére és megvalósítására fordított energiát, a fáradozást, az áldozatokat, melyekkel mint minden alkotás, úgy Pirkner János élete is járt és a mérleg másik serpe* nyőjében szemügyre vesszük az eredményeket, a mara? dandó alkotásokat, az életerősen működő intézménye? két, akkor megállapítható, hogy ez a közhasznú műn? kában eltöltött élet értékes gyümölcsöket termett s maradandó alkotások őrzik meg Pirkner János nevét, aki a kemény ugaron az első nehéz kapavágásokat tette, aki a járatlan ösvényeken az első kemény görön? gyökét taposta szét. Pirkner János nevéhez fűződik az állattenyésztési közigazgatás teljes kiépítése. Ez az építőmunka nem volt könnyűnek mondható. Mert az adott viszonyok között, a kedvezményezés nemes, de fáradságos kor? szakában nem merülhetett ki homályos alapelvek kényelmes kijelentésében, hiszen alapvető szervező munkáról volt szó, a munkaszervezet megalkotásáról, a munkaeszközök előteremtéséről, a gazdasági élet talaján megteendő első lépésekről, amikor minden csekély részletkérdést óvatosan mérlegelni, minden körülményt körültekintően megfontolni, az igazgatás kereteit meghatározni, az igazgatás közegeit kiválasz? tani kellett. Mások, akiknek talán már megvannak az eszközeik, akik már tanulságokat szűrhettek le s hagyományokat örököltek, megfelelő történeti vissza? pillantás nélkül fel sem mérhetik azokat a nehézsé? geket, azokat az égbe tornyosuló akadályokat, melyek ennek a munkásságnak útját állották. Mindazok azonban, akik a gazdaságtörténet adatainak figyelembe? vételével néznek erre a munkára, könnyen megállapít? hatják, hogy ez a kemény, évtizedes küzdelem volt hazánk állattenyésztésében az alapvető, minden további fejlődést lehetővé tevő kezdeményezés, mely oroszlán? részben Pirkner Jánosnak az érdeme. Ebben a nagy munkában ritka erélyről, szervezőképességről és rend? kívüli közigazgatási tehetségről tett tanúságot. Az 1890—1910?ig terjedő húsz esztendő mint két határkő nemcsak Pirkner János közéleti működésének két különböző időszakát jelenti, hanem jelenti az állat? tenyésztési közigazgatás megalapozásának és az állat? tenyésztési közigazgatás megindulásának nehéz, de nagy eredményekkel járó korszakát is és amikor Pirkner János 1910?ben nyugalomba vonul, hogy mint a törvényhozás földmívelésügyi bizottságának előadója továbbra is a mezőgazdasági közigazgatásnak szentelje tehetségét és munkaerejét, az állattenyésztési közigaz? gatás már biztos és nyílegyenes vágányokon halad újabb és újabb fejlődések felé. Szövetkezetünkhöz a Megboldogultat szoros viszony fűzte. A Szövetkezet alapításának első esztendeiben már a felügyelő bizottság tagjai között találjuk, s nyugalombavonulásától (1910). egészen haláláig, igazgatóságunknak és végrehajtó?bizottságunknak volt tagja. Az évtizedes és szoros összeköttetés meggyőzött bennünket arról, hogy Pirkner János az a közügye? kért lelkesülő áldozatkész, tudásban és tapasztalatokban gazdag férfiú, akinek őt, tiszteletreméltó közéleti mun? kásságát távolabbról figyelve, ismertük. Különös gond? dai és szeretettel foglalkozott szövetkezetünk fejlő? désével s nem akadt olyan nehéz munka, melyet kész békéi Pirktier János

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék