Mezőgazdák, 1928 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-01 / 1. szám
2. oldal »MEZŐGAZDÁK 1928. január 1. A nemzetközi baromfikiállítás. A Baromfitenyésztők Országos Egyesülete december 8—11«ig rendezte meg az idei nemzetközi baromfikiállítást, mely a szokottnál is szélesebb keretek között zajlott le. A Pongrác»úti Tenyészállat Vásártelep fő« csarnokába, hol a tenyészállatkiállításon a csendesen kérődző bikák és tehenek sora szokott állni, erre a pár napra hangosabb vendégek költöztek. Kakas- kukorékolástól, tyúkkotkodácsolástól, libagágogástól volt hangos az egész csarnok. A kis ketrecekben elhelyezett körülbelül 2760 tyúkfélén kívül 80 pulykát, 140 kacsát, 120 ludat, 600 darab galambot és 300 darab nyulat állítottak ki. Nemcsak Csonka-Magyarország legnevesebb baromfitenyésztői mutatták be igazán kiváló tenyészanyagukat, hanem Ausztriából, Jugoszláviából és Csehországból is szép számmal hoztak fel baromfit. A tyúkféléket, a hatalmas testű sárga és fehér orpington és plimouth fajtákon kívül, különösen nagy számban képviselte a rhode island (vörös islandi), mely fajtából a magyarországi rhode islandi tenyésztők klubjának közreműködésével mintegy 500 drb. tyúk került kiállításra. Határozottan észlelhető a magyar parlagi keresztezéséből kitenyésztett újabb tyúkfajta előtérbenyomulása. Az igénytelen, de kistestű és keveset tojó parlagi tyúkot egyrészt nagyobb súlyára, másrészt pedig bőséges tojáshozamra tenyésztik ki megfelelő fajták keresztezésével. A kacsáknál az általánosan ismert pekingi kacsán kívül — melyből gyönyörű példányokat lehetett látni — a szapora tojó és gyorsan fejlődő indiai futókacsa keltett feltűnést. A kiállítás látogatói hosszabban időztek a ludak csoportjánál, ahol a kiállított emderi ludak közül nem egy 19 — 20 kg.-ot is nyomott. A csarnok egyik szárnyát csak a nyulak foglalták el. Laikus ember el sem hinné, hogy ezek a csendes, szelíd jószágok milyen jövedelmet hajtanak tenyésztőiknek, mert nemcsak húsuk ízletes és jó táplálék, hanem a bőrük is igen értékes prém. Különösen ma, amikor elmaradhatatlan női divatcikk a prém. A tenyésztők is ennek megfelelően azokat a fajtákat kedvelik, melyeknek bőre a legdivatosabb prémet szolgáltatja, így a gyönyörű bécsi kék mellett az újabban nagy közkedveltségnek örvendő havanna, oposszum, csincsilla és angora nyulakat lehetett látni. A kiállítás kiegészítést nyert azoknak a baromfitenyésztéssel kapcsolatos gépeknek, eszközöknek s takarmányféléknek a bemutatásával, melyek nélkül ma már eredményes baromfitenyésztést meg sem lehet kísérelni. A kiállítók között volt a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének szőlészeti osztálya is, amelynek munkakörébe tartozik az összes baromfitenyésztéshez szükséges cikkek forgalombahozatala. A legteljesebb elismerés hangján emlékezhetünk meg a Baromfitenyésztők Országos Egyesületének a kiállítás rendezése körül kifejtett tevékenységéről és arról a céltudatos munkásságáról, mely arra irányul, hogy a baromfitenyésztést minél szélesebb mederbe terelje és annak színvonalát megfelelő tenyészanya bemutatásával lehetőleg emelje. E kettős irányú munkálkodásával nemcsak a gazdáknak tesz nagy szolgálatot, hanem az ország egész közgazdaságának is. Jandaurek Vince gazd. főtanácsos, igazgató és Winkler János gazd. tanácsos, főtitkáré az érdem és nekik is jut ki a rendezés nehéz munkája s az ő kipróbált, ismert egyéniségük, tudásuk és tapasztalatuk a garancia a kiállítások sikerére és baromfitenyésztésünk fejlődésére vonatkozóan. Az ilyen áldozatos, ernyedetlen, kiváló munkának sikerre kell vezetni különösen akkor, ha e két férfiú oly nagyértékű és megértő támogatásra talál, mint gróf Teleki Józsefné Őnagyméltósága és Békessy Jenő min. tanácsos, a magyar baromfitenyésztés reorganizációja elválaszthatatlan nevüktől, mert jelentékeny részben az ő személyes munkásságuk gyümölcse. A baromfitenyésztés mindig szép jövedelmet hozó mellékfoglalkozása volt a gazdának, pedig a régebbi időben nem valami nagy gondot fordítottak rá. A háború óta a baromfitermékek ára oly nagy mértékben emelkedett, hogy ez a mellékfoglalkozási ág igen tekintélyes haszonhoz segítette a tenyésztőt. Ennek a következménye nemcsak a baromfitenyésztés nagyobb mérvű elterjedése lett, hanem a tenyésztések színvonalában is lényeges emelkedése következett be. Az eddig tenyésztett, helyesebben a ház körül felnevelkedett apró parlagi fajták helyett a nagyobbtestű, többet tojó fajtákat hozták be s részben ezek meghonosításával, részben ezek keresztezésével sikerült a tenyészőanyagot minőségileg feljavítani s a baromfitenyésztés jövedelmezőségét fokozni. Mert nem lebecsülendő különbség a jövedelmezőség szempontjából az a tény, hogy a nemesített fajták tojáshozama 3—4-szer akkora, mint a parlagi tyúké, mely évente átlag 45—50 drb. tojást tojik. De különbség mutatkozik a darabonkint elérhető árban is, mert hiszen a nagyobb súlyú, teltebb baromfiért többet fizetnek, mint a kisebb testű, könynyebb súlyúért. Igaz, hogy a nemesebb fajták igényesebbek, tenyésztésük nagyobb gondot és körültekintést igényel, de hálás foglalkozás, mely a jövedelmezőség emelkedésében nyeri el jutalmát. A baromfitenyésztés közgazdasági jelentősége azonnal szemünkbe ötlik, ha az elmúlt évek külkereskedelmi mérlegeinek alakulását tesszük vizsgálat tárgyává. A szomszédos államok által emelt magas vámsorompók ellenére baromfitermékek kivitele állandóan emelkedik s kivitelünknek mind jelentékenyebb tételét alkotja. Az 1927. év I—VI. hónapjában kivitt baromfi«termékek értéke a következő volt: Tojás____ 19,789.000— P Baromfi _ 14,782.000'— » Toll ......... 8,974.000— » összesen... 43,545.000’— P Összkivitel 5'78%«a » 4'3l°/a«a » 2'62%«a » 12-71% Ha tekintetbe vesszük, hogy a kivitt vágó« és igásállatoknak, kivitelünk legjelentősebb tételének értéke 47,412.000". P, az összkivitel 13"84%-a volt az elmúlt félévben, akkor számszerűen is latolgathatjuk az apró jószágok tenyésztésének a nemzeti jövedelem emelésére gyakorolt igen nagy fontosságát. A külföldi piacokon azonban mindjobban érezhetővé válik a többi agrárállam versenye, ami nemcsak az árak alakulását befolyásolja kedvezőtlenül, hanem az elhelyezési nehézségekben is jelentkezik. A magyar baromfitenyésztőknek tehát már most a leggazdaságosabb elvek szerint kell a tenyészetüket megalapozniok és berendezniök, hogy a mind erősebbé váló versennyel eredményesen tudjanak megküzdeni. Ennek pedig első feltétele, a tenyészendő fajta helyes megválasztása s a tenyésztésnél a gondosságnak és a körültekintésnek mind nagyobb mértékben való érvényre juttatása. ifj. Gaylhoffer István: Betegség után lábbadozó állatok erőállapotának gyors feljavítása lecithines állattápporral. Értesítőnk legutóbbi számaiban*) beszámoltunk azokról az eredményekről, melyekkel a lecithines állattáppor etetésével főleg csökött, fejlődésben visszamaradt állatok okszerű felnevelésére, újszülött és növendékállatok szabályszerű fejlődésének biztosítás *) Lásd a »Mezőgazdák« 1927. évi júniusi, augusztusi, szeptemberi és októberi számaiban a vonatkozó szakközleményeket. „Minden ügyünkben vegyük igénybe szövetkezetünket