Mezőgazdák, 1931 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1931-01-01 / 1. szám

2. oldal meg az emberek között s ez az azonos lelkiség vasabroncsnál erősebben fogja szoros egységbe azokat, akik ünnepelnek. Legalább így az új esztendő küszöbén a közös jó kívánságokból kellene reáébrednünk arra, hogy közös a sorsunk, a hivatásunk ; közösek az érdekeink, a múltúnk, a jelenünk és a jövőnk s ezt a nagyjelentőségű életközösséget, gondolataink és érzéseink, legfőképen pedig akaratunk közösségével kellene kifejeznünk. Ez a meggyőződés nemcsak elmúlt ünnepek tanulsága, hanem a jövendő jobb lehetősége. Mert a boldog új esztendőt semmilyen isteni kegy sem fogja nekünk ajándékozni. Segíts magadon, az Isten is megsegít — ez a történelem tanulsága. A megpróbáltatásos életfolyás jobbrafordításának lehetősége a viszonyok változásaiban megaolódik — de felkészültnek kell lenni az alkalom kihasználására. Ez a felkészültség a szükséges közmeggyőződés, közhangulat, közvélemény, röviden: a nemzeti társadalomnak értelmi és­ érzelmi egysége, a nemzeti lét és jövendő nagy alapkérdéseiben. Ez adja meg a történelmi feladatok megvalósításához szükséges lelki és anyagi erőkifejtés lehetőségét. Régi dolgok, régi igazságok ezek. Csáky László nagy jó uram is ilyesmit érzett háromszáz esztendővel ezelőtt, mikor azt írta, hogy »kicsiny kompánia is erős, ha egyes«. S éleslátással és alkalmasint szomorú szívvel tette hozzá: »Bizony csötlünk,botlunk szegény magyarok, míg az verembe nem esünk«. Kivezetne bennünket az új esztendő a veremből, amelybe, mint zsákutcába beletorkollott, helytelen vágányra siklott nemzeti fejlődésünk? — nem tudhatjuk. Jogosan remélhetjük azonban, hogy a kibontakozás lehetőségei kialakulnak és megteremtetnek az új esztendőben, amennyiben ezek a feltételek rajtunk múlnak. Napról napra tapasztalhatjuk, hogy a válságos idők szörnyű megpróbáltatása mint csökkenti valóságos, tehát jelentéktelen súlyukra azokat az alapvetőknek hirdetett ellentéteket, melyek magyart a magyartól elválasztottak. A krízis súlyosbodása, tökéletes következetességgel állítja homloktérbe a legfontosabb problémákat. Mennél inkább szűkül az élet lehetősége, annál dermesztőbb élességgel mutatkoznak meg az élet feltételei. A történelem eme nagy életigazságát legjobban példázza az a tapasztalat, hogy a nemzeti egységet legtöbbször nem a szerencse, nem a jó sors, hanem kemény sorscsapások teremtik meg. Akad-e például merkantilista ebben az országban, aki azt meri állítani, hogy a nemzet életét gazdasági tekintetben nem az a válság fenyegetne legjobban, mely a mezőgazdasági termelés és értékesítés terén dúl? Vagy nem látja--e be mindenki, hogy a fejlődés szerte a világon szociális irányokban halad, ennélfogva a nemzeti társadalom stabilitása nem kis részben a belső szociális kiegyensúlyozottságától függ? Így lehetne tovább felsorolni nagy problémákat, melyeknek fontosságát rövid egyi két esztendővel ezelőtt jóhiszemű ellenfelek elkeseredetten tagadták s ma már a közvélemény, nagyon helyesen, egyhangúan abban a meggyőződésben van, hogy ezek a kérdések életérdekű fontosságúak lévén elsősorban oldandók meg. Így alakítja ki a krízis az egységes közvéleményt, így korbácsolja szöges korbáccsal egy tömegbe a történelmi fejlődés keserves menete ezt a széthúzó, torzsalkodó, elbizakodásra, szellemi és testi lustálkodásra hajlamos, de történelmi feladatok megoldására hivatott fajtát, melyet Európa magyarnak nevez. Ha majd az egymás mellé­állás nem a viszonyok súlya alatt, a korbácstól való félelemből fog történni, hanem a lelkekben élő közmeggyőződés fogja parancsolni, szóval ha az ösztönös és kényszerű tömörülést olyan szervezettség váltja fel, mely az egymásrautaltság és közös hivatás kemény és büszke öntudatából fakad, s akkor érkezett el nekünk az a boldogabb új esztendő, melyben ez a nagy felelősséggel terhes generáció hozzáfoghat azoknak a feladatoknak megoldásához, melyek elől akárhogyan fázik is, meghátrálnia nem lehet. -y. g y. »MEZŐGAZDÁK« 1931. január hó A sertéshízlalás időszerű kérdéseiről. A »cseh vámháború« pillanatnyi hatása alatt áll a sertésszakma. Ezt is meg kellett élnünk ! Ennek ellenére a mai helyzetben a sertéskivitel szempontjából nem látom tragikusnak a helyzetet. Ha ezelőtt csak két hónappal előbb jár le Csehországgal a szerződésünk, úgy akkor még jelentős mennyiségű extrém hízónk reked ide­­haza, amelyek mint fölös készletek érzékeny árrom­­bolást okozhattak volna. Bölcs szomszédaink azonban, fel kívánván készülni szerződésen kívüli állapotra, az utóbbi hónapokban élénken vásároltak úgy élősertést, mint szalonnát és zsírt, mi pedig örömmel szabadul­­tunk meg készleteinktől. Ezidőszerint extrém zsír­­sertésben számottevő készlet az országban nincsen. Ilyenek csak pár hónapon belül kerülnek ki jelentéke­telen mennyiségben a hizlaldákból. A farkasszemet mi nyugodtan állhatjuk, mert biztosra veszem, hogy a prágai tartalékkészletek hama­­rabb kifogynak, mint nálunk a fölöslegek jelentkez­­nek. A zsírsertés szempontjából figyelembe vehető utódállamok egyelőre se minőségben, se mennyiség­­ben nem tudják pótolni és kielégíteni azt a szükség­­letet, amelyet a magyar piac a múltban könnyen ellátott. Érzésem az, hogy amint odaát megcsappan­­nak a tartalékkészletek, a prágai piacon a mai 8­50 Kő árak felfelé fognak javulni. Nem kell sok, csak jó két hő­s áremelkedés és akkor már fedezve van a magasabb autonóm vámtarifa életbelépése következté­­ben előállott terhes vámkülönbözet is, anélkül, hogy árainkból valamit is veszítenénk. Egy-két Kő*t kitevő áringadozást megszoktunk mi már a prágai vásáron. Akik a prágai sertéspiacot ismerik, jól tudják, hogy egy hét leforgása alatt adódtak elő egy-két hő­s értékesí­­tési különbségek azonos minőségű sertéseknél. Nem lesz ez a leves olyan forrón megéve ... Tavaszi beállítás iránt már kezdetét vette az érdeklődés. Az olcsó takarmányárak mellett azok a tenyésztők is kihízlalva kívánják értékesíteni sertésein­ket, akik eddig soványan szokták azokat eladni. Napon­­kint kérnek telepünktől hízlalási előirányzatot és ez a körülmény adta a gondolatot, hogy a mai árténye­­zők alapján közöljünk egy hízlalási előirányzatot, amellyel nemcsak kőbányai telepünkön hízlaltató tag­­jainknak kívánunk szolgálatot tenni, hanem általában a sertéshízlalás kérdése iránt érdeklődőknek is. Sertéshizlalási jövedelmezőségi számítás az 1930. évi decem­­ber 18*i ártényezők alapján az 1931. évi hízlalási idényre. 100 drb., drb.­kint 60 kg.«os mangalica nem vészelt süldő 6000 kg. ............ .............. 1'35, 7800 P hizlaldába felszállítási költség drb.skint............. 4'— — 400 « állatorvosi felügyeleti és oltási költség.............. —-32 = 32 « szimultán oltás drb.*kint (oltóanyag).............. 5'— 7­500 « hat havi etetés, akol, kezelés, vízdíj stb., havon* kint és drb.skint...................................... —’80 · 480 « a beállított 7800 P tőke 3°/p*a kényszerszúrási kockázatra.................................................. — 1 234 « „Minden ügyünkben vegyük igénybe szövetkezetünket !“

Next