Mezőgazdák, 1934 (41. évfolyam, 1-3. szám)

1934-01-20 / 1. szám

0. oldal »MEZŐGAZDÁK* 1934. október hó 20. figyelembe véve több mint 60%-os költségmegtakarítást értünk el, ami azonban elegendőnek nem bizonyult, hiszen általános tapasztalat, hogy gazdasági válságban a viszonyok ugrásszerű romlását pusztán a költségek csökkentésével kiegyensúlyozni nem lehet. Így jutottunk az 1933 év tavaszán, április 24-én, a szövetkezetünk fennállásának 42-ik esztendejében abba a nagyon sajnálatos, kényszerű helyzetbe, hogy fizetéseinket megszüntetni kényszerültünk. Az említett kezdő időponttól a budapesti kir. Törvényszék szám alatt a Pénzintézeti Központ közbenjöttével magánegyezségi eljárást indított szövetkezetünk ellen. E szomorú eredményhez elvezető fejlődés okaira reámutatva s annak kiemelkedő mozza­natait a fentiekben vázolva, azt hisszük, indokolni sikerült azt a meggyőződésünket, amelyet azóta is mindenkor hangoztattunk, hogy a szövetkezet fizetésképtelensége a gazdasági válság közvetlen következménye volt s ügyeinek rendezése lényegileg nem más, mint a gazdaadóssá­gok lebonyolításának egy részlete. A fizetésképtelenséggel kapcsolatos státusvizsgálatok nyilvánvalóvá tették azt, hogy szövetkezetünk mérlege a fizetésképtelenség bekövetkeztekor is számszerű egyensúlyban volt s az 1932. év üzleti veszteségeinek fedezésére számszerűen elegendő tartalékkal rendelkeztünk. A szövetkezet mérlegének aktivitását a vagyonoldalon a kinnlevőségekben, tehát gazda­adósságokban mutatkozó rendkívüli leromlás bontotta meg. Ezzel a kérdéssel felelősségünk tiszta tudatában legyen szabad részletesebben foglal­koznunk. Szövetkezetünk hivatása az eltelt négy évtizeden át az értékesítési és árubeszerzési fel­adatokkal kapcsolatban a rövidlejáratú mezőgazdasági áruelőlegek és áruhitelek nyújtása volt. Kétségtelen, hogy ennek a feladatnak pénzintézetek nem felelhetnek meg. Nem vitás azon­ban a másik oldalon az sem, hogy a magyar mezőgazdaság eredendő tőkehiánya következtében ennek a feladatnak ellátása nagyon szükséges és a termelés szempontjából közérdekű volt. Sajnos, mezőgazdaságunkban eléggé általános tünet, hogy az üzemek fogyasztása az év tavaszi hónapjaiban az őszi termésértékesítés terhére történik. Az is világos mindeki előtt, aki a helyzetet ismeri, hogy a mezőgazdasági üzem zavartalan működése a tavaszi hónapokban elő­feltétele a szükséges színvonalon és keretek között való termelésnek, melynek eredménye azon­ban csak az őszi hónapokban jelentkezik. Ebből a szempontból tehát külön elbírálásnak kellene megilletni a mezőgazdasági áruhitelt, hiszen, ami a készpénzkölcsön felhasználása esetében vitás — mert az adós nem ellenőrizhető —, hogy a hitelnyújtás gazdasági közérdeket szolgált-e, vagy pedig a köz szempontjából valamely haszon nélkül való költekezésre adott alkalmat, addig az áruban igénybe vett hitel kétség­telenül a termelés érdekében volt, tehát a köz javát munkálta s a közgazdasági termelés nagy céljait mozdította elő. Ezzel szemben azt a ferde helyzetet kell megállapítanunk, hogy míg az adósok a készpénz­­kölcsönök biztosítására a hitelszervezet egységes eljárása következtében hajlandóságot mutat­nak, az áruhitelek dologi biztosításától elvileg idegenkednek. Természetesen a viszonyok kényszerítő hatása következtében kénytelenek voltunk leküzdeni ezt az ellenkezést, de már nem változtathattunk a fennálló helyzeten, nevezetesen azon, hogy dologi biztosítékaink általánossságban csak a készpénzkölcsönök rangsora után voltak megszerezhetők. Egészen természetesen a hitel nyújtásában és a hitelösszeköttetés irányításában sem követhettük azokat a rideg elveket, amelyek a pénzpiacon általában szokásosak. Nem tagad­hattuk meg ebben a vonatkozásban sem agrár­mivoltunkat, azt a tényt, hogy tagjainkért vagyunk és működésünkkel közvetlen részt veszünk a mezőgazdaság értéktermelő munkájában, melynek hatékonysága mindenesetre csökken, ha közreműködésünket bármilyen szempontok­tól vezetve is korlátozzuk. Az előadottakkal semmiképen sem valamely könnyelmű hitelezési rendszert kívánunk menteni. Hiszen a szövetkezetünknél lefolytatott igen alapos vizsgálatok bebizonyították azt, hogy az adott körülmények között lelkiismeretes hitelbírálatot érvényesítettünk. Reá kíván­tunk azonban mutatni arra, hogy ez a hitelbírálat és hitelösszeköttetés egészen más természetű, mint amelyet a pénzintézetek gyakorolnak. Az agrárhitel problémája európai kérdés. S ha van valami kedvező következménye az egész Európára nehezedő súlyos agrárválságnak, kétségtelenül az, hogy az agrárhitel kérdését a megoldandó problémák homlokterébe állította s a maga különös jpg.“ „Minden ügyünkben vegyük igénybe szövetkezetünket!“

Next