Mezőgazdák, 1936 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1936-01-22 / 1. szám

4. oldal ►MEZŐGAZDÁK« 1936. január 22. a lucerna. Ennek oka a lucerna ter­més mivoltában és az alacsonyabb fokú ízletességében keresendő. Hogy bizonyos sertéseleségeket pénz- és takarmányértékben mennyire túl szoktak becsülni, az akkor tűnik szembe, ha meg­vizsgáljuk, hogy a szóbakerülő élelem hány kilogrammja nyújt annyi táplálóanyagot, mint például egy kilogramm tengerié és megállapítjuk, hogy azokból ízletességük és térfogatuk szerint képes-e a sertés naponkint annyit megenni, amellyel a teljes­érvényű ellátását meg tudjuk közelíteni. Különösen a kisgazdasertés takarmányellátásában sze­repelnek ezek a nagyter­méjű és viszonylag értéktelen takar­mányok, amelyeknek feletetésével a sertések felett nemcsak az idő halad el, hanem elvész a póttakarmányok teljes értéke, a sertés gondozásával járó egyéb költség és munka is. Keményítőértéktartalom alapján megállapítható, hogy 1 kg tengerinek megfelel­tekből 26 kg, vagy takarmány­­répából 14 kg, vagy 14 kg takarmányrépalevél, vagy 10 kg murokrépa, vagy 8 kg zöldlucerna, vagy 7—8 kg közepes minőségű gyeplegelő, vagy 7—8 kg fiatal, zöldrozs, vagy 6 kg cukorrépa, vagy 4 kg burgonya. Vegyük például a tököt, melynek etetésével nagyon becsapódnak. A tök még ínségkosztja sem lehet a sertésnek. Abból annyit sem képes megenni, amennyi a sertés súlyának a fenntartásához elégséges és így lesoványodhat. 13 pengős tengeriár mellett 100 kg tök elméleti tápértéke 50 fillérre jönne ki, de gyakorlatban a tök negatív hatása miatt még ennyit sem ér. Ezt látva, joggal felvethetjük a kérdést, hogy azt a tekintélyes mennyiségű talajtáperőt, amit a tök termesz­tésével földjeinkből kizsarolunk, nem volna-e érdemesebb más értékesebb takarmány termesztésére fordítani. Ha ily nagy mértékben nem is csalódunk, de hasonló­képen elszámíthatjuk magunkat a fent említett egyéb, lát­szólag olcsóbb sertéseledeleknél. Azért, ha ilyenek etetése elkerülhetetlen, azok mellé adjunk bőséges póttakarmányt is, arra törekedve, hogy a legolcsóbb tartást, a teljesérvényű termelőellátást minél jobban megközelítsük. Fokozottabb jelentősége van a teljesérvényű ellátásnak akkor, ha a sertés olcsó, a takarmány pedig drága, amint a napjainkban is van. A gyakorlati élet a leggyakrabban érdemtelennek tartja az olcsó sertést arra, hogy annak drága abrakot adjon. Ezzel a felfogással kénytelen vagyok szembehelyezkedni. Magyarázatul az eddig elmondottak után könnyű lesz meg­értetnem, hogy akkor, amidőn a sertés olcsó és a takarmány pedig drága, éppen ekkor nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy a sertésnek fél-, vagy csak negyedellátást adjunk, mert ez esetben a teljes érvényű ellátástól messze elmaradunk. Követ­kezésképen a sertés a feletetett drága takarmányt csak nagyon gyengén, 5—10%-kal értékesíti. Ennek folyománya pedig az, hogy roppant drágán termelünk. Ha 15 pengős ótengeri­­értéket veszünk alapul, akkor 1 kg élősúly előállítása rezsi­­költség nélkül 5%-os kihasználásnál 3 pengőbe, 10%-os kihasználásnál 1­50 pengőbe, teljesérvényű ellátás esetén, amikor a süldő legalább 20%-ot értékesít, csak 75 fillérbe kerül. Következtetésül ezekből vonjuk le azt, hogy a sertésből csak annyit tartsunk, amennyit a takarmányellátási viszo­nyaink alapján teljes érvényű termelőellátásban tudunk része­síteni. Az expresszhízlalásnak számos előnye közül legelső helyen áll és ezt hangsúlyozottan ki kell emelnem, az a megtakarítás, amely a fenntartótakarmány lecsökkentéséből származik. Szük­ségét érzem annak, hogy a fenntartótakarmány szerepét az expresszhízlalás szempontjából felfrissítsem, mert hiszen az elhasznált fenntartótakarmánnyal való takarékosságtól függ az olcsó termés lehetősége. Hogy idevonatkozó érveimet meggyőzően kifejthessem és hogy azokat bizonyítani tudjam, grafikonokat szerkesztettem, melyeket most megjelent köny­vemben mutatok be. Bennünket ez alkalommal a fenntartótakarmány, illetve ezzel kapcsolatban az eltérő mennyiségben etetett, vagy nem etetett termelőtakarmány gyakorlati hatása érdekel. Lássuk, hogy miképen alakul az a felvett két szélsőséges irányzatnál ? Annak előrebocsátásával, hogy a fejadagokat kifejező számokban különféle legelőértékek is bele vannak kombinálva, a külterjes mangalica grafikonján a takarmányellátás eshető­ségére három időszakot vettem fel: 1. A mérsékelt érvényű termelőellátás időszaka. Ez a választási kortól, április hótól (téli elletésből) kiindulva október végéig tart. Ez idő alatt a 10 kg-os malac 40 kg-os süldővé fejlődött. 2. A csak fenntartótakarmányozás időszaka. Ez november elejétől március végéig tart (téli tartás). A téli idő alatt, amikor a felvett esetben csak fenntartótakarmány jutott a 40 kg-os süldőnek, az semmit sem gyarapodott. Sőt március végére 38 kg élősúlyra esett vissza, mert a súlyra adagolt takarmány a sertés előrehaladott korában már nem volt elégséges még a fenntartótakarmány teljes kielégítésére sem, aminek következtében 2 kg-ot le is soványodott. 3. A fokozott érvényű termelőellátás időszaka . Ez április hótól január végéig 10 hónapon keresztül tartott. Ez idő alatt a sertés 38 kg-ról 188 kg-ra hízott. Az expresszhízlalt mangalica grafikonját szemlélve, fel­tűnik, hogy itt csakis egy időszakot, a ,,teljes érvényű termelő ellátás“ időszakát látjuk. Ezen grafikonnál a kezdő és végsúlyt összekötő vonal erősen meredek lejtőt képez. Ezt a vonalat a havonkénti hízással megnövelt oszlopok emelkedésükben hűen követik, nem úgy, mint a külterjes irányzat grafikonján, ahol a takarmányozásnak megfelelőleg először egy enyhe lejtőt, majd egy vízszintes vonalat figyelhetünk meg és csak ezután következik egy élénkebb lejtő a fokozottabb érvényű ter­melő ellátás hatására. Törv, védve. Legjobb minőségű amerikai import TRAKTOROLAJ kizárólag szövetkezetünknél és az összes kirendeltségeknél Ára 100 kg-kint 143­- P. „Minden ügyünkben vegyük igénybe szövetkezetünket!“

Next