Mezőgazdák, 1939 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1939-01-15 / 1. szám

2. oldal »MEZŐGAZDÁK« 1939. január 15. ) Védjük meg­ értékeinket, tegyük gazdaggáá hazánk minden tagját lelkiismeretes, okszerű és gazdaságos munkával. (Harmadik, befejező közlemény.) Gazdasági növényeink, gyümölcsfáink egészségét—amint már előbbi cikkemben említettem — az élősködő szervezetek és a kedvezőtlen életkörülmények, az egészséges állapotot biztosító tényezők hiánya, elégtelen, vagy bő volta ront­hatja meg. Jelen cikkemben a leggyakrabban előforduló kedvezőtlen külső életkörülményekről óhajtok dióhéjban említést tenni, mert ezekről a tapasztalt betegség okának kutatásánál meg szoktunk feledkezni. A kedvezőtlen külső életkörülmények elsőrendű egészség­­rontók, mégis a gazdák tudatában vagy egyáltalán nem, vagy csak második helyen szerepelnek mint betegségokozók a betegség okainak kutatásánál. Idetartoznak a már említett, az egészségi állapotot biztosító összes tényezők hiánya, elégtelen, vagy bő volta, kedvezőtlen összetétele, csoporto­sítása, melyekről már megemlékeztem előbbi közlemé­nyemben külön-külön, mint egészségi állapotot biztosító tényezőkről. Most mégis megemlékezem néhány ilyenről — a talaj kedvezőtlen fizikai és kémiai állapota, a ked­vezőtlen fény-, hő-, levegő-, nedvességtartalom, fagysebek, meleg, naptűrés, jégverés, vegyi anyagok, füst-, gáz­ okozta betegségekről —, mint egészségrontókról, szigorúan szem előtt tartva a gazdaságok szempontjait. Valamely gazdasági növény, gyümölcsfa ugyanis a gazda előtt csak akkor egész­séges, ha az gyümölcsöt is hoz, egyébként beteg, még akkor is, ha a botanikus egészségesnek tartja. A talaj kedvezőtlen fizikai állapota okozta betegségek a legtöbb esetben a talaj rossz szerkezete, a helytelen, ok­szerűtlen talajművelés következményei, okai pedig: a levegő, a fény, a víz, a táplálék hiánya vagy bősége, még abban az esetben is, ha ezek egyike sem látszik fennforogni. Ha azonban a talaj szerkezetét, a talajművelést, -javítást vizs­gálat tárgyává tesszük, óriási tévedéseknek, hibáknak jöhetünk nyomára. Levegőhiány előállhat vízbőség, helytelen talajtömörítés, mélyültetés, mélyvetés, természetes ülepedés, stb. követ­keztében, különösen a tömődött szerkezetű szik-agyag­­talajoknál, mert ezeknél a legnagyobb az alkotórészecskék tömődhetése, tapadhatása következményeként a víztartó és a levegőt, fényt, stb.-t kiszorító, a tápanyagok oldhatlan­­ságát elősegítő képesség. Vízbőség előállhat ugyancsak legtöbbször a tömődött szerkezetű talajoknál túlságos sok csapadék, a talaj helytelen művelése, javítása, tömörítése, sekély talaj alatt lévő agyag­talaj víztartóképessége, ártéren pedig árvíz következtében. Tartós vízbőségnél, mivel a növényzet gyökérzetéhez a fentebb említett okok miatt nem juthat levegő, a levélzet a talaj és a levegő felesleges vizét nem tudja elpárologtatni, rajtuk a vízkórság, levegőhiány különféle tünetei mutatkoznak. Ezek : 1. Nagy daganatok, rendellenes szövetképződmények, különösen a csonthéjjas gyümölcsfák gyökérzetén, faszövetein és lombozatán. 2. Levélszínelváltozás, sárgaság, klorózis, mely beteg­ségnek legtöbbször a fenti okokból eredően táplálkozási zavarok az okai; végül is, ha idejében elejét nem vesszük, a gyümölcsfa, gazdasági növény pusztulása lesz a vége. Leggyakrabban fordul elő a vízbőség mellett a sárgaság a túlsok, finom és könnyen oldható meszet tartalmazó talajokon ; a mezőgazdasági szakemberek azonban vízbőség, mészbőség, levegő-, fényhiány, szárazság okozta sárgaságon kívül beszélnek még vashiány okozta, hideg és öröklött sárgaságról is. Ezen három utolsó azonban, véleményem szerint, mindaddig jelentőségtelen, míg az előbbiek ellen sem védekezünk eléggé, holott ezek ellen a lépten-nyomon fellépő bajok ellen a védekezés könnyű, míg az utóbbiak csak elvétve fordulnak elő és még nem teljesen tisztázottak az említett okok sem. 3. Mélyültetés esetében a vastag földrétegen keresztül nem jut annyi levegő, meleg vagy nedvesség a gyümölcsfa gyökérzetéhez, különösen tömődött szerkezetű talajoknál, mint amennyire szüksége volna. Ezen okok következtében a gyökérzet nem tudja elvégezni feladatát, a gyümölcsfa sárgul, sínylődik, végül el is pusztul. Szigorúan ügyelnünk kell tehát az ültetésnél éppen úgy, mint az átültetésnél, hogy a fentieket figyelembe véve, a gyümölcsfa fajtájának, a gyökérzetnek, törzsnek, lombozatnak megfelelő mély és terjedelmes ültetési gödörbe kerüljön. 4. Mélyvetés esetében a csírázó maghoz nem jut elegendő levegő. Az oxigén elégtelensége miatt a csírázás megakad, majd a csíra széndioxidmérgezésben elpusztul. Különösen sok oxigént igényelnek a csírázáshoz pillangósvirágú gazdasági növényeink, ezért különösen tömődött szerkezetű talajnál ügyeljünk a vetés mélységére, mely az egyes vetőmagfajták szerint, de a talaj és a levegő hőmérséklete, nedvességfoka szerint is változhat; ezeket mind figyelembe véve járjunk el a gazdasági növények magvainak vetésénél. 5. Levegőelégtelenség léphet fel helytelenül hengerezett, tömörített kötött talajon, amikoris a hengerezéssel kinyomjuk az amúgyis levegőszegény, tömődött szerkezetű talajból a levegőt s ebből kifolyólag a gazdasági növény gyökérzete még a tápanyagokban gazdag talajból sem tud felvenni táplálékot, gyengén fejlődik, sőt el is pusztulhat. Az ilyen, vízbőséggel is beteggé tett talajban a talajbaktérium fejlődése és a humifikációs folyamatok lassúak, vagy teljesen szüne- Bizományi sertéshizlalás takarmány- és költ­ségelőlegezéssel is. Kőbányai telepünkre felküldendő sertések felvételéről tájékoztatót küld Szövetkezetünk. „Minden ügyünkben vegyük igénybe szövetkezetünket!“

Next