Mezőgazdák, 1941 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-31 / 1. szám

4. oldal »MEZŐGAZDÁK« Lossonczy István főispán, Lukács Béla ny. államtitkár, Mayer János ny. miniszter, országgyűl. képviselő, dr. Mut­­schenbacher Emil, a magyar országgyűlés felsőházának tagja, OMGE igazgató, gróf Somssich László m. kir. titk. tanácsos, az országgyűlés felsőházának tagja, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, dr. Szomjas Lajos m. kir. titk. tanácsos. Új tagjai lettek az igazgatóságnak : gróf Béldy Kálmán földbirtokos, az erdélyi gazdasági tanács elnöke, csákói Geist Gáspár nagy­­birtokos, dr. Telbisz Imre nagybirtokos, a Tiszántúli Cirok­termelők Egyesületének elnöke, gróf Teleki Béla főispán, nagybirtokos és báró Vay László m. kir. titk. tanácsos, a Gazdák Biztosító Szövetkezete elnöke. A felügyelőbizott­ság elnöke : dr. Várady László ny. min. osztályfőnök, al­­elnöke: Szeleczky Iván m. kir. kormányfőtanácsos, vezér­­igazgató, tagjai: dr. Ihrig Károly egy. ny. r. tanár, Makay Pál min. tanácsos, dr. Rothmayer Imre m. kir. gazd. főtan., OMGE főtitkár, dr. Szontágh Antal ny. min. tanácsos, föld­­birtokos és Zboray Ferenc m. kir. gazd. főigazgató lett. Az abraktakar Hiánypiac rendezése a termelés és közellátás érdekében. A „Budapesti Közlöny“ 1941. évi január hó 12-i számá­ban megjelent 8560/1940. M. E. sz. rendelet a m. kir. kor­mány gondos gazdálkodásának és előrelátásának újabb bizonyítékát adja. A termelés és fogyasztás zavartalan körforgásának rend­kívüli fontossága mindenki előtt ismeretes. Kevesen tudják azonban azt, hogy a körforgás zavartalanságát a jelenlegi európai, illetőleg általános gazdasági helyzetben, úgyszólván naponként veszélyezteti valamely előre nem látott, ismeretlen tényező. Nem kétséges, hogy egy-egy ilyen váratlan meg­lepetés esetenként való kiküszöbölése erős zökenőkkel jár. Ezeket a zökkenőket azonban a mai erősen igénybevett teherbíróképesség vagy egyáltalában nem, vagy csak nehe­zen bírná ki. Ezért vált szükségessé a termelés, valamint a termelt áruk felhasználása, szétosztása és tartalékolása terén a kormányzat rendszeres irányítása és ellenőrzése. Túl sok forog kockán, semhogy továbbra is fenntarthassuk a megosztott felelősség rendszerét és kitegyük magunkat annak, hogy a mai nehéz időkben esetleg felelőtlenség és rendszertelenség veszélyeztesse gazdasági életünket. Fokozott figyelmet érdemel tehát a rendeletben foglalt szétosztási sorrend, amely szerint a közellátást szolgáló gazdaságok és üzemek részesülnek elsősorban a rendelkezésre álló előtakarmánykészletekből. Ha tekintetbe vesszük a ren­delet idevonatkozó intézkedéseit, könnyen megállapíthatjuk, hogy az egész konstrukció elsősorban a termelés folytató­lagosságának s ezzel egyidejűleg a közellátás biztosításának érdekében jött létre. Külön érdeme a rendeletnek, hogy számolva a helyi viszonyokkal és a kialakult gyakorlattal, gondoskodott a kis­emberek igényeinek gyors és zavartalan kielégítéséről. A napi 100 q-n aluli malmok, valamint a napi 20 q-n aluli olajütők ugyanis mentesek a bejelentési kötelezettség alól, s termelésük továbbra is minden megkötöttség nélkül jut a fogyasztóhoz. Ugyanígy a vámőrlésű malmok és olajütők forgalma sem kerül zárolás alá. Az előtakarmányok forgalmának szabályozása azonban ezen túlmenőleg is nagy jelentőségű. Általánosan ismert tény, hogy a hazai állattartás, de különösen a gazdaságos tejtermelés és állathízlalás évek óta a legnagyobb nehéz­ségekkel küzd. Ennek oka a gazdáknak, főleg azonban a kis­gazdáknak minden újabb takarmányozási rendszertől való idegenkedése. Ez az idegenkedés viszont azzal magyarázható, hogy a korszerű abrak-, illetőleg fehérjetakarmányok ára megközelítőleg sem állott arányban az elérhető tej- és hízó­árakkal. Az előtakarmányok piacán évek óta úgy az árak, mint a forgalomba kerülő készletek tekintetében a legteljesebb bizonytalanság észlelhető. Ez a bizonytalanság természet­szerűleg a tejtermelés és hizlalás rentabilitását is kedvezőt­lenül befolyásolta, s mindinkább csírájában fojtotta meg a vállalkozási kedvet. Ennek a folyamatnak eredményéről ma már nemcsak aggasztó statisztikai adatok, hanem sajnos, közvetlenebbül észlelhető tünetek is tanúskodnak. Az elő­­takarmánypiac rendezését tehát a mai rendkívüli időktől függetlenül a hazai tejtermelés és állathízlalás rentabilitásá­nak régóta vajúdó problémája már egymagában is indokolja. A rendelkezésre álló készletek szétosztására, valamint a behozatal lebonyolítására a Magyar Mezőgazdák Szövet­kezete kapott megbízást. A Szövetkezetre háruló feladat, különös tekintettel az erősen korlátozott­­belföldi készletekre, de legfőképpen a behozatali nehézségekre, nem könnyű. Közismert a szövetkezet évtizedes kapcsolata a magyar gazdatársadalommal, így könnyen elképzelhető, hogy más viszonyok között a kapott megbízás teljesítése nemcsak üzleti vonatkozásban, de nevelő és felvilágosító munka szempontjából is milyen nagy jelentőségű tevékenységre adott volna alkalmat. A korszerű takarmányozás rendszeresítése, az előtakar­mányok, fehérjedús abraktakarmányok, vitaminos pót­takarmányok gazdaságos kihasználása tekintetében úgyis sok még a tennivaló, mert nem kétséges, hogy ebben a vonat­kozásban, sajnos, mélyen a nyugati agrárállamok színvonala alatt állunk. Vonatkozik ez elsősorban a hazai kisgazdák takarmányozási módszerére, amelynek oka — valljuk meg őszintén — nemcsak anyagi nehézségekben, hanem legalább olyan mértékben az általános tájékozatlanságban keresendő. A jelenlegi körülmények között, már csak az idő előre­haladottságára való tekintettel is, a szövetkezetnek, sajnos, nem lesz módjában az általános felvilágosítás és ismertetés terén olyan tevékenységet kifejteni, mint normális időkben. A beszerzési, szervezési és szétosztási munka súlyos feladatot jelent s elsősorban ennek elvégzése fogja igénybe venni a rendelkezésre álló időt, valamint az anyagi és munkaerőket. Ennek ellenére minden remény meg­van arra, hogy később ezen a téren is érvényesülni fog a kormányzat intenciója , minden rendelkezésre álló eszközzel és módon fejleszteni a magyar agrárkultúrát, ugyanakkor fokozni a termés­­eredményt, hogy végeredményben hazai gazdatársadalmunk életszínvonala emelkedjék. A rendelet gyakorlati keresztülvitele tehát nagymérték­ben biztosítani fogja a termelés-fogyasztás egyensúlyát, s a kormányzat más vonatkozású rendelkezéseivel összhang­ban, elejét veszi olyan visszaéléseknek, melyeknek nyomasztó emléke még élénken kísért az elmúlt nagy háború idejéből. „Minden ügyünkben vegyük igénybe szövetkezetünket ! ! Az állatoknak is kell vitamin ! Az emberi táplálkozással kapcsolatban sokat hallunk és olvasunk a vitaminok szerepéről. A haszonállatok takar­mányozásában nem kevésbbé fontosak ezek, az életfolyama­tok összhangjának biztosítását szolgáló anyagok. Hiába adja meg a gondos gazda háziállatainak a létfenntartó és energiatermelő fehérjéket, szénhidrátokat, zsírokat, valamint a szervetlen sókat, ha a takarmány nem tartalmaz vitamint, elsősorban ,,D“-vitamint. Ebben az esetben nemcsak az állatok takarmányértékesítése romlik, de más baj is keletkezhet. Az állat fejlődésében visszamarad, betegségekkel szemben fokozottabban érzékennyé válik és fellép az angolkór (rhachitis) valamint a csontlágyulás. Sok gazda a maga kárán tapasztalja 1941. ja­nuár­át.

Next