Mezőgazdasági Közlöny, 1930 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1930-04-01 / 4. szám

MEZŐGAZDASÁGI KÖZLÖNY III. ÉVF. 1930. ÁPRILIS 4. SZÁM Svájc agrárpolitikája, írta: Dr. Radics József. Svájc agrárpolitikai intézkedéseivel és a svájci mezőgazdaság mai helyzetével foglalkozván, elkerülhetetlen egy rövid visszapillantást vetni a közelmúlt gazda­sági helyzetére, amelyből a svájci mezőgazdaság jelen állapota kifejlődött. A múlt század 70—80-as éveiben az amerikai verseny Európa úgyszólván összes államainak mezőgazdaságát alapjaiban rázta meg. Az európai mezőgazdaságot, amely drága s már nem őserőben levő földön intenzíven gazdálkodott, teljesen véd­telenül találta az olcsó, vagy éppen ingyen földön termelő, trágyázásra nem szoruló tengerentúli verseny. Két út állott rendelkezésre a válságból való kimenekülésre. Vagy átvenni az ellenfél termelési módszerét, azaz extenzíven termelni, vagy a bel­földi termelést erőteljes védelemben részesíteni. Elméletben az első út helytálló, azonban a gyakorlatban, főleg parasztállamban, igen veszélyes következményekkel járna. Intenzívre méretezett mezőgazdaság csak nagy anyagi veszteségekkel térhet át az extenzívebb termelésre. Mert extenzíven termelni annyit jelent, mint lehető kevés tőke- és munkabefektetéssel gazdálkodva, az eredmények létrehozását főként a természetre bízni. Az intenzív mezőgazdasági üzemekbe azonban sok tőke van befektetve. Az extenzív gazdálkodáshoz ezeknek a befektetéseknek nagy része szükségtelen s így ezeknek a tőkéknek a kamatát az elért jövedelem nem tudja visszatéríteni. Ha a mezőgazdasági ingatlanok forgalmi ára nem igazodik is a hozadékértékükhöz, azért határozottan követi azt. Az extenzívebb gazdálkodás által szolgáltatott kisebb jövedelem előbb-utóbb kisebb földárakat von maga után. Ha tehát a szabad verseny által fojtogatott intenzív mezőgazdaság védelem híján az extenzitásban keres mene­déket, ez szükség szerint a nemzeti vagyon szempontjából is lényeges tőkék pusz­tulását jelenti. A kisüzemre nézve ennek a jövedelemcsökkenésnek fokozott jelentősége van, mert az extenzív gazdálkodás, ha a befektetett tőkéknek kedvezőbb kamatozást nyújt is, mindenképen kisebb nyersjövedelmet szolgáltat. Pedig a nagy nyersjövedelem létalapja a kisüzemeknek. A kisüzemekben, még ha intenzívek is, rendszerint nem fekszik annyi tőke, hogy a kisgazda és családja annak kamataiból megélhetne. Megélhetésüknek az alapját mindig az üzemükben értékesített munkájuk alkotja. Ezt a munkaerőt, amely a kisüzemeknek rendszerint bőven áll rendelkezésre, csak intenzív gazdálkodási mód mellett lehet kihasználni. Az európai parasztüzemeknek tehát egy bizonyos fokú intenzitás a létalapjuk.

Next