Mezőgazdasági Közlöny, 1931 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1931-01-01 / 1. szám

MEZŐGAZDASÁGI KÖZLÖNY IV. ÉVF. 1931. JANUÁR 1. SZÁM Rendkívül érdekes megítéléseket és magyarázatokat olvashatunk nap-nap után az emberiségre nehezedő gazdasági válság jelenségeiről. Sőt — utólag legalább — a válság okai is meg vannak magyarázva, ha nem is állanak előttünk egészen tisztán az okok egymásra ható összefüggései. Nem látjuk eléggé azt a láncolatot, aminek egyes szemei, mint ok és okozat, törvényszerűen felidézték a mostani helyzetet. Csak jelenségeket látunk s próbáljuk magyarázni, kiki a maga felfogása szerint. Rendkívül fontos volna pedig világosan ismerni e jelenségek okait, mert hiszen nyilvánvaló, hogy ezek ismerete nélkül nem mehetünk vissza a válság gyökereire. A világháborúra való hivatkozás ugyan sokat megmagyaráz, mert hiszen nyilván­való, hogy az azzal járó megrázkódtatás zökkentette ki­menetéből az egész gazdasági rendet, de a háborúnak, mint eredendő oknak az odaállítása gyakorlatilag semmit sem jelent. Elsősorban azért, mert nem lehet meg nem történtté tenni a megtörtén­teket, másodsorban pedig, mivel a háború zavarta ugyan meg a gazdasági fejlődés kialakult menetét, de azóta számtalan újabb tényező is a válságot kimélyítő szerephez jutott. Ezeknek az újabb tényezőknek a megismerése ma talán fontosabb, mint, az eredendő oké. Ezek megismerése, vagy kiegyensúlyozása gyakorlatilag is ered­ményes lehet. Érezhetőleg abban nyilvánulnak a gazdasági válság jelenségei, hogy ámbár nem csökkent az emberi munka produktivitása, sőt azt a technikai téren folya­matosan érvényesülő haladás igen jelentékenyen felfokozta, nem részesülhet az emberiség minden rétege a munkaproduktivitás áldásaiban. Erre a rétegre nézve fogyasztási krízisnek mondjuk ezt az állapotot, ami viszont termelői krízist idézett elő. Mi vitte szét ezt a két érdekcsoportot ? Vagy — mivel jóformán mindenki ter­melő és fogyasztó egy személyben — mi zavarta meg a termelés és fogyasztás egyen­súlyát ? Ezeket az okokat kellene megkeresni és megszüntetni, amennyiben lehet. A termelés és fogyasztás egyensúlyát meg kell teremteni, mert hiszen nyilvánvaló, hogy az emberiség jólétét ez az egyensúly adja meg. A fogyasztóképesség nem mutat fel sehol emelkedést, hiába várta azt a folyton fokozódó és még igen nagy arányokban fokozható termelés. Ez az idáig meddőnek mutatkozó várakozás legújabban olyan törekvések felé kényszerít, hogy a termelés a maga áraival maga közelítse meg a fogyasztóképesség színvonalát. Alig lehet kétséges, hogy csak ez lehet az egyedüli helyes fejlődési menet. Erre kötelezi és képessé is teszi az emberiséget az a tudományos és technikai felkészültség, ami a produk- A kartelkérdés körül, írta: Koós Mihály.

Next