Mezőgazdasági Közlöny, 1934 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1934-06-01 / 6-7. szám
DR. RADICS ÉS DR. CZEIDER: VAGYONÉRTÉKELÉS 23 származik. Ezeknek a hibaforrásoknak a minimumra való szorítására és a teljes vagyon minden évben való felértékeléséből származó hamis jövedelemingadozásoknak kiküszöbölésére törekedett a számtartástan, amikor a tiszta jövedelmet a termelési eszközök áringadozásától mentesíteni igyekezett. A számtartásnak alaptörvénye lett, hogy a termelési eszközök, az úgynevezett törzsvagyon árhullámzásából sem nyereség, sem veszteség nem származhat. Az áringadozás hatása alól kivonatott és változatlan mennyiség és állapot mellett változatlan értékben szerepel a vagyonleltárakban : 1. a földbirtok, telkesítések, ültetvények és épületek, 2. gépelt eszközök, vásárolt anyagok, 3. az állatállomány, a vetések és terménykészleteknek az a része, amelyik normális körülmények közt mint az üzem viteléhez szükséges mennyiség évről-évre jelen volt. Ezeket a termelést szolgáló vagyontárgyakat törzsvagyonnak nevezték. Törzsvagyon volt tehát az évkezdő vagyonleltár valamennyi tétele, kivéve az eladó készleteket. Ezzel a módszerrel hozzávetőleges gyakorlati pontossággal elérhetővé vált, hogy az ily alapon kiszámított tisztajövedelem az illető évben előállított termés mennyiségéből és értékalakulásából származott. Ezzel a módszerrel az elméletben megoldhatatlan feladat gyakorlati megoldást talált. Nehézség csak ott van, hogy a törzsvagyont, amelybe az üzem folytatásához évről-évre szükséges készletek, tehát a forgótőke egy része is beletartozott, élesen el kellett határolni az eladó készlettől. Ez azonban csak folytonos megalkuvás és szubjektív ítélet alapján lehetséges. Minthogy a folytonosan változó mezőgazdasági üzemben folytonos átalakulás van törzsvagyonból eladó készletté és viszont, a törzsvagyon és eladó készlet tehát évről-évre, ha nem is nagymértékben, de változik. Megállapításunk tehát évről-évre korrekcióra szorul. Ezek a nehézségek, mint említettük, nyugodt árviszonyok mellett, kielégítő gyakorlati pontossággal áthidalhatók voltak. A mai viszonyok között azonban már az itt előálló hibahatár nagysága a végeredmény értékét igen sokszor problematikussá teszi. Ezeket a nehézségeket igyekszik kiküszöbölni dr. Ormándy János új rendszere, mely két alapvető feltételen nyugszik : 1. külön törzsvagyon nincs, illetve az év elején meglévő egész vagyon, tehát az eladó készlet is, mellyel a gazdaság az új termelési évet megkezdi, törzsvagyon. 2. A törzsvagyon értékhullámzása, tehát az egész év eleji vagyon árhullámzása nem képezheti jövedelemnek vagy veszteségnek az alapját. Ez más szóval annyit tesz, hogy jövedelem, illetőleg veszteség csak a vagyontárgyak mennyiségszerű emelkedéséből vagy csökkenéséből állhat elő. E rendszernek kétségtelen előnye, hogy a törzsvagyon kiválasztásának nehézségei elesnek. Azonban két hibában szenved: 1. az áringadozásnak vagy konjunktúrának hatását az egész évkezdő vagyonra kiküszöböli, holott ma mégis csak a pénzgazdaság korát éljük, a gazdálkodás eredményei pénzben érdekelnek s a jövedelem nemcsak naturálgazdasági mennyiségnövekedésből, hanem értékváltozásból is származik. Az értékváltozásból származó vagyonváltozásoknak a semlegesítése a valódi helyzet elfedésével veszedelmes gyakorlati konklúziókra vezethet. Neveze-