Molnárok Lapja, 1906 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-06 / 1. szám
— MOLNÁROK LAPJA bT***** *n Szerkesztőség és kiadóhivatal. , Budapest, m. neaa XIII. év Budapest, /1906 január 6. (Telefonszám :»58— 75.) 1. szám Előfizetési Arak: Egy évre 8 K. félévre 4 K. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Az apostol kudarcza. — Saját tudósítónktól. — London, 1905 deczember 31. Sietek tudatni a „M. L.“ tisztelt olvasóival, hogy a hírhedt Apostoloff urat alighanem igen érzékeny kudarcz érte a napokban. Ugyanis azon alkalomból, hogy Apostoloff ur részvénytársulati alapon óhajtotta újjászervezni őrlés-sütési telepét, illetőleg szabadalmait, a nagyközönség, úgyszintén az érdekelt szakkörök részéről ismét igen élénk vita indult meg az Apostoloff-féle módszer értékéről. Nálunk, Angliában minden ily vitának széles alapot nyújtanak a napilapok, mert ezek készségesen adnak hasábjaikon helyet a nagyközönség köréből jövő minden ily közérdekű felszólalásnak. Így történt, hogy a lapok hetek óta sűrűn emlékeznek meg az új őrlés-sütési eljárásról, mert a részvényjegyzés előtt mintegy biztosítékot keresett mindenki, hogy tőkéjét nem öli-e haszontalan vállalatba ? E nagy vitába beleszólt maga Apostoloff úr is. Ugyanis a minap az angol sütőiparosok szövetségének hivatalos lapjában hosszú czikket tett közé, melyben égig magasztalta új eljárását és válaszolt az ellene intézett támadásokra. Semmi uj dolog e czikkben nem állott, csupán újólag ismételve volt a régi nóta, hogy az új eljárás segélyével 15%-kal több liszt nyerhető a búzából és 10%-kal több kenyér bármely lisztből. Végül azt írta Apostoloff, hogy ha még ezek után bárki kételkedne eljárása előnyeiben, ő hajlandó egyszáz font (2400 K) kölcsönös betét mellett nyilvános sütési próbát rendezni bármely angol pékiparossal és ilykép kideríteni azt, hogy ő tényleg 10%-kal több kenyeret képes gyártani. Apostoloff nyilván nem számított arra, hogy akadjon ember, aki e kihívást elfogadja. Pedig tényleg akadt ily bátor férfi, egy londoni molnár személyében. Az illető Maybew Márk, a Battersea-i részvénymalom igazgatója, aki társulata nevében elfogadta a kihívást, hogy végre az angol molnárság és sütőipar, nemkülömben a nagyközönség tisztán lássa, mi rejlik az Apostoloff rendszerében. Csupán egy feltételhez kötötte Mayben a kihívás elfogadását, hogy ne csak sütési próba végeztessék kölcsönösen, de őrlési próba is, miután Apostoloff mindig arra fekteti a fősúlyt, hogy az őrlés új rendszerében rejlik találmányának titka. Tehát egy bizonyos búzamennyiségből őröljenek mindketten lisztet, aztán süssék ki a kenyereket, igy aztán meglesz a bizonyság. Az egész ipar, sőt a közönség is nagy érdeklődéssel várta erre Apostoloff ur vál válaszát. Konstatálom, hogy ezideig e válasz nem jött meg és hogy Apostoloff úr nyilván ki akar térni a kihívás nem várt elfogadása elől. Ugyanis Apostoloff úr küldött valamilyen választ, de arra azt írta: „magánügy.“ így a sütőszövetség lapjának szerkesztője nem adhatta közre a választ és most senki nem tudja, mi volt e magánlevélben ? De tárgyalások folynak az iránt, hogy Apostoloff úr fogadja el valamely formában az általa felajánlott nyilvános próbaőrlést és sütést, hogy végre tisztázódjék az odiózus ügy, mely annyi port vert föl.* Lapzárta előtt veszszük meg londoni tudósítónk következő nagyérdekű táviratát, de London. 8694. január 3. Molnárok Lapja Budapest. „Apostoloff visszavonta részvényjegyzéseket hirlaptámadásokra hivatkozva. Részvénytársaság alakulása tehát meghiúsult. Kudarcz teljes. Bővebbet levélben.“* E nagyérdekü sürgönyből kitűnik, hogy Apostoloff ur nyilván teljes kudarczot szenvedett és hogy végre „kibújt a szeg a zsákból.“ Legközelebbi számunkban közölni fogjuk ez érdekes ügy további fejleményeit. A csuvarozás jelentősége a vidéki malmokra. Már többször volt alkalmam a „Molnárok Lapjában“ a csuvarozás túltengései ellen panaszokat olvasni, melyek nagyon is jogosaknak bizonyulnak, amennyiben egyes nagyon kicsike malmoknak, a csavarozással való reklámcsinálásai voltaképen rendkívül káros hatásúaknak bizonyultak a vidéki kisebb malmoknak úgy folytonos üzemképességére, valamint fennmaradásukra nézve is. Nem célom panaszkodni, de nem is panaszkodhatni, mert hiszen a csuvarozást törvény nem szabályozza, aminek természetes és világos folyománya az, hogy mások az én perifériámon belül tetszésük szerint csuvarozhatnak s nem fogok csodálkozni, ha egyes kis emberkék egy szép napon fütyülővel fognak az őrlendő gabonáért mint házalók megjelenni. Hogy reánk, kisebb malomtulajdonosokra mily romboló hatású a csavarozásnak ezen elitélendő neme, annak illusztrálására igen tisztelt szerkesztőnknek és tisztelt kartársaimnak a következő esettel szolgálhatok. Nem akarok nevet és helyet említeni, nehogy a személyes támadás jellegét tulajdonítsák soraimnak, csupán rá akarok mutatni ez esettel kapcsolatosan arra, hogy mily égetően szükséges a csavarozásnak czélszerű módon való szabályozása, illetőleg annak káros kinövéseitől a malomtulajdonosokat megmenteni. De rátérek az említett esetre. A velem szomszédos községben, mely más megyében fekszik ugyan s csak a Maros-vize választja el tőlünk — a két község közötti távolság mintegy 8 kilométer — van egy lokomobillal meghajtott kis gőzmalom, melynek tulajdonosa nálunk a községben is csavaroztat, ami nem lenne magában véve nagy baj, ha azt nem a következő módon tenné: Az illető malomtulajdonos átküld két kocsit két emberrel és négy lóval, ezek szedik össze az őrleményeket s ugyanezek a kész lisztet vissza is szállítják. Vegyük már most figyelembe, hogy a kocsiknak kompon kell átjönni, azért tehát oda- és visszamenet vámot fizetnek; milyen összegbe kerül továbbá 2 embernek és 4 lónak az ellátása; ezek még csak a csavarozás költségei; ez azonban még mind nem lenne baj, ha a szokásos és egy szolid malomnak megfelelőleg venné ki a vámot, hanem ezt nem teszi miután 14-ik vámért őröl. Azt kérdezem már most, hogyan tarthatja ily csekély vám szedése mellett üzemben a malmát, hogyan fizetheti a malom jövedelméből személyzetét, ha az, — csak minimumot mondok, — 3 emberből is áll; mibe kerül neki a tüzelőanyag, továbbá annak fuvarozása, miután az illető község vasútállomással nem bír; végül hogyan fizeti a malom jövedelméből annak adóját és hogyan látja el saját házát? Nekem ez mind oly talány, amelyekre választ, mint üzletember adni nem tudok. Egyik példabeszédünk azt mondja, hogy „mindenki söpörjön a maga háza előtt“; én tehát kijelentem, hogy tisztelt kartársam malma előtt söpörni nem akarok s nem is azért tettem fel az előbbi kérdéseket, hogy arra feleletet kapjak, mert nagyon valószínűnek, sőt egész határozottsággal bizonyosnak tartom, hogy még az illetőt. kártársam sem volna képes ezen kérdésekre megnyugtató választ adni. Tagadhatatlan, hogy korunk és társadalmunk megköveteli a reklámot s magam is meg vagyok győződve, hogy reklám nélkül üzletet csinálni a mai viszonyok között sisiphusi munka volna, mert ma már nem az a világ van, hogy „jó bornak nem kell czégér“, hanem minél jobban ütjük a nagy dobot, annál többet érünk el s minél jobban ordítjuk, hogy: én vagyok az „olcsó János“, annál inkább csábítjuk magunkhoz a közönséget. Ennélfogva a t. kartársam által gyakorolt módszernek akkor is van bizonyos értelme, ha tudva tudja, hogy nekem és több kartársamnak kárt csinál, de ha egy malomtulajdonos nemcsak kartársait, hanem magát is olyan meg nem engedhető eszközök használatára lovalja és méghozzá a 14-ik vámért produkálja a lisztet, az nemcsak kész öngyilkosság, az nemcsak kartársait, hanem magamagát is az anyagi tönk felé űzi, aminek természetes következménye, hogy ezen egyetlen virágzó iparágunk, a malomipar is megsemmisül, mert hiszen ha más 14-ik vámért őröl, amiből én kiadásaimat nem bírom fedezni, vagyis én nem bírok 14-ik vámért őrölni, világos, hogy a közönség az előbbinél fogja lisztjét készíttetni és én őrleni való hiányában tönkre megyek, de kartársam is tönkre fog menni, mert hiszen az üzemköltségeket nem fedezhetik sokáig a bevételek, míg ha én is 14-ik vámért őrölnék, — amit pedig nem teszek, — akkor ugyanez a sors érné mindkettőnket és többi környékbeli kartársainkat is. Igen tisztelt Szerkesztő úr! Immár 15 éve vagyok malomtulajdonos, ezen idő alatt sok nehézséggel kellett a mindennapi kenyérért megküzdenem, de az egyenes útról le nem tértem.