Molnárok Lapja, 1906 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-06 / 1. szám

— MOLNÁROK LAPJA bTä**-** =n Szerkesztőség és kiaddhivatel: , Budapest, m, aeaa XIII. év Budapest, /I906| január 6. (Telefonszám :»58— 75.) 1. szám Az apostol kudarcza. — Saját tudósítónktól. — London, 1905 deczember 31. Sietek tudatni a „M. L.“ tisztelt olva­sóival, hogy a hírhedt Apostoloff urat alighanem igen érzékeny kudarcz érte a napokban. Ugyanis azon alkalomból, hogy Apostoloff ur részvénytársulati alapon óhajtotta újjászervezni őrlés-sütési telepét, illetőleg szabadalmait, a nagyközönség, úgyszintén az érdekelt szakkörök részé­ről ismét igen élénk vita indult meg az Apostoloff-féle módszer értékéről. Nálunk, Angliában minden ily vitának széles alapot nyújtanak a napilapok, mert ezek készségesen adnak hasábjaikon he­lyet a nagyközönség köréből jövő minden ily közérdekű felszólalásnak. így történt, hogy a lapok hetek óta sűrűn emlékez­nek meg az uj őrlés-sütési eljárásról, mert a részvényjegyzés előtt mintegy biz­tosítékot keresett mindenki, hogy tőkéjét nem öli-e haszontalan vállalatba ? E nagy vitába beleszólt maga Apostoloff ur is. Ugyanis a minap az angol sütöiparosok szövetségének hivatalos lapjában hosszú czikket tett közé, melyben égig magasz­talta uj eljárását és válaszolt az ellene intézett támadásokra. Semmi uj dolog e czikkben nem állott, csupán újólag ismé­telve volt a régi nóta: hogy az uj eljárás segélyével 15%-kal több liszt nyerhető a búzából és 10%-kal több kenyér bármely lisztből. Végül azt irta Apostoloff, hogy ha még ezek után bárki kételkedne eljá­rása előnyeiben, ö hajlandó egyszáz font (2400 K) kölcsönös betét mellett nyilvános sütési próbát rendezni bármely angol pék- iparossal és ilykép kideríteni azt, hogy ö tényleg 10%-kal több kenyeret képes gyár­tani. Apostoloff nyilván nem számított arra, hogy akadjon ember, aki e kihívást elfogadja. Pedig tényleg akadt ily bátor férfi, egy londoni molnár személyében. Az illető Maybew Márk, a Battersea-i részvénymalom igazgatója, aki társulata nevében elfogadta a kihívást, hogy végre az angol molnárság és sütőipar, nem- külömben a nagyközönség tisztán lássa, mi rejlik az Apostoloff rendszerében. Csu­pán egy feltételhez kötötte Maybew a ki­hívás elfogadását, hogy ne csak sütési próba végeztessék kölcsönösen, de őrlési próba is, miután Apostoloff mindig arra fekteti a fösulyt, hogy az őrlés uj rend­szerében rejlik találmányának titka. Tehát egy bizonyos búzamennyiségből őröljenek mindketten lisztet, aztán süssék ki a ke­nyereket, igy aztán meglesz a bizonyság. Az egész ipar, sőt a közönség is nagy érdeklődéssel várta erre Apostoloff ur vá­f % J laszát. Konstatálom, hogy ezideig e válasz nem jött meg és hogy Apostoloff ur nyilván ki akar térni a kihívás nem várt elfoga­dása elől. Ugyanis Apostoloff ur küldött valamilyes választ, de arra azt irta: „magánügy.“ így a sütöszövetség lapjá­nak szerkesztője nem adhatta közre a választ és most senki nem tudja, mi volt e magánlevélben ? De tárgyalások folynak az iránt, hogy Apostoloff ur fogadja el valamely formában az általa felajánlott nyilvános próba-őrlést és sütést, hogy végre tisztázódjék az odiózus ügy, mely annyi port vert föl. * Lapzárta előtt veszszük még londoni tudósítónk következő nagyérdekü táviratát: de London. 8. 694. január 3. Molnárok Lapja Budapest. „Apostoloff' visszavonta részvényjegyzéseket hirlaptámadésokra hivatkozva. Részvénytársaság alakulása tehát meghiúsult. Kudarcz teljes. Bő­vebbet levélben.“ * E nagyérdekü sürgönyből kitűnik, hogy Apostoloff ur nyilván teljes kudarczot szenvedett és hogy végre „kibújt a szeg a zsákból.“ Legközelebbi számunkban közölni fogjuk ez érdekes ügy további fejleményeit. A csuvározás jelentősége a vidéki malmokra. Már többször volt alkalmam a „Molnárok Lapjában“ a csuvározás tultengései ellen pana­szokat olvasni, melyek nagyon is jogosaknak bizonyulnak, amennyiben egyes nagyon kicsike malmoknak, a csuvározással való reklámcsiná- lásai voltaképen rendkívül káros hatásuaknak bizonyultak a vidéki kisebb malmoknak úgy folytonos üzemképességére, valamint fennmara­dásukra nézve is. Nem czélom panaszkodni, de nem is panasz­kodhatni, mert hiszen a csuvározást törvény nem szabályozza, aminek természetes és világos folyamánya az, hogy mások az én perifériámon belül tetszésük szerint csuvározhatnak s nem fogok csodálkozni, ha egyes kis emberkék egy szép napon fütyülővei fognak az őrlendő gabo­náért mint házalók megjelenni. Hogy reánk: kisebb malomtulajdonosokra mily romboló hatású a csuvározásnak ezen elitélendő neme, annak illusztrálására igen tisztelt szer­kesztőnknek és tisztelt kartársaimnak a követ­kező esettel szolgálhatok. Nem akarok nevet és helyet említeni, nehogy a személyes támadás jellegét tulajdonítsák so­raimnak, csupán rá akarok mutatni ez esettel kapcsolatosan arra, hogy mily égetően szüksé­ges a csuvározásnak czélszerü módon való sza­bályozása, illetőleg annak káros kinövéseitől a malomtulajdonosokat megmenteni. De rátérek az említett esetre. A velem szomszédos községben, mely más megyében fekszik ugyan s csak a Maros-vize Előfizetési Arak: Egy évre 8 K. - félévre 4 K. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. választja el tőlünk — a két község közötti tá­volság mintegy 8 kilométer — van egy loko- mobillal meghajtott kis gőzmalom, melynek tu­lajdonosa nálunk a községben is csuvároztat, ami nem lenne magában véve nagy baj, ha azt nem a következő módon tenné: Az illető malom­tulajdonos átküld két kocsit két emberrel és négy lóval: ezek szedik össze az őrleményeket s ugyanezek a kész lisztet vissza is szállítják. Vegyük már most figyelembe, hogy a kocsiknak kompon kell átjönni, azért tehát oda- és vissza- menet vámot fizetnek; milyen összegbe kerül továbbá 2 embernek és 4 lónak az ellátása; ezek még csak a csuvározás költségei; ez azon­ban még mind nem lenne baj, ha a szokásos és egy szolid malomnak megfelelőleg venné ki a vámot, hanem ezt nem teszi miután 14-ik vámért őröl. Azt kérdezem már most, hogyan tarthatja ily csekély vám szedése mellett üzemben a malmát, hogyan fizetheti a malom jövedelméből személy­zetét, ha az, — csak minimumot mondok, — 3 emberből is áll; mibe kerül neki a tüzelő­anyag, továbbá annak fuvarozása, miután az illető község vasútállomással nem bir; végül hogyan fizeti a malom jövedelméből annak adóját és hogyan látja el saját házát? Nekem ez mind oly talány, amelyekre választ, mint üzletember adni nem tudok. Egyik példabeszédünk azt mondja, hogy „mindenki söpörjön a maga háza előtt“; én tehát kijelentem, hogy tisztelt kartársam malma előtt söpörni nem akarok s nem is azért tettem fel az előbbi kérdéseket, hogy arra feleletet kapjak, mert nagyon valószínűnek, sőt egész határozottsággal bizonyosnak tartom, hogy még az illető t. kartársam sem volna képes ezen kérdésekre megnyugtató választ adni. Tagadhatatlan, hogy korunk és társadalmunk megköveteli a reklámot s magam is meg vagyok győződve, hogy reklám nélkül üzletet csinálni a mai viszonyok között sisiphusi munka volna, mert ma már nem az a világ van, hogy „jó bornak nem kell czégér“, hanem minél jobban ütjük a nagy dobot, annál többet érünk el s minél jobban ordítjuk, hogy: én vagyok az „olcsó János“, annál inkább csábítjuk magunkhoz a közönséget. Ennélfogva a t. kartársam által gyakorolt módszernek akkor is van bizonyos értelme, ha tudva tudja, hogy nekem és több kartársamnak kárt csinál, de ha egy malom­tulajdonos nemcsak kartársait, hanem magát is olyan meg nem engedhető eszközök használa­tára lovalja és még hozzá a 14-ik vámért produkálja a lisztet, az nemcsak kész öngyil­kosság, az nemcsak kartársait, hanem maga­magát is az anyagi tönk felé űzi, aminek természetes következménye, hogy ezen egyetlen virágzó iparágunk: a malomipar is megsemmisül, mert hiszen ha más 14-ik vámért őröl, amiből én kiadásaimat nem bírom fedezni, vagyis én nem birok 14-ik vámért őrölni, világos, hogy a közönség az előbbinél fogja lisztjét készíttetni és én őrleni való hiányában tönkre megyek, de kartársam is tönkre fog menni, mert hiszen az üzemköltségeket nem fedezhetik sokáig a bevé­telek, mig ha én is 14-ik vámért őrölnék, — amit pedig nem teszek, — akkor ugyanez a sors érne mindkettőnket és többi környékbeli kartár­sainkat is. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Immár 15 éve vagyok malomtulajdonos; ezen idő alatt sok ne­hézséggel kellett a mindennapi kenyérért meg- küzdenem, de az egyenes útról le nem tértem,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék