Molnárok Lapja, 1907 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-05 / 1. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, T„ Csály-utcza 12. XIV. év Budapest,­ 1906 január 5. (Telefonszám: CG—C6.) szám Előfizetési érák: Egy évre 8 K.­­ lététre 4 K. ■ BEJELENIK MINDEN SZOMBATON 1906. (DJ Az újév beköszöntével illik, hogy visszapillantást vessünk a lefolyt esztendő malomipari eseményeire. Tagadhatatlanul: az 1906. év üzleti ered­ményeivel a magyar malmok meg lehetnek elégedve. Az országot ezúttal oly bőséges aratással áldotta meg a Gondviselés, hogy ehhez fogható még soha Magyarországon nem volt. A statisztikai kimutatások tanú­sága szerint csupán búzában 55 millió Mm. volt az istenáldás. Óriási mennyi­ségű gabona, ha tekintetbe vesszük, hogy az ország belszükséglete 20—25 millió Mm.-ra tehető maximálisan. Maradt tehát az idén bőséges feleslegünk. Eme felesleg tette első­sorban lehetővé a belföldi fogyasztás igen tetemes gyara­podását. Ezt említjük meg elsőnek a tavalyi üzletév örvendetes eseményei kö­zött, mert ez oly körülmény, mely a későbbi évek fogyasztási viszonyaira is igen nagy fontossággal bírhat. Tudvalévő ugyanis, hogy tavaly az országban minden­nemű élelmiczikknek ára rohamosan fel­szökött. A húsárak a vidék sok helyén 20—30°/o-kal drágultak; a burgonya kgr.-ja 8—10 fillérbe került; a tej, vaj és tojás, a zöldség, sőt a gyümölcs is méregdrága lett, csupán egyetlenegy fogyasztási czikk nemcsak nem drágult, de még árban csök­kent, ez pedig a liszt. Budapesten ma kicsinyben 28 fillérjé­vel adogatják a legjobb nullás­ liszt kiló­ját ; ez oly olcsó ár, hogy emellett kitűnő fehér kenyeret ehetik a szegény ember, nem is szólva arról, hogy a kenyérsütés­hez középfajtájú lisztek is pompásan meg­felelnek. Nem csoda tehát, ha az 1906. év nemcsak tetemesen meggyarapodott lisztfogyasztást hozott, hanem a finom lisztek iránti keresletet óriási módon meg­növelte. Tudjuk jól, hogy malmaink ezelőtt a fehér lisztek nehéz kelendőségével küz­­ködtek leginkább. A malmok raktárai örökké finom lisztekkel voltak túlzsúfolva, míg az olcsó és épp ezért nagy fogyasztásnak örvendő sötét lisztekben örökös volt a hiány. Most épp megfordítva áll a dolog. Nincs finom lisztben bőség, hanem­ ellen­kezőleg, az aránytalanul drága és épp ezért kevésbbé kelendő sötét lisztekben gyűlnek fel nagyobb raktármennyiségek. A hazai malmoknak tehát az idén már a belföldi lisztüzlet is kellően bőséges és jól jövedelmező üzletet adott. A nyers­áru mindenkor olcsón és elegendő mennyi­ségben állott a malmok rendelkezésére és az őrlési haszon az új kampányban soha­sem hiányzott a malmok könyveiből. Az idén igazán felesleges volt minden speku­­láczió, a malomnak csak búzát kellett venni és lisztet eladni, ezt is, amazt is effektíve, nem papiroson és az őrlési haszon megvolt. A belföldi üzlet után tulajdonképen az exportüzletről illene szólanunk. De miután a lisztkivitelben csupán a malomnagyipar vesz részt, ezt utoljára hagyjuk és a közép- és kismalmokról teszünk elsőbb említést. Sajnos, e tekintetben nincs okunk örömre. Ha azt mondottuk fentebb, hogy a tavalyi üzletév eredményeivel a hazai malmok meg lehetnek elégedve, ez csupán a nagy malmokra vonatkozott. Ellenben a kis malmoknak ugyancsak volt okuk a panaszra. Csak egyik minapi számunkban írtuk meg, hogy mostanában annyi új malom épül az országban, hogy átlag minden napra esik egy-egy új malom üzembehelyezése. Hogy mennyire egész­ségtelen jelenség ez, semmi sem bizonyítja jobban, minthogy tavaly az egész ország­ban egyetlenegy nagy malom nem épült, sőt két leégett nagy malom jobbnak vélte a felszámolást. Ha volna tényleg szükség a malomipar ily óriási kiterjesztésére, akkor ez csak úgy történhetne meg, ha egyformán létesülne az országban sok­sok nagy- és kismalom egyaránt. De amikor nálunk semmi sem gátolja a malom­ipar természetes fejlődését, a kisipar ilyen forszírozott gyarapodása nem lehet egész­séges dolog. Azt hiszszük, nem is kell tovább fejte­getnünk: minő válságos a magyar kis­malomipar helyzete. Hisz e lapok hasáb­jain hétről-hétre­ panaszolják a molnár­társak ugyanazt a nagy panaszos dalt az ádáz, öldöklő, kíméletlen, oktalan és egymást koldusbotra juttató versenyről. A segítségnek csak két módja van : az önsegély, amikor az ugyanazon vidékbeli molnárok körzeteket alakítanak és ész­szerűen szabályozzák a malomüzlet min­den ágazatát közösen. A másik mód: a malomiparnak képesítéshez való kötésének kimondása és az őrlőmalmoknak a telep­­engedélyek alá eső ipartelepek közé való sorolása. Ezeket törvénynek kellene ki­mondania. Örvendünk, hogy eme segélymódozatok máris folyamatban vannak. A körzetek alakítása szépen halad a vidéken, a képe­sítésnek és telepengedélyeknek a malom­iparra való kiterjesztését pedig csak a minap mondotta szükségesnek a képviselő­­ház közgazdasági bizottsága. Lássuk már most a tavalyi lisztkivitelt. Ez ideig az 1906. év első tizenegy hónapjá­nak lisztexportjáról van Statisztikánk. Ez összehasonlítva az 1905 egész évi ki­vitellel, a következő adatokat mutatja Mm.-ákban: Mindenekelőtt konstatáljuk, hogy míg 1905-ben az átlagos havi lisztexport 5921­2 ezer Mm., az idén valamivel több, és pedig 6­­472 ezer , az átlagos havi export (persze 11 hónapra számítva). Igen feltűnő a fenti statisztikában az osztrák export változatlansága. Tavaly kerek 6 millió, idén 5­6 millió volt a kivitel, ami havi átlagban tavaly 500 ezer, idén 514 ezer q-nak felel meg havon­ként. Az osztrákok tehát hiába panasz­kodtak arról, hogy az idei kitűnő termés folytán valósággal megfojtották az osztrák malmokat, mert az idei exportfelesleg Ausztria felé nem jelentős. Az angol és brazil export kedvező volt, a tavalyi tizen­egy első hóban máris felülmúltuk az 1905. évi kivitelt. Tetemesen javult a holland kivitel, válto­zatlannak látszik a franczia export. De végére hagytuk a legszomorúbb dolgot, hogy a márczius 1-én életbe lépe­tt új német vámtarifa folytán teljesen veszendőbe megy részünkre a német lisztpiac­. Míg 1905-ben még 137 ezer­­ magyar lisztet exportál­tunk Németországba, addig az idei 11 hónap 96 ezer q-os kiviteléből esik: januárra 37 és februárra 23, összesen a márczius 1-én életbe lépett új vámtarifa előtti időre kerek 60 ezer q márcziustól novemberig, ellenben tehát az új 16 márkás vám alapján német exportlink már csak összesen 9 hónapra 36 ezer q volt, ebből is csupán októberre esett 13.600 és novem­berre 11.700 q (ez épp a karácsonyi nagyobb szükséglet). Tehát 7 hónap alatt (márczius— szeptember) az összes német export 11 ezer zsák volt. Vájjon érdemes-e erről még egy­általán szólani és nem mondhatjuk-e bátran, hogy: „elvesztettük a német liszt­­piaczot“, mert az okt.­nov. hónapok vala­mivel javult kivitele tisztára a karácsonyi nagyobb kereslet nyilvánulása. Tetézi még az új német vámtarifá­nak reánk zúduló hátrányait az óriási mérvben megnövekedett korpaexportunk Németország felé, melynek káros voltáról már sokszor volt alkalmunk szólni. Érdekes, hogy a korpakivitel idei emelkedése 20­­részben Németországra esik és pedig 200 1905 jan.—decz. 1906 jan.—nov. Összes lisztkivitel ........ 7,110.567 6,762.874 Ebből Ausztria ... ..... 6,098.696 5,669.004 „ Anglia ... ... ... ... 294.657 310.557 „ Németország ... ... 136.917 96.554 „ Francziaország 70.999 58.282 „ Hollandia ... ... ... 34.684 53.066­­ Brazília ........ ... 69.946 77.603 Összes korpakivitel......... 378.473 573.423 Ebből Németország......... 138.422 264.871

Next