Molnárok Lapja, 1907 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-05 / 1. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, T„ Csály-utcza 12. XIV. év Budapest, 1906 január 5. (Telefonszám: CG—C6.) szám Előfizetési érák: Egy évre 8 K. lététre 4 K. ■ BEJELENIK MINDEN SZOMBATON 1906. (DJ Az újév beköszöntével illik, hogy visszapillantást vessünk a lefolyt esztendő malomipari eseményeire. Tagadhatatlanul: az 1906. év üzleti eredményeivel a magyar malmok meg lehetnek elégedve. Az országot ezúttal oly bőséges aratással áldotta meg a Gondviselés, hogy ehhez fogható még soha Magyarországon nem volt. A statisztikai kimutatások tanúsága szerint csupán búzában 55 millió Mm. volt az istenáldás. Óriási mennyiségű gabona, ha tekintetbe vesszük, hogy az ország belszükséglete 20—25 millió Mm.-ra tehető maximálisan. Maradt tehát az idén bőséges feleslegünk. Eme felesleg tette elsősorban lehetővé a belföldi fogyasztás igen tetemes gyarapodását. Ezt említjük meg elsőnek a tavalyi üzletév örvendetes eseményei között, mert ez oly körülmény, mely a későbbi évek fogyasztási viszonyaira is igen nagy fontossággal bírhat. Tudvalévő ugyanis, hogy tavaly az országban mindennemű élelmiczikknek ára rohamosan felszökött. A húsárak a vidék sok helyén 20—30°/o-kal drágultak; a burgonya kgr.-ja 8—10 fillérbe került; a tej, vaj és tojás, a zöldség, sőt a gyümölcs is méregdrága lett, csupán egyetlenegy fogyasztási czikk nemcsak nem drágult, de még árban csökkent, ez pedig a liszt. Budapesten ma kicsinyben 28 fillérjével adogatják a legjobb nullás liszt kilóját ; ez oly olcsó ár, hogy emellett kitűnő fehér kenyeret ehetik a szegény ember, nem is szólva arról, hogy a kenyérsütéshez középfajtájú lisztek is pompásan megfelelnek. Nem csoda tehát, ha az 1906. év nemcsak tetemesen meggyarapodott lisztfogyasztást hozott, hanem a finom lisztek iránti keresletet óriási módon megnövelte. Tudjuk jól, hogy malmaink ezelőtt a fehér lisztek nehéz kelendőségével küzködtek leginkább. A malmok raktárai örökké finom lisztekkel voltak túlzsúfolva, míg az olcsó és épp ezért nagy fogyasztásnak örvendő sötét lisztekben örökös volt a hiány. Most épp megfordítva áll a dolog. Nincs finom lisztben bőség, hanem ellenkezőleg, az aránytalanul drága és épp ezért kevésbbé kelendő sötét lisztekben gyűlnek fel nagyobb raktármennyiségek. A hazai malmoknak tehát az idén már a belföldi lisztüzlet is kellően bőséges és jól jövedelmező üzletet adott. A nyersáru mindenkor olcsón és elegendő mennyiségben állott a malmok rendelkezésére és az őrlési haszon az új kampányban sohasem hiányzott a malmok könyveiből. Az idén igazán felesleges volt minden spekuláczió, a malomnak csak búzát kellett venni és lisztet eladni, ezt is, amazt is effektíve, nem papiroson és az őrlési haszon megvolt. A belföldi üzlet után tulajdonképen az exportüzletről illene szólanunk. De miután a lisztkivitelben csupán a malomnagyipar vesz részt, ezt utoljára hagyjuk és a közép- és kismalmokról teszünk elsőbb említést. Sajnos, e tekintetben nincs okunk örömre. Ha azt mondottuk fentebb, hogy a tavalyi üzletév eredményeivel a hazai malmok meg lehetnek elégedve, ez csupán a nagy malmokra vonatkozott. Ellenben a kis malmoknak ugyancsak volt okuk a panaszra. Csak egyik minapi számunkban írtuk meg, hogy mostanában annyi új malom épül az országban, hogy átlag minden napra esik egy-egy új malom üzembehelyezése. Hogy mennyire egészségtelen jelenség ez, semmi sem bizonyítja jobban, minthogy tavaly az egész országban egyetlenegy nagy malom nem épült, sőt két leégett nagy malom jobbnak vélte a felszámolást. Ha volna tényleg szükség a malomipar ily óriási kiterjesztésére, akkor ez csak úgy történhetne meg, ha egyformán létesülne az országban soksok nagy- és kismalom egyaránt. De amikor nálunk semmi sem gátolja a malomipar természetes fejlődését, a kisipar ilyen forszírozott gyarapodása nem lehet egészséges dolog. Azt hiszszük, nem is kell tovább fejtegetnünk: minő válságos a magyar kismalomipar helyzete. Hisz e lapok hasábjain hétről-hétre panaszolják a molnártársak ugyanazt a nagy panaszos dalt az ádáz, öldöklő, kíméletlen, oktalan és egymást koldusbotra juttató versenyről. A segítségnek csak két módja van : az önsegély, amikor az ugyanazon vidékbeli molnárok körzeteket alakítanak és észszerűen szabályozzák a malomüzlet minden ágazatát közösen. A másik mód: a malomiparnak képesítéshez való kötésének kimondása és az őrlőmalmoknak a telepengedélyek alá eső ipartelepek közé való sorolása. Ezeket törvénynek kellene kimondania. Örvendünk, hogy eme segélymódozatok máris folyamatban vannak. A körzetek alakítása szépen halad a vidéken, a képesítésnek és telepengedélyeknek a malomiparra való kiterjesztését pedig csak a minap mondotta szükségesnek a képviselőház közgazdasági bizottsága. Lássuk már most a tavalyi lisztkivitelt. Ez ideig az 1906. év első tizenegy hónapjának lisztexportjáról van Statisztikánk. Ez összehasonlítva az 1905 egész évi kivitellel, a következő adatokat mutatja Mm.-ákban: Mindenekelőtt konstatáljuk, hogy míg 1905-ben az átlagos havi lisztexport 59212 ezer Mm., az idén valamivel több, és pedig 6472 ezer , az átlagos havi export (persze 11 hónapra számítva). Igen feltűnő a fenti statisztikában az osztrák export változatlansága. Tavaly kerek 6 millió, idén 56 millió volt a kivitel, ami havi átlagban tavaly 500 ezer, idén 514 ezer q-nak felel meg havonként. Az osztrákok tehát hiába panaszkodtak arról, hogy az idei kitűnő termés folytán valósággal megfojtották az osztrák malmokat, mert az idei exportfelesleg Ausztria felé nem jelentős. Az angol és brazil export kedvező volt, a tavalyi tizenegy első hóban máris felülmúltuk az 1905. évi kivitelt. Tetemesen javult a holland kivitel, változatlannak látszik a franczia export. De végére hagytuk a legszomorúbb dolgot, hogy a márczius 1-én életbe lépett új német vámtarifa folytán teljesen veszendőbe megy részünkre a német lisztpiac. Míg 1905-ben még 137 ezer magyar lisztet exportáltunk Németországba, addig az idei 11 hónap 96 ezer q-os kiviteléből esik: januárra 37 és februárra 23, összesen a márczius 1-én életbe lépett új vámtarifa előtti időre kerek 60 ezer q márcziustól novemberig, ellenben tehát az új 16 márkás vám alapján német exportlink már csak összesen 9 hónapra 36 ezer q volt, ebből is csupán októberre esett 13.600 és novemberre 11.700 q (ez épp a karácsonyi nagyobb szükséglet). Tehát 7 hónap alatt (márczius— szeptember) az összes német export 11 ezer zsák volt. Vájjon érdemes-e erről még egyáltalán szólani és nem mondhatjuk-e bátran, hogy: „elvesztettük a német lisztpiaczot“, mert az okt.nov. hónapok valamivel javult kivitele tisztára a karácsonyi nagyobb kereslet nyilvánulása. Tetézi még az új német vámtarifának reánk zúduló hátrányait az óriási mérvben megnövekedett korpaexportunk Németország felé, melynek káros voltáról már sokszor volt alkalmunk szólni. Érdekes, hogy a korpakivitel idei emelkedése 20részben Németországra esik és pedig 200 1905 jan.—decz. 1906 jan.—nov. Összes lisztkivitel ........ 7,110.567 6,762.874 Ebből Ausztria ... ..... 6,098.696 5,669.004 „ Anglia ... ... ... ... 294.657 310.557 „ Németország ... ... 136.917 96.554 „ Francziaország 70.999 58.282 „ Hollandia ... ... ... 34.684 53.066 Brazília ........ ... 69.946 77.603 Összes korpakivitel......... 378.473 573.423 Ebből Németország......... 138.422 264.871