Molnárok Lapja, 1907 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-05 / 1. szám
Budapest, 1907. január 5. MOLNÁROK LAPJA 3. ÜZEMI TECHNIKA SAS □o Az 1900/1905. évi magyar búzák és magyar lisztek chemiai és fizikai vizsgálata. — Irta: Kosutány Tamás dr. — IV. A kémiai vizsgálat is azt mutatja, hogy az aczélos szem 2, 5—3, 5°/o-kal több proteint és síkért tartalmaz, mint a lisztes. A pékek jobban szeretik az aczélos búza lisztjét, mert az kiadósabb, mert nagyobb sikértartalma folytán több vizet kíván és több kenyér, czipó (zsemlye) vagy patkó (kifli) süthető belőle. Külföldön a sikérben bővelkedő lisztet métermázsánkint 1úlVa frankkal drágábban fizetik. Nálunk az aczélos búza általános, a lisztes búzát a nagy malmok vonakodnak elfogadni, vagy csak olcsóbb áron veszik. A gazda feladata volna tehát, minél több aczélos, azaz sikerben bővelkedő búzát termeszteni! De hát lehetséges-e ez? Lássuk először a tényeket, mielőtt kombinácziókba bocsátkoznánk: a) A bőven termő, főleg a szakáltalan angol búzák kivétel nélkül lisztesebb és kevesebb proteint tartalmazó szemet adnak. b) A tengerparti fekvésben még az aczélos búza is lassan-lassan bővebben termő lisztes búzává válik; száraz, meleg vidéken (kontinentális klíma), pl. Magyarország, Románia, Oroszország némely vidékein ellenkezőleg azt a megfigyelést tették, hogy a lisztes búzafélékből előbb-utóbb aczélos, a helybelihez hasonló búza lesz, miközben a mag hozama csökken és proteintartalma emelkedik. Hogy az aczélosság keletkezése tekintetében tisztán láthassunk, figyeljük meg a búza fejlődését a virágzástól az érésig, kémiai és fiziológiai tekintetben. Erre nézve már elegendő anyag áll rendelkezésünkre Isidor de Pierre, Dehéraine, Nowacki, Liebscher, Nedokutsbajev stb. munkáiban, legutóbb Adorján tett a magyar búzán igen gondos megfigyeléseket, melyekből kiteszik, hogy: a) a levél száraz súlya és nitrogéntartalma a virágzás befejeztétől kezdve folyton apad, míg a magvak súlya és nitrogéntartalma folyton emelkedik, bizonyára azért, mert a levelek és a többi itt nem említett szervek már áthasonlott anyagai a magba vándorolnak: b) a mag proteintartalmának százalékos apadása ellenben arról győz meg, hogy a magfejlődés előrehaladtával több keményítő megy a magba, mint eleintén, mert a proteintartalomnak közel 23%-ról 14%-ra való csökkenése, a mag súlyának és általános proteintartalmának tetemes szaporodása mellett másképen egyáltalán nem volna kimagyarázható. Az ez iránt végzett tüzetes kémiai vizsgálatok egymással teljesen egybehangzóan, tehát azt mutatják, hogy körülbelül a zöld vagy tejes érésnek nevezett időszakban a buzanövény a talajból fölvehető táplálékot már úgyszólván teljesen fölvette s ettől kezdve főleg ezen anyagoknak a magvakba (a buzaszemekbe) való elhelyezése, raktározása van folyamatban. A levelek nitrogéntartalma (hogy az ásványi anyagokat tekinteten kívül hagyjuk), naprólnapra apad, mert a magvakban halmozódik fel és pedig eleintén mint amidovegyek, később mint fehérje és még később mint sikér. Eközben a keményítő beraktározása is serényen folyik, amíg a levelek zöldek, folyton asszimilálják a szénsavat és gyártják a keményítőt, mely azután szintén a magba vándorol. A fehérjeberaktározás azonban nem megy parallel a keményítő beszállításával, mert ez esetben az érett és éretlen szem százalékos fehérjetartalmának változatlanul kellene maradnia, de miután a magvak százalékos proteintartalma az érés előhaladtával az összes vizsgálók adatai szerint folytonosan apad, ez csak úgy magyarázható, hogy az elvirágzás után eleintén a protein anyagok (a fehérjék) nagyobb mértékben vándorolnak be, mint később a viaszéres közeledtével, midőn már úgyszólván az összes fehérje a magban van, ellenben a keményítő-beáramlás még folyton tart mindaddig, mig zöld levél lelhető. Most, ha az eleintén híg, később kocsonyaszerű és csak a teljes érésnél megkeményedő proteinbe csak annyi keményítő mehet be a levelek elszáradása előtt, amennyit a protein körülfoghat , akkor aczélos szem keletkezik; ellenkező esetben, ha ezen időszakban a levelek még zöldek , akkor asszimilálnak is s a keményítő folyton bevándorolván, túlsúlyra jut, a sikér összeragasztani nem képes többé s igy lisztes szem keletkezik. Ezen szempontból ítélve: aczélos szem keletkezése a vegetáczió erőszakos megszüntetésével van összefüggésben, mert ha levelek még zöldek volnának, még több keményítő menne be a magba és ezzel nagyobbodnék a holdankinti termés. Vegyünk két egészen egyenlő területet, melyen (tegyük fel) mindegyiken kerek számmal egy millió buzaszem van készülőben, melyek egyike aczélos, másika lisztes. Az aczélos magot termő terület hamarább befejezve fiziológiai működését, sikerben dúsabb, de kevesebbet nyomó egy millió buzaszemet, a liszteset termő duzzadtabb, a keményítő-bevándorlás folytán többet nyomó egy millió buzaszemet fog produkálni. Aczélos szem tehát maximális terméseknél egyáltalán nem várható s igy a bőven termő buzafajták felkarolása csak ártalmára fog válni a sikértartalomnak. Lássuk: lehet-e ezen magyarázatot az eddigi megfigyelésekkel összeegyeztetni ? A tapasztalás szerint annál több aczélos szem képződik, minél gyorsabb a búza fejlődése; a késői búzafajták többnyire lisztesek. A tavaszi búza gyorsabban fejezi be vegetáczióját s igy közte több az aczélos, mint a szomszédos őszi búzatáblán. Ha ugyanazon kalászokról származó magvakból az aczélosakat és liszteseket egymástól szétválogatva egymás mellett, de külön-külön elvetjük, a termésekben külömbségeket nem találunk, mert azonos klimatikus és talajviszonyok között az aczélos mag képződésére csak az időjárás az irányadó, az pedig a jelen esetben egyforma volt. Szükségesnek tartom ez alkalommal dr. L. Perlitis újabbanközölt kísérleteit megemlíteni, amelyben kimutatja, hogy a pelyván növő rövidebb vagy hosszabb szakáll a vizelpárologtatást nagy mértékben fokozza s az a szakállas buzafajtáknál kétszeresét is teheti azon vízmennyiségnek, melyet ugyanazon viszonyok között a szakáltalan, tehát tar búzák elpárologtatnak. Továbbá, hogy a szakáll hosszaság a kalász vegetáczió-tartamával fordított viszonyban van, tehát minél hoszszabb szakállú a búza, annál rövidebb kalászának az életműködése, minek következtében rendes viszonyok között a szakállas búzák hamarább érnek meg, mint a tar búzafélék. Ezekhez még csak azt kell hozzátennem, hogy a jó magyar búzafajták, melyek nagy sikértartalmuk folytán világhírre tettek szert, a szakállas búzák közé tartoznak, míg a bővebben termő, angol és franczia eredetű külföldi búzák, majdnem kivétel nélkül a tarbúzák csoportjából valók. Nyilvánvaló ezek után, hogy ha mi a sikértartalmat búzánknál fentartani vagy fokozni akarjuk, a szakállas búzáktól eltérnünk nem szabad. Általános elismert tény végül, hogy a tenyészidő megrövidülésével csökken a szemek súlya, a szalma hossza és a szemek teltsége. A maximális termés és a sikérdús búza két egymással ellentétes pont, amelyeket egymással egyesíteni sohasem lesz lehetséges. Minél dusabb levélzetű a búza, annál nagyobb a termés, annál több a lisztes mag, mert több a keményítőt termelő orgánum. Sűrű vetés mellett kevesebb levél esik egy kalászra s igy több lesz az aczélos szem. A bokrosabb búzában főleg a másod- és harmadrendű hajtásokban a levelek tovább zöldek maradnak, ha a gyökerek nitrogéntápláléka fogyatékán van s igy főleg ha nyirkos és hűvös az időjárás, több lesz bennök a lisztes szem. Az eziránt tett nagyszámú analíziseink folytán bátorsággal kimondhatom, hogy az apróbb, kevésbbé fejlett búzaszemek többnyire aczélosabbak és több síkért tartalmaznak, mint a nagyobb szeműek. Ezen tények tehát a fentebbi magyarázatot megerősítik. Van azonban még egypár tisztába hozni való körülmény. Vannak ugyanis gazdák, akik az aczélosságot s így a sikértartalmat az aratás idejével hozzák kapcsolatba azon felfogásban, hogy a túlérett szemek aczélosak, a viaszérésben aratottak lisztesek ! Az előbbi fejtegetésekből éppen ennek az ellenkezője vezethető le, a viaszérés bekövetkeztével (föltéve, hogy a búzának van zöld levele, mely keményítőt produkálhatott volna) a mag szorultabb szemű és aczélosabb lesz. Az ez irányban végzett kísérleteim azt mutatták, hogy már a tejes érés végső stádiumában annyi (lO°/6 száraz és 30% nedves) siker mosható a búzából, mint a teljes érésű szemből s igy e tekintetben jóformán közönyös, hogy a búza viaszéréskor, illetve a levelek elsárgulása után a lábán érik-e meg, vagy a keresztben szárad ki; a sikértartalom és az aczélosság föltételei már a viaszérésnél megvannak, a többi változás csak a vízveszteségnek tulajdonítandó s ha a viaszerés beá,fiával a keményítőt nem fogja körül a protein, akkor az már későbben sem várható többe s ellenkezőleg, ha a búzát addig arattuk, míg a levelek még asszimilálni képesek, akkor előreláthatólag töppedt szemű, de aczélosabb búzát kapunk, de a termés mennyiségének rovására. (Folytatása következik.) 18 -2.....Szab. rendszerű BENZINMOTOROK és BENZINLOKOMOBILOK ipari és cséplési szalokra. Magy. kir. államvasutak gépgyárának vezérügynöksége BUDA IPES T, V. ker., Váczi-körút 32. szám.