Molnárok Lapja, 1907 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-05 / 1. szám

Budapest, 1907. január 5. MOLNÁROK LAPJA 3. ÜZEMI TECHNIKA SAS □o Az 1900/1905. évi magyar búzák és magyar lisztek chemiai és fizikai vizsgálata. — Irta: Kosutány Tamás dr. — IV. A kémiai vizsgálat is azt mutatja, hogy az aczélos szem 2, 5—3, 5°/o-kal több proteint és síkért tartalmaz, mint­ a lisztes. A pékek jobban szeretik az aczélos búza lisztjét, mert az ki­­adósabb, mert nagyobb sikértartalma folytán több vizet kíván és több kenyér, czipó (zsemlye) vagy patkó (kifli) süthető belőle. Külföldön a sikérben bővelkedő lisztet métermázsánkint 1úlVa frankkal drágábban fizetik. Nálunk az aczélos búza általános, a lisztes búzát a nagy malmok vonakodnak elfogadni, vagy csak ol­csóbb áron veszik. A gazda feladata volna tehát, minél több aczélos, azaz sikerben bővelkedő búzát termesz­teni! De hát lehetséges-e ez? Lássuk először a tényeket, mielőtt kombiná­­cziókba bocsátkoznánk: a) A bőven termő, főleg a szakáltalan angol búzák kivétel nélkül lisztesebb és kevesebb proteint tartalmazó szemet adnak. b) A tengerparti fekvésben még az aczélos búza is lassan-lassan bővebben termő lisztes búzává válik; száraz, meleg vidéken (kontinen­tális klíma), pl. Magyarország, Románia, Orosz­ország némely vidékein ellenkezőleg azt a meg­figyelést tették, hogy a lisztes búza­félékből előbb-utóbb aczélos, a helybelihez hasonló búza lesz, miközben a mag hozama csökken és proteintartalma emelkedik. Hogy az aczélosság keletkezése tekintetében tisztán láthassunk, figyeljük meg a búza fejlő­dését a virágzástól az érésig, kémiai és fizio­lógiai tekintetben. Erre nézve már elegendő anyag áll rendelkezésünkre Isidor de Pierre, Dehéraine, Nowacki, Liebscher, Nedokutsb­ajev stb. munkáiban, legutóbb Adorján tett a magyar búzán igen gondos megfigyeléseket, melyekből kiteszik, hogy: a) a levél száraz súlya és nitrogén­tartalma a virágzás befejeztétől kezdve folyton apad, míg a magvak súlya és nitrogéntartalma folyton emelkedik, bizonyára azért, mert a leve­lek és a többi itt nem említett szervek már áthasonlott anyagai a magba vándorolnak: b) a mag proteintartalmának százalékos apadása ellenben arról győz meg, hogy a magfejlődés előrehaladtával több keményítő megy a magba, mint eleintén, mert a proteintartalomnak közel 23%-ról 14%-ra való csökkenése, a mag súlyá­nak és általános proteintartalmának tetemes szaporodása mellett másképen egyáltalán nem volna kimagyarázható. Az ez iránt végzett tüzetes kémiai vizsgálatok egymással teljesen egybehangzóan, tehát azt mutatják, hogy körülbelül a zöld vagy tejes érésnek nevezett időszakban a buzanövény a talajból fölvehető táplálékot már úgyszólván teljesen fölvette s ettől kezdve főleg ezen anya­goknak a magvakba (a buzaszemekbe) való el­helyezése, raktározása van folyamatban. A levelek nitrogéntartalma (hogy az ásványi anyagokat tekinteten kívül hagyjuk), napról­­napra apad, mert a magvakban halmozódik fel és pedig eleintén mint am­idovegyek, később mint fehérje és még később mint sikér. Eközben a keményítő beraktározása is seré­nyen folyik, amíg a levelek zöldek, folyton asszi­milálják a szénsavat és gyártják a keményítőt, mely azután szintén a magba vándorol. A fehérjeberaktározás azonban nem megy parallel a keményítő beszállításával, mert ez esetben az érett és éretlen szem százalékos fehérjetartalmának változatlanul kellene maradnia, de miután a magvak százalékos proteintartalma az érés előhaladtával az összes vizsgálók adatai szerint folytonosan apad, ez csak úgy magya­rázható, hogy az elvirágzás után eleintén a protein­ anyagok (a fehérjék) nagyobb mértékben vándorolnak be, mint később a viaszéres közeled­tével, midőn már úgyszólván az összes fehérje a magban van, ellenben a keményítő-beáramlás még folyton tart mindaddig, mig zöld levél lelhető. Most, ha az eleintén híg, később kocsonya­­szerű és csak a teljes érésnél megkeményedő proteinbe csak annyi keményítő mehet be a leve­lek elszáradása előtt, amennyit a protein körül­foghat , akkor aczélos szem keletkezik; ellenkező esetben, ha ezen időszakban a levelek még zöl­dek , akkor asszimilálnak is s a keményítő foly­ton bevándorolván, túlsúlyra jut, a sikér össze­ragasztani nem képes többé s igy lisztes szem keletkezik. Ezen szempontból ítélve: aczélos szem kelet­kezése a vegetáczió erőszakos megszüntetésével van összefüggésben, mert ha levelek még zöldek volnának, még több keményítő menne be a magba és ezzel nagyobbodnék a holdankinti termés. Vegyünk két egészen egyenlő területet, melyen (tegyük fel) mindegyiken kerek számmal egy millió buzaszem van készülőben, melyek egyike aczélos, másika lisztes. Az aczélos magot termő terület hamarább befejezve fiziológiai működését, siker­ben dúsabb, de kevesebbet nyomó egy millió buzaszemet, a liszteset termő duzzadtabb, a keményítő-bevándorlás folytán többet nyomó egy millió buzaszemet fog produkálni. Aczélos szem tehát maximális terméseknél egy­általán nem várható s igy a bőven termő buza­­fajták felkarolása csak ártalmára fog válni a sikértartalomnak. Lássuk: lehet-e ezen magyarázatot az eddigi megfigyelésekkel összeegyeztetni ? A tapasztalás szerint annál több aczélos szem képződik, minél gyorsabb a búza fejlődése; a késői búzafajták többnyire lisztesek. A tavaszi búza gyorsabban fejezi be vegetáczióját s igy közte több az aczélos, mint a szomszédos őszi búzatáblán. Ha ugyanazon kalászokról származó magvak­ból az aczélosakat és liszteseket egymástól szét­válogatva egymás mellett, de külön-külön elvet­jük, a termésekben külömbségeket nem találunk, mert azonos klimatikus és talajviszonyok között az aczélos mag képződésére csak az időjárás az irányadó, az pedig a jelen esetben egyforma volt. Szükségesnek tartom ez alkalommal dr. L. Perlitis újabban­­közölt kísérleteit megemlíteni, amelyben kimutatja, hogy a pelyván növő rövidebb vagy hosszabb szakáll a vizelpárologtatást nagy mértékben fokozza s az a szakállas buzafajtáknál kétszeresét is teheti azon vízmennyiségnek, melyet ugyanazon viszonyok között a szakáltalan, tehát tar búzák elpárologtatnak. Továbbá, hogy a szakáll hosszaság a kalász vegetáczió-tartamá­­val fordított viszonyban van, tehát minél hosz­­szabb szakállú a búza, annál rövidebb kalászá­nak az életműködése, minek következtében rendes viszonyok között a szakállas búzák hamarább érnek meg, mint a tar búzafélék. Ezekhez még csak azt kell hozzátennem, hogy a jó magyar búzafajták, melyek nagy sikértartalmuk folytán világhírre tettek szert, a szakállas búzák közé tartoznak, míg a bővebben termő, angol és franczia eredetű külföldi búzák, majdnem kivétel nélkül a tarbúzák csoportjából valók. Nyilvánvaló ezek után, hogy ha mi a sikértartalmat búzánknál fentartani vagy fokozni akarjuk, a szakállas búzáktól eltérnünk nem szabad. Általános elismert tény végül, hogy a tenyészidő megrövidülésével csökken a szemek súlya, a szalma hossza és a szemek teltsége. A maximális termés és a sikérdús búza két egy­mással ellentétes pont, amelyeket egymással egyesíteni sohasem lesz lehetséges. Minél dusabb levélzetű a búza, annál nagyobb a termés, annál több a lisztes mag, mert több a keményítőt termelő orgánum. Sűrű vetés mellett kevesebb levél esik egy kalászra s igy több lesz az aczélos szem. A bokrosabb búzában főleg a másod- és harmadrendű hajtásokban a levelek tovább zöldek maradnak, ha a gyökerek nitrogén­tápláléka fogyatékán van s igy főleg ha nyirkos és hűvös az időjárás, több lesz bennök a lisztes szem. Az eziránt tett nagyszámú analíziseink folytán bátorsággal kimondhatom, hogy az apróbb, ke­­vésbbé fejlett búzaszemek többnyire aczélosab­­bak és több síkért tartalmaznak, mint a nagyobb szeműek. Ezen tények tehát a fentebbi magyarázatot megerősítik. Van azonban még egypár tisztába hozni való körülmény. Vannak ugyanis gazdák, akik az aczélosságot s így a sikértartalmat az aratás idejével hozzák kapcsolatba azon felfogásban, hogy a túlérett szemek aczélosak, a viaszérésben aratottak lisz­tesek ! Az előbbi fejtegetésekből éppen ennek az ellenkezője vezethető le, a viaszérés bekövet­keztével (föltéve, hogy a búzának van zöld levele, mely keményítőt produkálhatott volna) a mag szorultabb szemű és aczélosabb lesz. Az ez irányban végzett kísérleteim azt mutat­ták, hogy már a tejes érés végső stádiumában annyi (lO°/6 száraz és 30% nedves) siker mos­ható a búzából, mint a teljes érésű szemből s igy e tekintetben jóformán közönyös, hogy a búza viaszéréskor, illetve a levelek elsárgulása után a lábán érik-e meg, vagy a keresztben szárad ki; a sikértartalom és az aczélosság föltételei már a viaszérésnél megvannak, a többi változás csak a vízveszteségnek tulajdo­nítandó s ha a viaszerés beá,fiával a keményítőt nem fogja körül a protein, akkor az már későb­ben sem várható többe s ellenkezőleg, ha a búzát addig arattuk, míg a levelek még asszi­milálni képesek, akkor előreláthatólag töppedt szemű, de aczélosabb búzát kapunk, de a ter­més mennyiségének rovására. (Folytatása következik.) 18 -2.....Szab. rendszerű BENZINMOTOROK és BENZINLOKOMOBILOK ipari és cséplési szalokra. Magy. kir. államvasutak gépgyárának vezérügynöksége B­U­D­­A IP­E­S T, V. ker., Váczi-körút 32. szám.

Next