Molnárok Lapja, 1909 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-02 / 1. szám

12 hetne. Ez esetben exportmalmaink verseny­­képessége a külföldön ismét vissza volna állít­ható és a malomnagyipar visszaszerezhetné az elveszett exportpiac­okat. Hisszük ezért, hogy a román kereskedelmi szerződés megkö­tésénél a kormány tekintettel lesz a magyar malomipar jogos kívánságaira. * * * A szárazmoslék-háborúság. A szárított moslék értékesítése körül támadt háborúság, úgy látszik, csak ezután fog kiütni teljes erővel. A helyzet ez idő szerint olyan érdekes, hogy azt szükségesnek tartjuk kellőképen megvilágítani. A kormány álláspontja az, hogy a szárazmoslék kivitelét elrendelő törvényszakasz egy véletlen folytán került csupán a törvénybe, mert egy véletlenül összeverődött, alig 30 képviselőből álló többség szavazta meg az ominózus­ módosítást. A kormány ezért nem ismeri el teljesen kötelezően ezt a törvényes rendelkezést és az alól kibúvót keresve, kiadta azon végrehajtási rendeletet, mely a moslék kivitelét megengedi, ha bizonyos határidőn belül a szeszgyárak azt belföldi gazdáknak, bizonyos meghatározott áron eladni nem tudnák. Az OMGE­, tehát a gazdák álláspontja ezzel szem­ben az, hogy miután a törvény imperative tiltja a moslékkivitelt, az semmi körülmények között meg nem engedhető. Az ármegállapítást bízzák tehát a gyárosokra és gazdákra, akik azt majd egymás között eldöntik. A szeszgyárak állás­pontja végre az, hogy őket nem lehet korlátozni üzleti tevékenységükben, hogy gazdasági szem­pontból tisztára abszurdum az, ha előírják a gyárosnak hol adja el az áruját, különben is az export­tilalom a fennálló kereskedelmi szer­ződésekbe ütközik, épp ezért ők azt nem haj­landók respektálni. Szóval ez a moslék­háborúság már­is annyi bonyodalommal jár, mint az Aehrenthal úr által összegabalyított Balkán­kérdés. * * * A kibúvó. A moslékértékesítésről folyó egész csetepaté azonban tisztára akadé­mikus jelegű. Eláruljuk ugyanis, hogy a szesz­gyárosoknak is sikerült megtalálni azt a bizonyos kibúvót, melynek segítségével itt nálunk minden csávából kimászik az, akire valami kellemetlen kötelezettség történetesen hárul. (E tekintetben valóságos mester a jelenlegi kormányelnök.) Nos, hát a szeszgyárak kibúvója egyszerűen az, hogy a szárított moslékot eladják takarmány­kereskedőknek itt Budapesten és ezzel igazolni tudják azt, hogy ők belföldön értékesítették a moslékot. A gyárosok persze nem törődnek azzal, hogy kinek adja el a kereskedő a mos­lékot, ez pedig természetesen külföldre adja el az árut. Ott lévén elérhető a legmagasabb ár. A gazdák tehát nem kapnak moslékot és ha kérdezősködnek a szeszgyárosnál ilyen után, azt a stereotip választ kapják, hogy nincs eladó moslékuk, így azután a gyárak ügyet se vetettek a pénzügyminiszter ármegállapító rendeletére és nem is törődnek azzal, várjon elrendeli-e a tőzsde a korpajegyzést vagy sem, őket ez a dolog nem érdekli, mert ők mégis ott adják el a moslékot, ahol azt rendes áron megfizetik, így áll ez idő szerint autentikusan a száraz­moslék ügye. * * * A nyersolaj fuvardíja. A motorüzemhez és a nyersolaj fűtéshez egy­aránt szükségelt nyersolajat a MÁV, ezidő szerint egy 50%-os szállítási díjkedvezményben része­síti. Ez a refakc­ió igen sok iparvállalatot, közöttük a malmokat is igen nagy számban, ösztökélt arra, hogy a drága szénüzem helyett a nyersolajmotorokra és a nyersolajtüzelésre tér­jenek át. A vidéki nagy malmok közül az aradi Neuman-malom és a nagykikindai gőzmalom rendezkedtek be legutóbb nyersolajtüzelésre, úgy hírlik most, hogy a kormány hirtelen segít­ségére óhajt sietni a szénbányáknak, kiknek a nyersolajüzem persze nem tetszik és megszün­tetni akarja az eddig érvényben volt szállítási kedvezményt. Ez ellen joggal tiltakoznak most sorra az összes ipari testületek, mert az csak nem járja, hogy először több mint 300 ipar­telepet beugrasztottak a nyersolajtüzelésbe és most azokat egy igazságtalan fuvaremeléssel akarják érzékenyen megkárosítani. Persze a nyersolajmotorokkal dolgozó malmokat is igen súlyosan érintené ezen fuvaremelés, épp ezért nekünk is a leghatározottabban kell tiltakoznunk a MÁV­ ezen tervbe vett fuvaremelése ellen, melyet egyáltalán megokolni nem lehet. Ha a kormány a szénbányákon óhajt segíteni, kezdje ott, hogy az állami szénbányák üzemét szün­tesse meg, épp úgy mint az állami széntermelés egész eszméjét ejtse el véglegesen. * * * Új adók. Németország legközelebb 300 millió márkával óhajtja emelni az adókat, hogy a katonai és tengerészeti kiadásokra fede­zetet kapjon. Felemelik a pálinkaadót 100, a dohányadót 77, a söradót 100, a boradót 20 mil­lióval. Új adók lesznek­: az örökösödési adó 92, a hirdetési adó 33 és a légszesz- és villamos­­sági adó 50 millió márkával. Ezen utóbbi adó­nem ellen most egy beadványban tiltakozik a német molnárszövetség. A parlamenthez inté­zett beadvány ugyanis elpanaszolja, hogy a gáz- és villamosságra kivetendő adó okvetlenül súlyosan károsítaná azon ipari üzemeket, melyek­ben légszesz- vagy villanyos­ erőgépeket hasz­nálnak, manapság pedig olyan üzem alig van, melyben ne használnának ilyen erőforrásokat. A malomegyesület ezzel szemben azt indítvá­nyozza, hogy honosítsák meg a progresszív malomadót, mely régi vágya a közép- és kis­malomiparnak. A malomipart különben azért is sújtotta az új adó, mert biztonsági szempont­ból minden malom a villanyos világításra szorul, ezt tehát igazságtalan volna megadóztatni. Végül arra is rámutat a malomegyesület beadványa, hogy ha megadóztatják a villanyos és gáz­gépeket, ugyancsak meg kellene adóztatni a gőz­gépeket is, különben a gőzüzemű telepek előnyben volnának. * * * Rekordtermés. Az amerikai Egyesült Államok idei mezőgazdasági termelése minden tekintetben rekordtermésnek mondható. Ugyanis egy most megjelent jelentésből, melyet a földmivelésügyi miniszter kiadott, kitűnik az, hogy az összes farmtermékek értéke 1908-ban 7778 millió dollárra rúgott, ami 290 dollárral több, mint tavaly. Csupán növényi termények­ben az idén volt első ízben a hozam értéke 5000 millió dollár. Ezen összeg ás­a esik csupán tengerire, egy további harmad búza, gyapot és szénára együttesen. A tengeri­ termés volt 2643 millió bushel, azaz 1615 millió dollár. Ezen összeg elegendő volna arra, hogy kifizessék az Unió összes kamatozó államadósságát, vagy a Panama-csatorna összköltségét, avagy hogy ebből 50 csatahajót építsenek. A szénatermés 68 millió tonna volt 2­621 millió dollár, a búza­termés pedig 660 millió bushel­l 620 millió dollár. Soha ennél értékesebb búzatermése nem volt az amerikai mezőgazdáknak. Ez a rekord­­termés az idei magas piac­i árakra vezethető vissza, mennyiségileg nem emelkedett nagy átlagban az amerikai mezőgazdasági termelés. # Orosz malomipari kiállítás. E hónap végén malomipari kiállítást rendeznek Szt.-Pétervárott. A kiállítás czélja az orosz malomiparosokkal megismertetni a malmászati technika legújabb vívmányait. A kiállítás január 25-én nyílik meg és február 10-éig tart, a rendezőségben az orosz kormány is képviselve van. Külföldi gyárosoknak kitűnő alkalom kínálkozik az orosz malomiparo­sokkal eme kiállítás révén összeköttetésbe lépni. A rendezőség szívesen elvállalja külföldi gyárosok és kiállítók képviseletét, ha erre felkérik. # Amerikai lisztkivitel. Az idei év első 11 hónapjában az Egyesült­ Államok lisztkivitele 10.584.000 barrel volt, tavaly 12.210.000 barrel. Az idei csökkenés tehát 1.837.000 barrel. Eme kiviteli csökkenés java­része a kínai bojkottra vezethető vissza, mert a keleti kivitelben 1.698.000 barrellel exportált az Unió az idén kevesebbet, mint tavaly. Ellenben emelkedett az idén a búzakivitel és pedig 58.297.000 bushelről 79.534.000 bushelre, tehát az emelkedés 21.237.000 bushel. Egybevetve az búza- és lisztkivitelt ez 127.165.000 b. volt az idén, 114.195.000 b. tavaly (1 barrel liszt , 4 Ws bushel búza). De míg tavaly 49 °/o volt az exportban a liszt aránya, az idén az csak 37 V* °/o. Oka ennek, hogy az amerikai hajós­társaságok még mindig jóval olcsóbban fuvarozzák a gabonát, mint a lisztet. Ez ellen joggal panaszkod­hatnak a malomiparosok. MOLNÁROK LAPJA Budapest, 1909. január 2. Dr. Kosutány Tamás a malomiparról. (Hírneves tudósunknak a „Köztelken“ tartott előadásából.) „. . . A fentiek előrebocsájtása után mindenek­előtt elvül jelentjük ki azt, hogy minél jobban van valamelyik termék a fogyasztásra előkészítve, annál jövedelmezőbben értékesíthető. Vegyük ebből a szempontból fontosabb növényeinket csoportonként behatóbb tárgyalás alá. 1. A búza-és gabonafélék feldolgozása. Statisz­tikai adataink szerint mintegy 21 milliónyi katasztrális holdnyi szántóföldünknek mintegy 60 %-át gabonafélék foglalják el, (amidőn a ten­gerit, amely maga többet kitesz 20%-nál, nem vettem tekintetbe) s ezekből ezeknek az eddigi­nél jobb értékesítése legelsőrendű fontossággal bír; mert hiszen ezen termények értékesítésétől függ legnagyobbrészt a gazda jövedelme. Az ideális állapot az volna, hogy egyetlen egy szem gabona sem menne feldolgozatlanul a forgalomba, vagy éppen külföldre, legfeljebb csak jól fizetett vetőmagot. Így mindenek felett nagy fontosságú malomiparunk fejlesztése, mert az esetben, ha a búzát, rozsot lisztté, az árpát malátává, sörré, árpakásává, árpagyöngygyé ala­kítva hozzuk forgalomba, nemcsak jobban érté­kesíthetjük ezen termékeinket, de jelentékeny és felettébb értékes mellékterményekre is számít­ ------ Szjtb. rendszeri! ~ BENZINMOTOROK és BENZINLOKOMOBILOK ipari és ősépítési czélokra. Magy. kir. államvasutak gépgyárának vezérügynöksége BUDAPEST, V. b­er., Váczi-körut 32. szám.

Next