Molnárok Lapja, 1910 (17. évfolyam, 1-53. szám)

1910-01-01 / 1. szám

10 év el. Ezt a régi igazságot ajánljuk a fűszer­­kereskedők figyelmébe is, mert a központi be­vásárló­ szervezet eszméje bizonyára nem rossz ötlet, de hogy miért kell e szervezet mellé mindjárt a saját gőzmalom és kenyérgyár is, azt már megérteni nem tudjuk. Belőlünk nem beszél a kenyéririgység, mert tisztában vagyunk azzal, hogy a t. czikkíró azt sem tudja hamarjá­ban, mit ír le ezekkel a szavakkal: „saját gőz­malom és kenyérsütőde”. A központi bevásárló szövetkezethez tán elég néhány ezer korona alaptőke, de ha malom és kenyérgyártja kell a fűszereseknek, akkor már jócskán néhány százezrekről, tán több millióról is lehet szó. Hát honnét teremtsék ezt elő, amikor még csak a központi bevásárló­szövetkezetre sincs tőké­jük, ennek mikénti beszerzéséről is csak tanak­­szanak. Rossz ötlet tehát határozottan a saját malom és kenyérgyár, ne kompromittálják a fűszeresek ezzel a központi bevásárló­szerve­zet egészséges eszméjét. Ha pedig harczolni akarnak, ajánljuk szíves figyelmükbe a vidéki temérdek szövetkezeteket és a­­ „Hangya“­­boltokat. A kívülállók lapunkról. Horváth Béla föld­­birtokos (Jászkisér) deczember 22-iki ketettel ezt írja hozzánk: Mindazonáltal, hogy a malom­iparral már nem foglalkozom, azért érdekel ezen ipar még ma is s elolvasom becses lapjuknak minden példányát s szinte jól esik olvasnom az abban megjelenő közleményeket, őrlési leírá­sokat, vidéki szokásokat, gépészetet, vegyészi véleményeket, úgy, hogy nézetem szerint nem­csak a szorosan vett molnárságra becses ezen lap, hanem a malmászattal nem foglalkozó egyén is élvezettel olvassa azt. Kérem tehát tisztelt szerkesztő urat, küldje nékem a „Molnárok Lapját” továbbra is, az egy évre járó előfizetést is a mai postával ismét küldöm. Az én foglalkozásom most nem a gabona felőrlése, hanem annak a megtermesztése, ugyanis gazdálkodom szerény birtokomon. A napokban is beszélgettünk egyik volt kartársammal a szénnek a más tüzelőanyagok feletti előnyéről vagy hátrányáról, én még ma is a széntüzelésnek, azaz a gőzgép használa­tának adtam az elsőbbséget (nem tudom, azért-e, hogy ezen mesterséget tanultam­ — értek alatta mai modern gépet­—,mert próbáltam volt gőzmal­momban a nyersolajtüzelést, de nem hogy előnyt nyertem volna a nyersolajtüzeléssel, de sokkal többe jött, mint a szénnel való üzem. Még ma is látható ezen olajtüzelési berendezés volt gőz­malmomban, mert por alatt áll. Többször olvastam már kérdezősködést a nyersolajtüzelésről, de az én meggyőződésem és tanácsom az, hogy aki nem próbálta, ne is próbálja ! Sokkal kevesebb baj van még ma is a jó széntüzeléssel — értek alatta jó szenet — mint a nyersolajjal. Ismételve kérem, küldje meg nékem a „Molnárok Lapját* továbbra is s tartson meg előfizetőjének. Magamat ajánlva, maradtam tisztelője: H. B. Helyes csímzés! Felkérjük t. olvasóinkat, hogy hozzánk intézendő leveleken és küldeményeken szí­veskedjenek mindenkor pontos czimünket kiírni, igy: „Molnárok Lapja“ Budapest, V. Csáky-utcza 12. A lezajlott gabonáéi­. Irta: Ring Gyula. Ilyenkor, az év utolsó napján mindnyájunknak úgyszólván kötelessége, hogy az elmúlt évre visszapillantsunk. Innét van aztán az, hogy amikor hosszú zuzmarás szakállával Szilveszter apó feltűnik a láthatáron, az utczák olyan em­berekkel és az újságok olyan czikkekkel vannak tele, akik és amelyek mind visszafelé pillantanak. Ez alól az általánosan bevett szokás alól én sem zárkózhatom el és igy én is visszapillantok.­ Teszem ezt pedig, szenvedélyes amatőr foto-­ gráfus létemre, a pi­lcmat-felvételekben. Ki mint vett, úgy arat. A közmondások tudva­levőleg olyan arany- igazságok, amelyeket a hosszú évszázadok tapasztalata szűrte nép lelkébe. Fényesen beiga­zolódott ez az idén a fenti közmondással. Bizony a vetés tavaly ugyancsak mostoha körülmények között esett meg. A kemény, rosszul munkálható földbe vetették a magot, amely aztán, mi tagadás benne, csak silány termést adott. Közmondásunk ugyan, a régi krónikák tanú­sága szerint, eredetileg csupán agrárius bará­tainknak szólott, mindazonáltal azt az idén jól felhasználhatták a gabonakereskedők is, akik most az év végén mérlegüket készítve, szintén elmondhatják: ki mint vett, úgy arat. György herczeg. A piacznak a silány termés okozta nyugtalanságát ugyan­csak fokozták az úgynevezett annexiós bonyo­dalmak, amelyek miatt majdnem nemzetközi háború tört ki. Szerencsére Alláh és a lefizetett ötven millió megvilágosította muzulmán test­véreink agyát, akik csakhamar békejobbot nyúj­tottak nekünk. Ám annál jobban csörtette kardját és dühön­gött odalenn Nándor-Fehérvár városában a nemes szerb királyfi. Már-már kikerülhetetlennek lát­szott, hogy vele ökölre, az árakkal pedig még feljebb menjünk, amikor egy, a kontreminre nézve emlékezetes szép napon a félbolond királyfit a trónöröklésről, a hausset pedig az árak további fölhajtásáról lemondották. Az új csillag. Alighogy a piacz kissé kiheverte György herczeg emlékezetes tevé­kenységét, amelylyel franczia komornyikját a a másvilágra, a gabonaárakat pedig a magasba rúgta, odaát az Óczeánon túl, az Egyesült­ Államok csillagos lobogója alatt egy új csillag kezdett ragyogni. Csillag, amelynek fénye csak­hamar elhomályosította a zászló valamennyi egyéb negyven csillagát. A Patten csillaga volt ez. Ez a derék gyapot-jobber arra használta fel szabad idejét, amelyet a pamukból domborított aranyborjú körül folytatott táncz engedett neki, hogy a szomszéd bárban whiskyt ivott és a kasszirus kisasszonynak udvarolt. Tette pedig ezt nemcsak nyitott zsebbel, hanem nyitott szemmel is. így történt aztán, hogy csodálkozva látta, hogy tündérének rózsás ujjai hiába hal­mozták fel az ízletes sandwichek egész Cheeps­­gúláit,­ mire a lunch ideje elérkezik: nemcsak, hogy az egész gúlaerdő eltűnik, hanem újabb éhes vendégek egész serege mind sürgetőbb s újabb sandwich-követelésekkel lép fel. Ez szeget ütött Patten fejébe. Ez a fej pedig, úgy látszik, különös egy fej lehetett. Mert amíg más ember feje rendszerint örökre megszűnik gondolkodni akkor, ha akár véletlenül, akár szánt­ szándékkal szeget találnának beléje ütni, Patten agya pedig most kezdett csak igazán működni. Heuréka! — kiáltott fel végre örömmel. — És nyomban kihirdette az újonnan felfedezett tant, amely szerint a modern kulturember nem­csak számban, hanem étvágyban is messze túl­tesz tiszteletreméltó ősén, a barlanglakó trog­­lodytán, akinek nemrég napfényre került, állí­tólag sok százezer éves úgynevezett neanderthali állkapcsa. Oly megérdemelt örömmámorral töl­tötte el az egész földgömb tudós világát. Majd meggyőzően fejtette ki Patten, hogy a modern kultúrember e megnyilatkozó hatalmas étvá­gyával a termelés lépést nem tarthat és így még pár jóétvágyú ember születése teljesen elégséges lesz arra, hogy az Egyesült­ Államok az export­államok sorából az importállamok sorába kerül­jön. S mint vérbeli amerikaihoz illik, e teóriát azonnal átültette a praxisba. Rohant a chichagói tőzsdére és búzát vásárolt. Másnap újra fogytak a sandwichek és ő újra vásárolt. S vásárolt ezentúl minden nap óriási mennyiségben. Sok, nagyon sok búzát, mint a­hogy ezt a mi Pattenünk , a szegény megboldogult losonczi Lévy szokta volt mondani és­­ meg is tenni. A következmények fényesen igazolták Pattent, mert a búza hatalmasan felszökött árában. Az igaz, hogy egész más okokból, mint amelyeket a bar sandwichei alapján kisütött, de a milliókat mégis csak ő zsebelte be. Ünnepelte is őt az egész Unió. Persze a kontreminőrök kivételével, akiknek e jól sikerült corner után nemcsak, hogy sandwichre valójuk nem maradt, hanem még betevő falatjuk se. Hogy tehát mégis vala­hogy megéljenek, ők szegények kénytelenek voltak­­ a fűbe harapni. A hivatalos. Minthogy ez mint olyan is keveset, sőt mindig kevesebbet és kevesebbet mondott, magam sem mondhatok róla sokat. A haussistákra nézve édes és izgalmas olvas­mány volt az az idén, míg a baissisták átko­­zódva olvasták, akár Kmetty tanár úr a Szanint. A „B“-párt és a misztikus megjelölés alatt rá­­nz „S“-párt, vol se valami szabadkőműves, vagy fondorkodó politikai szö­vetséget kell érteni, hanem egyszerűen a hausse és a baisse pártját, amelyeknek kiválóan pro­­monszírozott személyiségei sajátságos módon a a fenti betűk szerint verődtek össze. Azt is el­árulom, hogy eléggé különös módon a „B“-párt nem a vele egy és ugyanazon betűn pendülő baisse-pártot képviselte. Fájdalom: én nem kö­vettem a nevem kezdőbetűjében rejlő intelmet és lelkesedésem egész hevével csatlakoztam az „S“-párthoz. Nem csoda tehát, ha ily körülmé­nyek között a szerencsétlen „S“-párt, nevéhez híven, el-„S“-ett. Mint magándetektíveink kiszimatolták, a „B“­­párt a következőkből állott: Bacher Emil, Budapesti gőzmalom, Braun és Politzer, Buzsi Móricz, Böhm Gyula, Baumgarten Soma,J3rann- GYÁRT^^k­ ■ftl GYÁRTf^j WOHANKA — ' N­YERSOLA­J(nen benzin) MOTOROK k és lk@(f«@IMl©©Oß»©l­io j NEM TŰZVESZÉLYES, NEM ROBBANÓ! ! ! LEGOLCSÓBB ÜZEM!­­ — •TELJES MALOMBERENDEZÉSEK-­BUDAPEST, VI., VÁCI-KÖRÚT 76 VÖK X MOLNÁROK LAPJA Budapest, 1910. január 1.

Next