Molnárok Lapja, 1911 (18. évfolyam, 1-51. szám)

1911-01-07 / 1. szám

MOLNÁROK LAPJA Bud"est, 1911. január 7. azt, aminek malomipari téren meg kellett volna történnie, de tényleg nem történt meg. Erről külömben is már múlt számunkban szóltunk és itt csak ismételhetjük, hogy gazdasági életünk­ben nincsen példa arra, hogy egy ipari ágat annyira elhanyagolna a kormány, mint ezt a malomiparral teszi. Évek óta egyetlen intézke­dés sem történt, amely malomiparunkra nézve valami vívmányt jelentene. Ölbe tett kézzel nézi a kormány, hogy pusziul az ország legrégibb és legnagyobb ipara : a malomipar. Ha ez igy megy tovább, akkor igazán még sokáig Írhatunk majd olyan újévi visszapillantásokat, amilyet a fönt- emlitett levél kíván tőlünk, s egyszerűen évről- évre le fogjuk nyomtatni az előző évi vissza­pillantást, amely fölsorolja majd, hogy a ma­lomipar terén mi mindennek kellett volna tör­ténnie, de hogy mi minden nem történt meg. * * * Dicséret. Jól eső örömmel tölt el bennünket az a garmadaszámra érkező dicsérő levél, melyekkel karácsonyi számunk megjele­nése; óta keresnek fel bennünket t. olvasóink. Van ezen dicsérő levelek között olyan lelkes magasztaló irás is, hogy ezt eltesszük emlékül, így azt írja egy vidéki kedves barátunk, hogy ő állandóan járatja a világon 4 nyelven megjelenő legnagyobb malomipari szaklapokat, de hogy karácsonyi számunk a legnagyszerűbb malom­szaklap száma, amely valaha kezébe került. „Soha ehhez fogható gazdag, érdekes és tanulságos tartalommal malomipari szaklapot még nem adtak molnárok kezébe.“ — Ezt írja a levél. Nos, ezt a dicséretet magunk is resteljük, mert ilyet még igazán nem hallottunk. Bár e tekintetben egy tavaly nálunk járt angol malomipari újság szerkesztőjétől is meglepő dolgokat hallottunk, mert megtudtuk, hogy az illető két magyar munka­társat tart csak azért, hogy azok neki hétről- ford th ssák a „Molnárok Lapja“ fon­tabb közleményeit. Ami a karácsonyi számot leli. igaz örömünkre szolgál, hogy az olvasók anyira méltányolták munkánkat és különösen rvendünk annak, hogy minden egyes elismerő 1 veiből kitűnik, hogy a karácsonyi számban mindenki részére voltak érdekes közlemények. Minden rendű és rangú olvasó talált ez ünnepi számbán őt érdeklő közleményeket. így tehát megkaptuk a nagy munkáért a legszebb elis­merést: az olvasók megelégedését. # * * Az amerikai malomipar. Múlt számunkban már szóltunk az angol liszt- piacz eseményeivel kapcsolatban az amerikai lisztimport tetemes csökkenéséről, amely 2 év óta kb. 50%-ra rug. Most pótlólag még szólnunk kell az amerikai malomiparban néhány év óta végbemenő, de tavaly érdekesen folytatódott eltolódásról. Már néhány év óta rendkívüli mérvben csökken az Egyesült-Államok gabona- és lisztkivitele. Érdekesen nyilatkozott erről a minap Hill James, az amerikai vasutkirály. Szerinte az utolsó 5 évben több mint 40%-kal csökkent az Unió gabona- és lisztkivitele. E csökkenés oka nem az, mintha csökkent volna a gabonatermelés, hanem Amerikában olyan óriási mérvben növekedett a belfogyasztás, hogy a gabonatermelés és a malomipar már csak nehezen tudják ellátni a belfogyasztást. Csoda, hogy még egyáltalán van Amerikában gabona- és lisztkivitel és bizony néhány esztendő kér­dése, hogy ha az Egyesült Államok megmarad­nak a mostani vámtarifa mellett, teljesen meg fog szűnni Amerikának úgy gabona- mint liszt­kivitele. A jelenlegi vámtarifa ugyanis 25 cent vámmal sújtja bushelenként a búzát, ennek ötszörösével ? lisztet. Érthető tehát, hogy évek óta az amerikai malomiparosok követelik a kül­földi búza behozatalának engedélyezését, azaz őrlési forgalmat valamely formában. * * * A kanadai búza. Az amerikai malomipar ezen törekvése most újból aktuális lett. Hétről-hétre közöl az amerikai malomipari szaksajtó czikkeket, melyek sürgetik a kanadai búzának mérsékelt vám mellett, esetleg teljes vámmentes bebocsátását. Az összes ujságczikkek hivatkoznak arra, hogy az Egyesült Államokkal szomszédos Kanada óriási búzatermése szinte önmagától felkinálkozik arra, hogy azt az ame­rikai malomipar javára felhasználja. Tényleg a kanadai mezőgazdaság, de különösen a búza­termelés oly óriási haladást mutat, mely még Argentinia e téren tapasztalt rohamlépéseit is túlszárnyalja. Csak a napokban jutott kezünkbe egy statisztika, amely ezt élénken igazolja. Az 1909/1910-iki gabonakampányban ugyanis az amerikai gabonapiaczok közül már nem Minnea- polisban került a legtöbb gabona forgalomba, hanem a kanadai Winnipegben, ahol Kanada gabonakereskedelmének zöme összpontosul. Minneapolisban ugyanis az év összes gabona- forgalma 81, Winnipegben ellenben 88 millió bushel volt. Érdekes, hogy a megelőző kam­pányhoz képest Winnipeg gabonaforgalma 50 %-kal emelkedett. Szinte kiszámíthatatlan, hogy hova fog még fejlődni Kanada gabonatermelése, miután ott még olyan óriási terjedelmű szűz­föld áll a gabonatermelés rendelkezésére. * * * Mezőgazdasági Kanadában a legmodernebb ala- mótorok. pon űzik ugyanis a földmivelést. Áz ottani farmerek szakítanak az ósdi termelési eljárásokkal és minden tekin- ben a legmodernebb mezőgazdasági üzemet folytatják. így például a kanadai farmokról kezdenek eltűnni az igás állatok, mert az egész megművelést és szállítást a farmokon mótorikus erővel végzik. Különösen nagy mennyiségben alkalmaznak apró petroleum-mótorokat, ezek hajtják az összes gépeket és vontatják a ter­ményeket hordó kocsikat. A petroleum-mótorok ezen alkalmazása olyan nagy mérveket öltött a kanadai mezőgazdaságban, hogy Winnipeg­ben máris 30 angol mótorgyáros nyitott liókot. Nem csoda, ha az amerikai molnárok, akik az Egyesült-Államokbeli gabonatermelés elégtelen­sége miatt annyit szenvednek, most követelik a kanadai gabonának hozzáférhetővé tételét. Erre nézve igen érdekes az a vezérczikk, melyet legutolsó számában közöl minneapolisi laptár­sunk, a „Northwestern Miller.“ Azt Írja a lap, hogy az Egyesült-Államok malomipara nem tud többé meglenni a kanadai búza nélkül, de hogy erre szüksége van az amerikai fogyasztónak is, aki ma még drága áron sem képes elég kenyeret kapni. Valamely formában tehát’ meg kell en­gedni a kanadai buzabehozatalt, esetleg még azon áron is, hogy a vámmentes buzabehoza- tallal kapcsolatban megengednék a vámmentes lisztbehozatalt. Úgy látszik, az 1911. évben az Egyesült-Államok létesitik az őrlési forgalmat, holott a magyar malmok hiába sürgetnek min­den lisztkiviteli kedvezményt. * * * Enzym-liszt. Ilyen név alatt hozzák forgalomba a legújabb malomipari csalást. Ál’itólag ez a különlegességi liszt olyan anya­gokat tartalmaz, amelyeket a gabonából a csi­rával együtt eltávolítunk, de amelyek az egész­séges lisztben okvetlenül szükségesek. Ezeket mondja természetesen az enzym-liszt feltalálója. Szerinte ha 1/2°/o enzym-lisztet keverünk bár­mely lisztbe, akkor ez természetesen megjavítja a liszt minőségét és sokkal kiadósabbá teszi a tésztát. Egészségügyi szempontból sem lehet — a feltaláló szerint — kifogásolni e különleges­ségi lisztet, de mégis annak szétküldése a gyár körlevelei szerint olyan diskréten történik, hogy bátran rendelhet belőle minden malom. Úgy látszik : a malomipari csalásoknak sohasem lesz vége. Miután éveken át csalták a külföldi ma­lomiparosokat a halványítással, most ilyen lisztkülönlegességekkel próbálják elszedni gara­saikat. Óva intünk minden malmot, amelynek birtokába jutna az enzym-lisztet feldicsérő kör­levél, hogy ilyen kotyvalékot vásároljon, mert annak úgyszólván semmi értéke nincs. Egy vegyelemzés megállapította, hogy a legtöbb al­katrész—56°/o— ammoniaksavas foszfát, a többi 37% pedig liszt, illetőleg keményítő, azután egyéb értéktelen anyag, tehái, a lisztnek értéke tulajdonképen semmi. Hogy pedig az élelmi- szerhamisitás szempontjából mennyire lehet e liszt keverése kifogásolható, azt bizonyítja „a dislcrét szétküldés.''1 Jó lesz tehát óvakodni a legújabb lisztspeezialitástól. Érdekes kúriai döntvények. Áz eladó a vevő által nála az ő hozzájárulása nélkül ott hagyott zsákokért rend­szerint nem felelős. (2186/1910. — 1910. szeptember 27.) A tőzsdei szokványoknak az a határozmánya, hogy a födözeti vétel legkésőbb a második köznapon eszköz- lendő, csupán azt eredményezi, hogy a későbbi födözeti vétel uem tehinthető az eladóra kötelezőnek, de azért a piaczi avagy tőzsdei árkülömbözetet a vevő az utóbb eszközlött födözeti vétel esetében is igényelheti. (580/910. — 1910. okt. 5.) A közvetítő a valóban létrejött, de csak részben per fectuált ügyletben az egész mennyiség utáii igényelheti a megállapított közvetítési dijat. (493/910. — 1910. szep­tember 15.) Valamely gyárban alkalmazott mérnök törvényes föl- mondási ideje egy év. (457/910. — 1910. szeptember 21.) Ha a biztosítási szerződésben nincsen tüzetesen meg­határozva, hogy a helyváltozást hol kell bejelenteni, akkor a helyi ügynöknél történt bejelentés is joghatá­lyos. (662/1910. — 1910. november 3.) Midőn a biztosítási ajánlatot tevő az ajánlatban fog­lalt kérdésekre nem ad választ, hanem a válasz helyét vonással keresztülhúzza, ez az eljárása a kérdésre adott tagadó felelettel egy jelentőségűnek nem tekinthető, ha­nem annyit jelent, hogy a biztosított ezekre kérdésekre feleletet egyáltalán nem adott. Ily esetben nem lehet szó a közlési kötelesség megsértéséről. — Annak a megíté­lésénél, hogy vájjon az elhallgatott körülmény a biztosí­tás elvállalására fontos-e, nem az a lényeges, hogy az illető biztositó a kérdéses körülménynek minő súlyt tu­lajdonit, hanem az, hogy az elhallgatott körülménynek a forgalmi élet általános fölfogása szerint a biztosítás el­vállalására, vagy annak föltételére befolyással bírható jelentősége van-e (Objektiv fontosság). (443/910. — 1910. október 19.) WOHANKA fejj NYERSOLAJ AM benzin) MOTOROK . és G=.©(K@fó)@@0IL®l&o ' EM TŰZVESZÉLYES, HEM ROBBANÓ! 1 n§ŐBB ÜZEM! 0 V M BE RENDEZÉSEK *

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék