Molnárok Lapja, 1912 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-06 / 1. szám

atestig V/ KI MOLNÁROK LAPJA Előfizetési árak: Egy évre 10 K. — félévre S K. jj­­GJELENIK,MINDEN SZOMBATON.Mai XIX év Budapest,­l912. január 6 (Telefonszám : 66—66.) Egyről-másrél Újév. Az idén is megjelentek a szokásos közgaz­dasági visszapillantások. Mint minden évben, úgy ezúttal is a „Pesti Hírlap“ közölte a legtartal­masabb és legalaposabban megírt krónikáját a tavalyi esztendő közgazdasági eseményeinek. Kiterjed ezen visszapillantás gazdasági életünk minden fontos mozzanatára és így szóvá teszi az esztendő malom­ipari eseményeit is. A kitűnő és dicséretre igazán nem szoruló munka megírására emberfeletti fárad­ságot, tudást és éleslátást fordított kitűnő kollégánk, Katona Béla, a „P. H.“ közgazdasági rovatának szerkesztője, akit nem hiába a magyar újságírói kar egyik legelső közgazdasági írójának tartanak. Aki hazánk közgazdasági viszonyairól és az 1911. esz­tendő gazdasági eseményeiről alapos tájékozást óhajt szerezni, annak okvetlenül figyelemmel kell tanul­mányoznia Katona Béla közgazdasági visszapillan­tását. Ezen munka egynéhány kimagasló részletét különben kivonatokban még közreadjuk. — Fontos események színhelye volt tavaly a budapesti gabona­­tőzsde is. A maga gúnyos és szellemes modorában Ring Gyula mondja el lapunk más helyén olvasóink számára a gabonatőzsdei esztendő krónikáját. Hisz­­szük, hogy a tőzsdével összeköttetésben álló malom­iparosok élvezettel olvassák majd eme krónikát is.­­ Végül megjelent az idén pontosan a magyar malomipar kitűnő és szakavatott krónikása , Bacher Emil, a Viktória-malom vezérigazgatója is és gazdag statisztikai adatokkal felszerelve, beszámol malom­iparunk tavalyi kimagasló eseményeiről. A Bacher vezérigazgató által rendelkezésünkre bocsájtott újévi czikket lapunk más helyén közöljük. * * * Lisztkivitelünk 1911-ben. A statisztikai hivatal no­vember havi beszámolója érdekes adatokat tartalmaz lisztkivitelünk 1911. évi alakulásáról. A dec­emberi adatok hiányozván, még nem nyerünk teljes képet a tavalyi egész évi liszt­kivitelről, de már sejthetjük a végső adatokat, ha csak megközelíthetőleg is. A január—novemberi 11 hóban lisztkivitelünk így alakult (g­ákban): ian. 1910. Összes kivitel 6.073,160 5.205,095 Ebből Ausztriába 5.674,455 4.823,989 Boszniába 294 252 229,792 Összesen a vámbelföldre 5.968,707 5.053,781 Összesen a vámkülföldre 104,453 151,314 Ausztria felé irányuló kivitelünk tehát emelkedett 914,926 q-ával, de vámkülföldi lisztexportunk ugyan­ekkor 46,861 q-ával csökkent és már csak alig ha­ladja meg a 100 ezer q-t. Eddig az 1909. évben volt vámkülföldi lisztkivitelünk a legkisebb: 130,389 q, most 1911-ben még ezen mennyiség alá esik a vám­külföldi lisztkivitel és eléri a legalacsonyabb rekor­dot. Ausztria felé irányuló lisztkivitelünk pedig az 1911. évben ismét eléri majd a 6 millió q-t (melyet már 1907. nem ütött meg), sőt talán a deczemberi kivitellel együtt osztrák lisztkivitelünk az 1911. évben eléri majd a legmagasabb rekordot. Eddig 1907 ben volt osztrák lisztkivitelünk a legnagyobb : 6,418,315 g. Ha a dec­emberi kivitel megüti a 800,000 q-t, elér­tük az osztrák lisztexportban is a rekordot. Ezen adatok kommentálása valóban felesleges. * * * Túlprodukc­ió. Még azt említjük meg, hogy Bacher visszapillantása foglalkozik az or­szág malomiparának jelentékeny fejlődésével is és aggasztó tünetet lát abban, hogy, állandóan emel­kedik malomiparunk termelése, amikor képtelenek vagyunk a fölös termelést a vámkülföldre exportálni. Annál érdekesebbek ezen fejtegetések, mert ugyan­csak szóvá teszi ezen tünetet az osztrák malom­iparosok vezetője, Fuhrich Amand is és pedig azon újévi czikkében, amelyet a „Müllerstube“ legutóbbi számában közölt. Fuhrich is aggódik amiatt, hogy Magyarországon folyton új és új nagy malmok épülnek, mert szerinte már valóságos alapítási és nagyobbítási láz dühöng a magyar malomiparban. Führich megemlíti azt is, hogy a magyar malmok a malomipar szanálása érdekében követelik a liszt­kivitel lehetővé tételét, illetőleg a beviteli jegyek intézményének meghonosítását. Szerinte azonban ezen intézmény folytt­n még több malom alakulna és ezeknek termelése még csak tovább nyomná az oszt­rák lisztpiac­ot. Azért ő nem is hajlandó a magyar lisztkivitelnek Ausztria irányába való kontingenálása nélkül a beviteli jegyekhez hozzájárulását adni. Újból ismételhetjük, mennyire téved Führich úr. A beviteli jegyek intézménye révén óriási lisztkivitelünk volna. Alighanem 2—3 millió g, finom lisztet is tudnánk elhelyezni évenként a vámkülföldön. Sőt bizonyára megváltozna a lisztkivitel révén az egész malomipar képe és malmaink nagyrészt visszavonul­hatnának az osztrák piac­ról, mert arra többé nem volna szükségük, így tehát új malmok alakulása is főként az exportüzlet kultiválása czéljából történne. Fuhrich úr aggodalmai tehát alaptalanok. * * * A fővárosi malmok. A fővárosi malmok 1911. évi búzafelőrlését 7,466.872 g-ra becsüli Bacher statisztikája, szemben az 1910. év 7,292.221 q-ával. A felőrlés tehát elég tekintélyes volt és 1907. óta, amikor 7,914.666 q volt az évi őrlés, hasonló nagy produkcziót nem tudnak felmu­tatni a fővárosi malmok. Ami a budapesti tőzsdén jegyzett malomrészvények árfolyamait és osztalék­­becsléseit illeti, arra nézve a következő táblázatot állítottuk össze: A vidéki malmok részvényei közül az év végén a budapesti tőzsdén jegyezve volt a borsod-miskolczi és debreczeni István-malom részvénye 632 K árfo­lyamon, (névérték 200 K, tavalyi osztalék 27 K) és az Unió-gőzmalom, Eszék, részvénye 645 K árfolya­mon (névérték 400 K, tavalyi osztalék 60 K.) * * * Osztrák félreértések. Mint az év örvendetes jelen­ségét kell felemlítenünk azt is, hogy az év folyamán egy kevéssé megjavult a gazdasági viszony Ausztria és Magyarország között. Igaz ugyan, hogy még gyakoriak az összeütközések aktuális gazdasági kérdésekben, amint ezt csak leg­utóbb az argentin húskérdésben láttuk, de azért két­ségtelen jelei mutatkoznak annak, hogy mindkét rész­ről kezdik belátni a tárgyilagos és méltányos mérle­gelés szükségét. Nem egy kérdésben tapasztaltuk, hogy megszűnt a szenvedelmes és méltánytalan táma­dás és vitatkozás és ezek helyébe lépett a józan megfontolás. Egyelőre még csak elvétve és szinte szégyenlősen mutatkoznak a javulás ezen jelei, de kétségtelenül konstatálhatók. Örömmel tapasztaltuk például, hogy a malomipari kérdéseket is kezdik Auszt­riában tárgyilagosabban és csendesebben bírálni. Különösen az utóbbi hónapokban mintha béküléke­­nyebb volna az osztrák malomiparosok táborában a hangulat. Korántsem értelmezzük mi ezt olyképen, hogy gyengült volna az osztrák malomiparosok ellen­állása. Nincs is kifogásunk az ellen, ha ők védik minden rendelkezésükre álló fegyverrel igazukat. De örvendünk annak, hogy a harcz többé nem folyik mérgezett nyilakkal és hogy a magyar malomipar elleni kirohanások mintha szünőfélben volnának. Mi, akik a kölcsönös megértés szükségének álláspontját propagáltuk, csak örvendeni tudnánk, ha e tekintet­ben nem csalna a látszat. A tőzsdereform. Még az ó­ esztendő utolsó napjai­ban is történt egy olyan esemény, amely az osztrák közgazdasági köröket felvilágosít­hatta arról, hogy milyen jóakarattal igyekszünk eleget tenni Ausztria gazdasági érdekeinek ott, ahol erre megfelelő alkalom kínálkozik. Évek óta sürgetik Auszt­riában a budapesti gabonatőzsde reformját, illetőleg egy új tőzsdetörvény megalkotását. És íme , a buda­pesti tőzsde vezetősége törvény nélkül, a saját auto­nómiája alapján teljesíti e téren kötelességeit, midőn a tőzsdeforgalomban mutatkozó kinövéseket és vissza­éléseket megfelelő eszközök alkalmazásával orvosolni igyekszik. Csak múlt számunkban közöltük, hogy a gabona-„ringek“ hathatós meggátlása érdekében milyen reformokat léptetett életbe a tőzsdetanács, midőn az azanszok megfelelő szakaszait teljesen átdolgozta. Arról is röviden hírt adtunk, hogy a tőzsdetanács az idő előtti újbúza-eladásokat fegyelmi vétségnek óhajtja minősíteni. Több lap azt közölte, hogy a múlt pénteki tanácsülésen az igazgató-választmány ily irányú előterjesztése megbukott és hosszasan kom­mentálták azt a feltűnő tényt, hogy a tőzsdetanács plénuma dezavuálta az elnökség ezen akc­ióját. Kon­statálni óhajtjuk, hogy ezen híradások tévedésen ala­pultak, mert az utolsó tanácsülésen végleges döntés nem történt. Megvitatták ugyan az ügyet, de végül is a határozathozatalt elhalasztották. Úgy tudjuk , január közepéig újabb tanácsülést hívnak össze és akkor minden bizonnyal el is fogadják az elnökség javaslatát. A tőzsdereformot tehát szépen lassan nyélbe üti maga a tőzsdevezetőség. * * * Boldog újévet! Az idén olyan nagy számmal keres­ték föl olvasóink a szaklap szer­kesztőségét újévi kívánságokkal, hogy lehetetlen egyen­ként­ válaszolnunk a kedves levélíróknak és ezúton köszönjük meg irántunk tanusított szívélyességüket. Az újévi üdvözlések között tömérdek olyan levél akadt, amelyek megérdemelnék, hogy azokat közre­adjuk. Mert a kartársak nagy része ilyenkor, évfor­duló alkalmával szükségét érzi annak, hogy elpana­szolják keserveiket és elmondják véleményüket ma­lomiparunk tömérdek bajainak orvoslásáról. Különö­sen a vámmalmok panaszkodnak ismét sokat arról,­ hogy annyira elh­arapódzik az országban a vámtéte­lek lerántása. A 6 °/c-os vám nem egy helyütt veszé­lyezteti ismét a vámmalmok megélhetését. Hisz csak múlt számunkban is két esetet tettünk szóvá, ahol vámmalmok megpróbálkoztak az ilyen koldusvámmal. Az újévi levélírók már most arra kérnek bennünket, hogy folytassuk eréllyel és kitartással az „Olcsó Já­­nos“-vámmalmosok ellen a harc­ot, mert csupán a szaklap ezen közreműködésével képesek a tisztesség­telen verseny ezen veszedelmével megküzdeni. Mi sohsem lankadtunk ezen harczban és az újévben is a vámmalmok körében tapasztalható áldatlan álla­potok orvoslását fogjuk tevékenységünk egyik fő felada­tának tekinteni. A malomkörzetek alakítását továbbra is hathatósan fogjuk propagálni és ahol erre szük­ség mutatkozik, személyes közbenjárással is fogunk közreműködni azon, hogy az egészségtelen verseny kinövései megszűnjenek. * * * Megszűnt malom. Hogy hova vezet a vámtételek könnyelmű leszállítása, azt ékesen bizonyítja az az eset, amelyet rajtunk múlt számában tettünk szóvá. Közöltük ugyanis, hogy Rósinger Mór, karczagi malombérlő 6°/a vámért eszközli a búzaőr­lést és ezt az ottani helyi lapokban széltében hir­deti. Ez ügyben a szaklap szerkesztősége egy levelet intézett a Rósinger-féle malomhoz, kifejtve előtte, hogy a 6°/6-os vámért való őrlés a mai malomipari viszonyok között valóságos öngyilkosság. Kartársunkat ezenkívül a karczagvidéki vámmalmok nevében meg­kértük, hogy szüntesse be ezen oktalan versenyt. A szerkesztőség levelére azóta választ is kaptunk és pedig olyat, amely elég szomorú. Azt közli ugyanis velünk az említett malom tulajdonosa, hogy ő január 1-én kénytelen malmának üzemét beszüntetni, mert immár meggyőződött róla, hogy vállalata nem tud prosperálni. A 6°/6-os vámot is csak azért léptette életbe, mert ezzel egy konkurrensét akarta érzékenyen Malom: Részvények száma O -id k,D Árfolyam 1911 é-1-S «7, a Osztalék ‘O 1* jan. 1 K decz. 31 K -a e :® (1) U 1910 K 1911 becslés K Concordia gőzmalom 10.000 200315460­—14516 20 Első bpesti „ 10.12550016501690 - 4080 80 Erzsébet „ 6.750400425450 - 2520 20 Pesti hengermalom 8.000300330393 - 6318 18 Lujza gőzmalom 8.750320365395- 3012 12 Viktória „ 8.000300940910- 3040 40 Hungária „ 16.250200— 290— 1414-16 Molnárok és sütők 4.500400nincs jegyz.— 20 40 Gizella gőzmalom— 800 nem jegyzik a tőzsdén 40 48

Next