Molnárok Lapja, 1913 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-04 / 1. szám

10 Takarmányliszt-kivitel Január—júliusban: buzaörlése következőkép alakult: A budapesti malmok buzaörlése: 1912 1911 1910 1909 1908 jan.—júliusban 8.975,509 3.498,088 3.817,221 2.826,866 8.205,842 Aug.—decz.-ben*) 3.775,000 8.904,922 3.405,078 8.662,428 8.848,958 jan.—decz­­ben 7.750,109 7.402,990 7.222,299 6.489,094 7.054,800 A budapesti malmok tehát a lejárt évben újból kiváló ellennálló képességüknek és szívós életerejüknek adták tanúbizonyságát, mindazon­által az elért mérlegeredmények valószínűleg a tavalyiak mögött fognak maradni, amihez az idei búza jelentékenyen csekélyebb liszthoza­­déka nagyban hozzájárult. Az egyes malmok értesüléseink szerint való­színűleg a következő osztalékot fogják fizetni: Első Budapesti és az ennek csoportjába tar­tozó malmok a tavalyi osztalékot, a Victoria­­malom 30—35 koronát, a Gizella-malom 40 koronát, Hungária 16 koronát, Concordia 20 koronát. A Hengermalomtól is a tavalyi oszta­lékot várják. A vidéki malmok működésének eredményét mindenesetre részben befolyásolta a kamatláb drágasága és a pénzbeszerzés nehézsége is és valószínűleg csak a tőkeerős vidéki malmoknak volt módjukban a tavalyiaknak megfelelő ered­ményt elérni. *) A deczember havi őrlést hozzávetőlegesen taksáltuk. Szakkönyvek — ingyen. Mindazon t. előfize­tőinknek, akik egy-egy új előfizetőt gyűjtenek és ezen összeget utalványon beküldik, ingyen küldjük meg tiszteletpéldány gyanánt a Pozdoray János­­féle könyvet („A malomkövekről“), vagy Weltzl Károly gépészmérnök könyvét („A gőzturbinák“), vagy a „Molnárhistóriák“ czímű elbeszélőkönyvet. Egyről-másról. Évforduló. Az idén a hazai malomipar újesztendei visszapillantása semmikép sem mondható örvendetesnek. Ha akár a malomnagyipar, akár a kismalmok tavalyi üzletévét vesszük szemügyre, úgy találjuk, hogy igen küzdelmes, sőt időközönként válságos esztendő volt az 1912. malomipari év. Hiába vártuk tavaly is a malomipar viszonyainak gyökeres megjavulását. Úgyszólván az egész esztendő politikai harczok jegyében állott és kormányunk nem talált időt azon reformokra, amelyek megvalósításá­tól várható lenne a tespedő malomipar föllendülése, régi bajaink orvoslása. Évek óta követelünk egész sereg­reformot és pedig egyaránt a malomnagyipar, mint a kismalmok különleges érdekeit tartva szem előtt. Mégis egyik esztendő múlik el a másik után anélkül, hogy egy lépéssel haladnánk előre. Törvény­­hozásunk az évek hosszú sora óta egyes érdekcso­portok elkeseredett harczaival fecsérli el idejét, holott gazdasági, életbevágó kérdések egész halmaza várna sürgős megoldásra. Sajnos, az új esztendő küszöbén e tekintetben még csak sivárabb lett a helyzet. A kormány az ó-esztendő utolsó napján beterjesztette a parlamentben a régen beígért új választójogi tör­vényjavaslatot, amely a legélesebb és legelkeseredet­­tebb újabb harczokat fogja előidézni. * * * Csalódások. Gazdasági életünk minden ágazata érzi ezen visszás állapotok átkát. De talán egyik iparág sem oly súlyosan, mint a hazai malom­ipar. Egykor virágzó lisztkivitelünket több mint tíz évvel ezelőtt tönkretette egy elhamarkodott kormány­intézkedés és bár azóta kevés kivétellel az összes mérvadó tényezők belátták ezen intézkedés elhibá­zott voltát, egyik esztendő múlik a másik után anél­kül, hogy a végzetes hiba reparác­iója megtörténne. Egyáltalán a malomipart súlyos csalódások érték az utóbbi években a különböző kormányok részéről. Igaz ugyan, hogy állandóan tervezgetnek és ígérnek nekünk üdvös újításokat, de amire befejezték a szük­séges „előtanulmányokat“, rendesen új férfiak inté­zik már az ország sorsát és azok újból kezdik a tanulmányozást. Pedig ezen hosszas tanulmányokra nincs szükség, ha mérvadó helyen eleve meghallgatják iparunk hivatott képviselőinek szavát, így azonban az előkészületlen és kiforratlan tervek és eszmék módosítása annyi esztendeig tart, hogy ezek utóbb teljesen dugába dőlnek. Hogy csak a közelmúltból említsünk egy tanulságos példát, ime itt van a malomipari kísérleti állomás régen vajúdó ügye. Ahelyett, hogy régen felállítottuk volna ezen intéz­ményt, amely éppen nálunk annyira fontos, ahol a gabonatermelés képezi egyik legfőbb gazdasági jöve­delmi forrásunkat, beillesztették ezen intézetet az új anyagvizsgáló és kísérleti állomás programmjába és kihoztak egy olyan tervezetet, amelyet az ország valamennyi műszaki érdekképviselete a legerélyeseb­ben visszautasít. * * * 1913. Várjon ilyen mostoha körülmények között remélhetünk-e az ujesztendőtől több sikert, bízhatunk-e régi óhajaink teljesülésében ? Ez a kér­dés merül föl az ujesztendő első napján, amikor e sorokat írjuk. A sok csalódás, a hosszú éveken át folytatott kényszerű böjtölés kioltott belőlünk majd­nem minden reményt és igy nem merjük hinni, hogy a külömben babonás emberek által amúgy is szerencsétlennek minősített 1913-as esztendő a ma­lomiparnak meghozza sorsának jobbra fordulását. Mondjuk ezt daczára annak, hogy export-malom­iparunk borús egét legújabban egy új reménysugár világítja meg, amennyiben a balkáni háborús esemé­nyek az ottani gazdasági viszonyok egy olyan fordu­latát idézhették elő, amely export-malomiparunknak meghozná a várva-várt reformokat. Egyelőre azon­ban annyira az előkészítés legelső stádiumában állanak ezen új gazdasági kérdések, hogy azokról alig is merünk szólni. De kétségtelenül iparunk egy másik, sok év óta vajúdó kérdése fog alighanem legalább részleges megoldást találni az új esztendő­ben. Még a tavalyi év vége felé történt, hogy a malomipari szakoktatás ügyében megtörtént az első kezdeményező lépés, amidőn a magyar kir. techno­lógiai iparmúzeum a kereskedelmi kormány meg­bízásából megnyitotta a malommunkások első esti tanfolyamát. Mint lapunk más helyen közöljük, a malomtulajdonosok és molnárok továbbképző tan­folyama is legközelebb megindul. A magyar molnár­iskola ezen eddig nagysikerű kezdeményezése után bizonyára szintén elkövetkezik rövidesen, így tehát legalább a malomipari szakoktatás kérdésében van okunk örömre. ( * * * Malomkisiparunk. Az új esztendő alkalmából külön kell szólnunk malomkisiparunkról is. Fölismerve ezen óriási jelentőséget, amely gazda­sági életünkben éppen a malomkisiparra hárul, állan­dóan foglalkozunk ugyan malomkisiparos kartársaink ügyes-bajos dolgaival és azokat a legszélesebb mederben tárgyaljuk. Ha most újévkor külön is szóvá tesszük malomkisiparunk, különösen a vám­malmok helyzetét, tesszük azt azért, mert ilyenkor az emberek fogékonyak a jókívánságok iránt. Már­pedig a szokásos újévi szerencsekívánatokon fölül, nekünk két irányban volnának szívből jövő jókíván­ságaink malomkisiparos kartársaink számára. Az első jókívánságunk az, hogy az új esztendőben tanulják meg a kölcsönös megértés hasznos, sőt valóban aranyat érő erényét. Ha eddig a hazai vám­malomipar dolga rosszul folyt, annak legfőbb oka ezen kölcsönös megértés hiánya volt. Mi állandóan hangoztattuk, hogy ebben rejlik a vámmalomipar minden bajának kútforrása. Kitartóan buzdítottuk pedig a kartársakat arra, hogy hagyjanak föl az örökös ellenségeskedéssel és értsék meg végre egy­mást a jól fölfogott saját érdekükben. Ahol ezen jóakaratú figyelmeztetésünket megszívlelték a kar­társak, ott jól is folyik a vámmalmok dolga. De sajnos, az ország legnagyobb részében valósággal siralmas helyzet áll fönn azáltal, hogy a vámmalmok a leghevesebb harczban állanak egymással. Hozzon tehát az új esztendő a vámmalmoknak szerencsét a kölcsönös megértés és együttműködés irányában. * * * Tanuljunk. A másik jókívánság az volna, hogy hasz­nálják fel kartársaink az új esztendőt a tanulásra,­ okulva azon régi magyar közmondáson, amely a boltig tanuló jó papról szól. Ne értse félre senki ezen jókívánságunkat, mert alapos okunk van arra. A hazai malmok ezreivel tartván fönn állandó összeköttetést a szaklap szerkesztősége, valóban hiva­tottak vagyunk annak megítélésére, hogy mi fáj ma­lomiparunknak, így mi a közvetlen érintkezésből nyert tapasztalatok alapján állíthatjuk, hogyha a malom­kisiparosok olyan nehezen boldogulnak, ha annyi malomipari telep megy állandóan tönkre, ennek a szakértelem hiánya a legfőbb oka. Óriási számmal akadnak közöttünk az olyan kartársak, akik a tudákos­­ság, az elbizakodottság súlyos hibáiban szenvednek. Ezek az urak azt hiszik magukról, hogy minden malomipari tudomány a kisujjukban összpontosul és hogyha történetesen valaki őket útbaigazítani merész­kedne, ezt a legsúlyosabb sértésnek vennék. Pedig mi napról-napra tapasztaljuk, hogy mily nagyfokú tájékozatlanság észlelhető épp a malomkisiparban. A szaklapban százszor is van szó egyik-másik közérdekű dologról, mégis elkerüli azok figyelmét, akiknek ér­dekük volna elolvasni és tudomást szerezni az illető közleményekről. Kívánságunk tehát az volna, hogy kartársaink az új esztendőben igen sok hasznos új dolgot tanuljanak, hogy okuljanak saját nagy hasz­nukra és lássák be, hogy az ipari haladás útján ha­ladni és boldogulni csak az tud, aki állandóan tanul 1912 1911 1910 Ausztriába és Boszniába 273.065 291.894 241.968 Vámkülföldre 253.881 47.754 Összesen 273.065 345.775 289.722 Augusztus—november: Ausztriába és Boszniába: augusztusban 46.768 51.468 47.181 szeptemberben 52.574 80.607 67.563 októberben 73.421 100.738 89.689 novemberben 72.563 70.209 95.000 Vám külföldre : 245.316 303.022 299.433 augusztusban --13.182 6.320 szeptemberben --.---8.529 11.476 októberben --.--8.680 11.926 novemberben 8.755 10.500 Összes kivitel --.---39.146 40.224 j­anuár—no­vemberben 518.381 687.943 629.379 Buzakivitel 1912 1911 jan.—jul.-ban Buzabehozatal 2.292,047 1.851,166 jan.—jul.-ban 97,599 332,948 Nettó-kivitel Buzakivitel + 2.194,448 + 1.518,218 aug.—nov.-ben Buzabehozatal 1.947,210 2.361,009 aug.—nov. ben 48,689 213,091 Nettó-kivitel Buzakivitel + 1.898,521 + 2.147,918 jan.—nov.-ben 4.239,257 4.212,175 Buzabehozatal jan. —nov.-ben 146,288 546,039 Nettó­ kivitel -1 4.092,969 -f 3.666,136 Ami a budapesti malmokat illeti, azoknak MOLNÁROK LAPJA Budapest, 1913. január 4. IfcS* GV A­RTf^jJi WOHANKA*fele NY­ERSOJRJ­(«iH bíiui») MOTOROK és fíl?@G€@fó)©(h­O­L@R26 NEM TŰZVESZÉLYES, NEM ROBBANÓ! LEGOLCSÓBB ÜZEM! — •TELJES M­ALOM BERENDEZÉSEK * — BUDAPEST,­„VÁCI­ KÖRÚT 76.

Next