Molnárok Lapja, 1915 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1915-12-25 / 52. szám

Budapest, 1915. deczember 25. MOLNÁROK LAPJA legfeljebb a kelesztés vége felé egy keveset használunk fel belőle. A jó rozskenyér készí­tésekor szakaszonként kell dagasztani, a frissebb lisztmennyiség bedagasztásakor kemény elő­­tésztákat csinálunk, nehogy a tészta gyorsab­ban „elhaljon” és nehogy a kenyér túlsavanyú legyen. A kemencze hőfokának meglehetősen magasnak kell lennie. Romlott kukuriczalisztből készült kenyérrel táplálta a fő­város a kedvelt közönségét. Nem is olyan régen, talán egy esztendeje. Nagy dolog volt ez, jogosan bosszúért kiáltott mindenki, hiszen egészsé­günkre ez nem volt közömbös. De hát hogyan is történ­hetett ez? Ki volt itt a bűnös? Ezt az eddigiekből meg­ítélni nem lehet. Sejteni meg nem szabad, kibékültek a veszekedők, kezet szorítottak egymásnak s az ügy be volt s be van fejezve. A jogi könyvekben és a joggyakor­latban nagy kázust szoktak csinálni ebből, kikutatják, kinyomozzák a legkissebb momentumot is, a bűnös pe­dig elveszi méltó büntetését. Mert ha az a valaki tuda­­tosan kevergeti és dagasztja a romlott, büdös lisztet, akkor le vele, ha pedig parancsból teszi ezt, akkor nem ember, hanem rabszolga, akkor is le vele. Lesz kukoriczás kenyér. Hát jöjjön, ha muszáj, nem lesz baj. Majd ki­­talájuk a módját a jó kenyér készítésének. A pékek már iskolát nyitottak, lapunk is majd azon lesz, hogy a kukoriczakenyér is jól sike­rüljön. Mert a kukoricza­­ keverékből is lehet ízletes czipót készíteni. Csak érteni kell hozzá. A malomipar technikai a háború alatt kénytelen volt egyszerűsödése bekövetkezni, az erre vonatkozó kormányrendeletek tették ezt. Hiányát az úgynevezett tökéletes őrlésnek nem tapasz­taljuk, sőt bizonyos tekintetben itt-ott erősebb liszteket­­ is nyerünk. A múlt évi időjárás olyan volt,­­hogy a ke­mény, igazán aczélos szemek száma bizony nagyon hátra­szorult s igy a 82 °/cos buza­kiőrléssel olyan kenyér­lisztet nyerünk, amelynek korpatartalma sem túl magas. Idővel a belterjes búzagazdálkodással, ahol sokat fogunk holdanként arathatni, szükségképen bekövetkezik majd a túlfejlett malomipari megmunkálási módnak egyszerű­sítése, egészségesebb és erősebb liszteket nyerünk majd. Ez pedig egyszer be fog következni, akárhogyan is az ellenkezőjét gondolják sokan, talán a legtöbben. A korpakiutalások pár hétig A Korpaközpont eddigelé, minden nehézség ellenére, szünetelni fognak, amellyel meg kellett küzdenie, fennakadás nél­kül eleget tett a hozzá érkező rendelkezéseknek, ámbár a kormány nem adta meg neki az egye­dül hatásos segédeszközt , a korpaszállítási iga­zolványok kizárólagos kiállításának jogát-admi­­nisztrác­iós szervezetének minden erejével azon volt, hogy a mezőgazdaság igényeinek teljes mértékben megfeleljen. Mióta azonban a H. T. és a hatóságok ré­szére az őrlések nyersanyag hiányában majd­nem valamennyi malomban fennakadtak, a be­jelentések mind gyérebbek lettek és a Korpa­központ már hetek óta csak a legnagyobb nehéz­ségek árán tud a beérkező rendelkezéseknek eleget tenni, amihez járult, hogy a katonai kincs­tár a B. T. útján létesített első őrlési szerződés korpájának a polgári fogyasztás részére annak idején átengedett 75 %-át most visszaköveteli, ami nem jelent kevesebbet, minthogy mind­addig, amíg ezt a körülbelül 1500 vagyon korpa előállításához szükséges közel 1 millió­­ gabonát a BT.-vel szerződött malmok fel nem dolgoztak, a Korpaközpontnak újabb kiutalni való anyag nem fog rendelkezésre állni. Ha a kormány nem fog módot találni annak kieszközlésére, hogy a hadügyi, kincstár ezt a mennyiséget legalább részben ne követelje vissza a malmoktól, más­felől a gabonahozatalok általában nem fognak megjavulni, úgy a mezőgazdák és állattartók korpaszükségletének, ami hetenként kb. 5—600 vagyont tesz ki, kielégítése a legnagyobb aka­dályokba fog ütközni. A beállott körülmények első következménye, hogy a Korpaközpont né­hány hétig kénytelen lesz a korpakiutalásokat szüneteltetni és felkérni a gazdaközönséget arra, hogy igényeit a jelenleginél is jobban mérsé­kelje, mert a mai viszonyok mellett a kilátások igen sivárak, annyival inkább, mert azokból az ipari takarmányczikkekből, amelyek forgalomba­­hozatalát a legutóbbi miniszteri rendelet a Korpa­központra ruházta, a kereslethez képest szintén olyan csekély gyártásra lehet számítani, amely távolról sem elég nemcsak a hiányzó korpa­­mennyiség pótlására, hanem az ezekben a czik­­kekben mutatkozó kereslet fedezésére sem. Neve­zetesen a czukoripari melléktermékektől, a me­­lassze- és a szárított répaszelettől nem várhatunk sokat, egyrészt a répatermés gyenge volta, más­részt amiatt, mert főkép az utak járhatlansága miatt a czukorgyárak üzeme is csak korlátolt mértékben és nehézségek árán tartható fenn. A Korpaközpont eddigi Beérkezett gazdasági felügyelőségi munkája számokban, utalvány közel 2 millió Mm, kor­pára és hulladékra, ebből kiutalt jóval többet, mint 1 millió Mm-t. Közel 1000 megbízott van az országban, kb. 700 malommal dolgozik. Ügyiratfor­galma máris jóval meghaladja a 100.000-et, 50 hivatal­nok és szolga dolgozik az irodákban, ezenkívül egy vezérigazgató, 2 igazgató, titkár stb. Előadás a csutkaliszt és A m. kir. Technológiai szalmaliszt gyártásáról Iparmúzeum géptermé­ben előkelő szakközön­ség előtt tartotta meg lapunk szerkesztője a szaklap mai számának más helyén egész terje­delmében olvasható fölolvasását, amelynek vé­geztével bemutatta az elektromotorral meghaj­tott aprítógépet, amelyen először egész csutká­kat őrölt borsószemnagyságú darává, azután a finom búzakorpához hasonló lisztre, végül szecs­kát szalmalisztre. A bemutatáson nagybirtoko­sokon, malmi vezetőkön kívül a hadbiztosságok is képviseltették magukat, valamint a bpesti nagybankok, gabona- és lisztkereskedők, techni­kusok nem várt számban jelentek meg és az előadónak tapssal köszönték meg fáradozásait. Az érdekes őrlőpróbákról a mintákat szétvitték az országba. Aki olvasóink közül érdeklődik, azoknak küldhetünk még belőlük. A megje­lentek közül alábbi urak neveit tudtuk hama­rosan följegyezni: Gaál Károly kir. tanácsos igazgató, Mezey Bertalan h. igazgató (aki a vendégeket üdvö­zölte és az erőfogyasztást is volt szives lemérni), Ordódy János tanár, György Endre v. k. t. t. volt földmivelésügyi miniszter, Koppélg Géza az Orsz. Magy. Gazdasági Egyesület igazgató­­sági tagja, Jálics Ferencz és Gyürky Béla a Pestvármegyei Gazd. Egy. kiküldöttei, Lázár L. Pál udv. tan., műegyetemi tanár, Karkovány Ákos, a műegyetem mechanika-technológiai laboratóriuma részéről, Lelkin Ferencz alez­redes, a bpesti honvéd élelmezési raktár parancs­noka, dr. Weiler Ernő és dr. Budai Kálmán főhadnagyok, Maier Ottó, az Első budapesti gőzmalom műszaki igazgatója, Kubics Gusztáv vezérigazgató és Kell Izsó műszaki igazgató (Hungáriamalom), Löwenstein igazgató (Király­malom), Luby c­égvezető és Lamper fő­molnár (Pesti Hengermalom), Kelemen Lajos műszaki igazgató (Victoria), dr. Holländer József (Borsod-miskolczi gőzmalmok), Goldschmied igazgató (Dettai Hengermalom r.-t.), Tober Nándor (Nagykikindai gőzmalom rt.), Fern Sándor malomtulajdonos (Bogasztgyörgy), Heller Dávid malomtulajdonos (Nagybecskerek), He­­rodek István titkár, a Korpaközpont képvisele­tében, Bőzsényi Iván, a fővárosi élelmiszer­vizsgáló állomás főnöke, dr. Varsányi Emil műegyetemi magántanár, malomipari szakértő, Rajner Kálmán, a főváros szakelőadója, Poor Jakab üdv. tan., vezérigazgató, dr. Kopper Adolf vegyészmérnök, Molnár Lajos oki. mérnök, részvénytárs, igazgató, Jaulusz J. János, gazda­sági szaktanár­os, Fehér Zoltán, a Gazdasági Lapok, Steiner Gyula, a Magyar Sütők Lapja, Markstein Ignácz, az „Ung. Mühlennachrichten“ szerkesztője, Dukesz és Berczog takarmány­gyárak főnökei, Hegedűs Lajos és Bartkó János gépgyárosok, Hajduffi Bertalan, Muzsik Ferencz gazdák, Ehler Antal, a m. kir. Kereskedelmi Múzeum képviseletében, Szar­ek igazgató (Leip­­ziger-szeszgyár), Holzapfel K. (Győri Hengerma­lom), Balogh Sándor (Pesti Magyar Keresk. Bank), Káldi Tivadar, Weltzl Károly gépész­­mérnökök, Strasser és König, Iparkamara, Keresk. Csarnok, Dunagőzhajózási Társaság stb. képviselői, liszt- és takarmány-, valamint gabonakereskedők. Ásványolajtermékek­­A m. kir. minisztérium 4451/1915. maximális árai. V- E. számú rendelete.) --------------------1. A finomítók által követelhető legmagasabb árak, ha az eladott mennyisig legalább egy teljes kocsirakomány. 1. Benzin. 640—660 sűrűségi fok között ..............— 80 K 660-670 , , 73 „ 670-690 , , 3 69 „ 690-700 „ „ , 65 , 700-710 , „ 60 , 50 1. 710-720 3 , , 57 , 720-725 3 , 54 3 50 , 725—735 , „ » ... ...................... 49 , 50 , 735—745 , „ 43 „ 50 , 745- 760 » , „ 36 , 760-785 , „ 3 32 „ 2. Világitó kőolaj .................................... 36 , 3. Minden fajtájú gázolaj (motor• hajtóolaj) ........................................... 20 , 4. Vulkánolaj és pedig : a) téli minőség: (lobbanási pont legalább 140 C°, kenőképesség 5—6. 50° E nél, alvadási pont legalább — 10 C°, sav-és olthatlan alkatrészektől mentes) _ 32 , 216)~nyári minőség : (kenőképesség legalább 6—7'50° E-nél, alvadási pont + 0° G, különben mint a) alatt) .................... 30 „ Az alapárak 100 kg. tiszta súlyban, gyöngyölet nélkül, azonnali készpénzfizetés ellenében, levonás nélkül érten­dők és pedig világító kőolajra a fogyasztási adó netadá­­sával, benzinre és gázolajra fogyasztási adó nélkül. Ameny­­nyiben benzin vagy gázolaj adózottan kerül elszállításra, az 1. és a 3. pontban megállapított alapárhoz 100 kg. tiszta súly után 13 K-t tevő fogyasztási adót kell hozzá­adni. Pótlékok: (2. §.) A vevő vasúti állomására való bér­mentes szállítás esetében az alapáron felül a következő pótlékokat szabad felszámítani­. 1. Tartánykocsikban való szállításnál az alapárhoz az a pótlék adható, amely az illető fogyasztási helyre meg van állapítva. *) A táblázatban külön meg nem jelölt fogyasztási helyre nézve az a pótlék irányadó, amely a hozzá legközelebb eső vasúti állomás helyére van meg­állapítva. Az így megállapított árhoz, abban az esetben, ha a tartánykocsit az eladó szolgáltatja, ezért megfelelő több­let felszámításának van helye amelynek mértéke szabad egyezkedés tárgya. 2. Hordókban való szállításnál a jelen §. 1. pontjá­­nak i1., illetőleg 2. bekezdésében említett pótlék helyett fahordóknál ennek a pótléknak 125°/0-a, vashordóknál pedig 130°/6-a számítható . 3. Ezenfelül felszámítható. a) Az eladó fahordójában való szállításnál az áruval együtt eladott hordó czimén az eladott áru 100 kg. tisz­ta súlya után legfeljebb 8 K. *) (Ez lapunknak 5 oldalát venné igénybe, amiért nem közölhetjük, ellenben a vasúti- vagy hajóállomás sze­rint szívesen megadjuk a pontos adatot. — Szerk.) 891 Kezelési czélokra alkalmas:Kender-gabonazsákok Felvonó-hevederek HONI FONÓ éri áss Transzmisszió - kenderkötelek, zsineg­­hevederek, zsákmadzagok, fapeczkes ké­vekötők és minden egyéb e szakmába vágó czikkre a legolcsóbb és legszolidabb beszerzési forrása.

Next