Molnárok Lapja, 1915 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1915-08-28 / 35. szám

580 nem is jelentek meg, hanem csak az egyes, hatóságokkal, vagy a közvetetlenül érdekeltekkel közöltettek, de azért a közre érdekkel bírnak. A dr Székely Artur vámközponti fő­titkár szakszerű szerkesztésében megjelent kötet nagyon jól kezelhető, gazdag tárgymutatójából kiemeljük a követ­kező fejezeteket: Állami egyedárusági és fogyasztási adó­ügyek, behozatali, ki és átviteli tilalmak, egyenes adó­ügyek, fémek és ötvözetek lefoglalása, gyapjúkészletek forgalomba hozatala, hadifoglyok munkára alkalmazása, hadi szolgáltatásokra és hadseregszállításokra vonatkozó rendelkezések, a közélelmezés biztosítása, maximális árak, mezőgazdasági ügyek, moratórium (természetesen a moratórium-feloldó rendelettel), perrendi rendeletek (a moratórium-feloldó rendelettel kapcsolatos perrendi ren­delet is), nitrogéntartalmú anyagok és rézgaliör lefogla­lása, szabadalmi- és védjegyügyek, szocziálpolitika, tőzsdei ügyek, vámügyi intézkedések stb. stb. A hatóságokra és közgazdasági körökre nézve egyaránt nélkülözhetetlennek mondható, majdnem 500 oldalas kötet 5 K-ért nálunk is kapható. A gyűjtemény I. kötetének, mely az 1915 feb­ruár 20-ig kiadott idevágó anyagot tartalmazza, szintén 5 K az ára. Tőzsde választott bíró­ (Budapesti kir. Tábla 4638/1915. ságának illetékessége. P-­H. 87 ítélete. 1915 junius ---------------------------- 16.) Ha a pörös felek a budapesti áru- és értéktőzsde választott bíróságának a h­­áskörét kötötték ki, — habár a választott bírósági eljárástól való eltérést kifejezetten nem is zárták ki, — az egyik fél a megegyezéstől eltérni s a rendes bíróság jog­segélyét igénybe venni nincs jogosítva. Baleset és betegség esetére A kereskedelemügyi m. kir. való biz­ositás kötele­zttsége miniszter 1915. évi julius kiveted nem túr. • hó 16-án kelt 35.460/VI. D. számú elvi jelentőségű hatá­rozatával kimondta, miszerint biztosításra kötelezett üzemben alkalmazotti viszonyban állónak biztosítási kötelezettségén nem változtat az a körülmény, hogy az alkalmazottnak iparigazolványa van. Hiány szakképzett molnársegédekben. — Hevenyészve ki­képzett munkaerők. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara vélemény­­adásra kérte föl szerkesz­tőnket alábbi szerint: „Egyes vidéki malmok molnár­segédeiknek a népfelkelői szol­gálat alól való felmentéséért folyamodtak, azzal az indo­kolással, hogy szakképzett molnársegédek ez idő szerint a munkáspiac­on egyáltalán nem kaphatók. Van szeren­csénk ez ügyben felkérni, méltóztassék bennünket tájé­koztatni arról, hogy ez idő szerint molnársegédekben tényleg olyan nagy hiány van-e, hogy egyes vidéki malmok üzeme komolyan veszélyeztetve lenne az esetben, ha szakképzett molnársegédek katonai szolgálatra vonul­nának be ? Egyben tisztelettel kérjük szíves tájékozta­tását az irányban is, hogy újonnan kiképzett munka­erőkkel lehet-e a bevonuló molnársegédeket pótolni?“ Elfogulatlan válaszunk (amelyben állított té­nyek megfelel a valóságnak) ez volt: A 14.821/ 1915. sz. becses megkeresésükben foglalt kér­désekre válaszunk ez. A malomiparban foglalkoztatott szakképzett munkaerők elvonása folytán még a legautoma­­tikusabb rendszer szerint épült malmokban is nagyobbodik a tűzveszély, továbbá az üzemi akadályok megsokasodnak, maga az üzem nehe­zebbé és nehézkesebbé válik, a malom munka­­képessége érzékenyen csökken. Hevenyészve kiképzett munkások a tudás máza által elkapatva alkalmaztatásukban még több kárt okoznak úgy a malomnak, ennek folytán a közélelmezésnek, mint a közönséges napszá­mosok, akik egy-egy kisebb munkakörben csakis azt teszik, amit a munkafelügyelők (tisztesek , Chargen) nekik előírnak és akik ezen munká­jukban állandóan ellenőrzés alatt vannak. Fentiek alapján nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy a szakképzett molnársegédek, különösen pedig a fő- és álmolnárok, lisztosztályozók, kő- és henger­­őrök, szitálók fölmentése a katonai szolgálat alól annál inkább ajánlatos, mert különben a mal­mok kénytelenek lesznek a hadvezetőségtől ki­kérni más szakképzett molnárokat, amely kérel­meik hadi érdekből sem tagadhatók meg. Azon állítás, hogy a munkapiac­on egyáltalán nincsen molnársegéd, az nem felel meg a való­ságnak, mert a megélhetési standardot megadó vállalatok igenis kaphatnak még ma is szak­képzett segédeket. Rossz búzaminőségek. Temérdek panasz ér­kezik hozzánk malmok részéről amiatt, hogy milyen rendkívül silány állapotban kerül mostanában a búza a malmok­hoz. Ha pedig az átvevő malmok a tőzsdei ex­­pertizbizottsághoz fordulnak megfelelő minőségi értékkevesebblet megállapítása czéljából, akkor alacsony bonifikácziókat ítél meg a bizottság. A malmok joggal kérdik: mikép lehet vizes gabonából jó őrleményt készíteni és úgyszólván mostanában minden malomnak előbb mester­séges gabonaszárítást kell végeznie, mielőtt a beszállított gabonát egyáltalán felhasználhatja. Joggal kérdik azt is a malmok, várjon ez a munka miért tartozik rájuk, amikor a termelő kötelessége volna kifogástalan minőségű, egész­séges gabonát leszállítani. A gabonaszárítás problémája évek óta foglalkoztatja a mi termelőin­ket is ; két évvel ezelőtt a budapesti kukoric­a­­kiállítás alkalmával egyik gépgyárunk kiállított egy újfajta gabonaszárító készülék mintáját és azóta a gabonaszárítás technikája nagyot haladt. Ma már a legjobb szárítógépeket készítik, úgy, hogy semmiféle vegyi elváltozás a mag belső összetételében nem történik. Az ilyen szárító­­készülékek beszerzése azonban a termelők ér­deke és kötelessége volna, már­pedig alig hisszük, hogy nálunk sok ilyen berendezést alkalmaz­nának modern és gyakorlati érzékkel bíró gazdák. A kapásnövények termése. A földmivelésügyi miniszter szombati termésbecslése nem adott számadatokat a négy főkalászos tekintetében. Megbízható cséplési eredmények még hiányzanak, ezek nélkül pedig újabb becslésnek nem lett volna értelme, így a miniszteri jelentés csak általánosságban felemlíti, hogy a négy főkalászos hozama a kedvezőtlen időjárás folytán minőségileg tetemesen megcsappant, sőt talán helyenként kisebb lett a mennyiségi hozam is. Ezúttal első ízben becsülte fel azonban a miniszter a tengeri, burgonya és czukorrépa hozamát és ezekben kedvező terméshozamot ígér. Tengeriből ugyanis 49­ 12, burgo­nyából 59*38, czukorrépából pedig 25-50 millió g. hoza­mot vár a miniszter, míg a tavalyi hozam ezen termé­nyekben 43'76, 53'14, illetőleg 4014 millió q. volt. A tengeri és burgonya hozama tehát kb. 6 millió q-val volna nagyobb, mint tavaly. Ellenben erős visszaesés mutatkozik czukorrépánál, ami a kisebb bevetett terü­letre vezethető vissza. A tengeri termés esélyei most az időjárástól függnek: meleg, napos időjárásra van szükség, hogy a tengeri beérhessen, különben a hozam csök­kenhet. A múlt hét óta az időjárás kedvezőbb és ezért reméljük, hogy a tengeri terméshez fűzött remények tényleg beválnak. Alaptalan rémhírek Az idei termés esélyeiről szólva, a gabonatermésről nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy ----------------------- teljesen hasból milyen alacsony hozamokról írnak egyes könnyelmű lapok és hogy milyen légből kapott rémhíreket terjesztenek egyesek az idei gabonatermés silányságáról. Hallottunk olyan „véle­ményt“ is, hogy gabonatermésünk legalább 25—30%-kal fog a végeredményben csekélyebbnek mutatkozni, mint ahogy a földmivelésügyi miniszter termésbecslése azt feltüntette. Az ilyen alaptalan rémhírek terjesztőivel kurtán kellene elbánni: azokat épp úgy fülön kellene csípni és a hűvösre küldeni, mint ahogy azt mestették a háborús rémhírek kitalálóival, a „Kávéházi Konrád“ urakkal. Mi egyformán súlyos hazafiatlan cselekedetet látunk abban, ha valaki hősiesen küzdő csapataink egy nem létező vereségéről terjeszt dajkameséket, avagy alapos és megbízható adatok hijján gabonatermésünk­nek az aratás alatt szen­edett katasztrófájáról regél. Senkinek, még a földmivelésügyi miniszterünk sem áll­hatnak rendelkezésére olyan, az egész országra kiter­jedő adatok, amelyek egy ilyen hozamcsökkenést indo­koltnak feltüntethetnének. Ha mindjárt a gabonakínálat csökkent is mostanában, ez csak helyi vagy spekulatív okokra vezethető vissza, semmiesetre sem a termés­hozam ilyen óriási csökkenésére. Ismételjük tehát, hogy alaptalan rémhírekről van szó, amelyeknek felülni avagy ezek miatt nyugtalankodni igazán nem érdemes. Galicziai malomképviselők Több ízben hírt ad­­mozgalma­­tunk a malomkép­viselők azon mozgal­máról, hogy őket a malmok a változott liszt­üzleti viszonyok daczára valamikép foglalkoz­tassák. Megírtuk azt is, hogy eredetileg ezt illetőleg a malmokban meg volt a kellő jó­akarat, de hogy mérvadó helyen ellenkezésre találtak a felmerült tervek és így ezt a fogas kérdést megoldani nem lehetett. Most úgy érte­sülünk, hogy a minap Wienben összegyűltek a­­galicziai malomképviselők és hosszasan meg­tárgyalták szomorú helyzetüket, főképpen pedig elpanaszolták, hogy mennyire meg vannak fosztva minden kereseti lehetőségtől. Végül abban álla­podtak meg, hogy küldöttséget menesztenek Budapestre és itt érintkezésbe lépnek a malom­­egyesületek vezetőségeivel, kérve igazságos ügyüknek valamely irányban való jóakaratú pártfogását. Liszthiány a vidéken gibina- Egy olvasónk panaszolja uzsora folytán. Esztergom vidékéről, hogy hogy ott óriási liszthiány mutatkozik és a malmok szívesen őrölnének, ha nem ütötte volna fel fejét Esztergomban és vidékén a gabona­­uzsora. Ezt igazolja különben egy esztergomi helyi lap folyó há­t án megjelent czikke, amely közli, hogy a meg­állapított maximális árak kijátszásával egyesek az idei gabonát uzsoraáron, 30—40 °/o-kal drágábban adják a megengedett árnál. A czikk erélyes intézkedéseket követel a termelők ezen uzsorája ellen és joggal hivatkozik arra, hogy a mai óriási árak mellett minden termelő megta­lálja tisztes polgári hasznát, ha akármilyen termékét a piac­ra hozza. Aki tehát ilyen uzsorát követ el, azt minden teketória nélkül a vádlottak padjára kellene hurczolni. Saj­nos azonban Esztergomban is csak papiroson adminisztrál­nak és daczára annak, hogy már tiszta búza- vagy rozs­kenyeret kellene ennie a lakosságnak és apró péksütemény is kerülhetne az asztalra, a lakosság még mindig kuko­­ric­akenyérrel kénytelen élni. Kortársunk ezek után azt kérdi, hogy a malmok honnan szerezzenek őrlésre való gabonát, hova menjenek panaszra? Mi azt hisszük, hogy az ilyen esetekben, amikor a visszaélés annyira szembeötlő — vagy a polgármestereknek vagy az alispán uraknak volna kötelességük a legsürgősebb intézkedés és nem is kétkedünk abban, hogy az ilyen mérvadó helyre eljutta­tott panaszok nyomban orvoslást is találnak. Panaszok a korpabeszerzés körül. Panaszos levelet kap­tunk egy nagyváradi malomtól is, amely kikel az ellen, hogy milyen zakla­tásoknak van kitéve a korpa miatt. Naponként ostro­molják a malmot korpa miatt a termelők és hozzák halomszámra az illető gazdasági felügyelők utalványát, a malom azonban nem adhat korpát, mert hisz az egész korpatermelés a földmivelésügyi miniszter, illetőleg a Korpaközpont számára van lefoglalva, így a termelők hiába fordulnak az egyes malmokhoz, azok őket kiszol­gálni nem tudják. A korpahiány miatt különben már a nagyváradi helyi lapokban is megindult a malmok elleni támadás. Azt rójják fel a malmoknak, hogy náluk nem lehet korpát kapni, ellenben a viszontelárusító kiskeres­kedőknél mindenütt van korpa, de aki ott akar vásá­rolni, az már drágább árat kénytelen fizetni. Ezt sza­bálytalanságnak nevezi egyik lap és az ellen orvoslást követel. Pedig ez a panasz teljesen alaptalan. A minisz­teri rendelet értelmében a korpaviszontelárusító maga­sabb árat követelhet, ha kicsinyben árusítja a korpát. Az pedig a mai óriási tejáraknál igazán nem játszik szerepet, hogy a gazda néhány fillérrel magasabb árat MOLNÁROK LAPJA Budapest, 1915. augusztus 28. Kender-gabonazsákok Felvonó-hevederek Transzmisszió - kenderkötelek, zsineg­­hevederek, zsákmadzagok, fapeczkes ké­vekötők és minden egyéb e szakmába vágó czikkre a legolcsóbb és legszolidabb beszerzési forrása: HONI FONÓ és KÖTÉSVERÖGYAR R.-T., HÓDSÁG (Bácska).

Next