Molnárok Lapja, 1917 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-06 / 1. szám
xxiv. ev turnapes iái. januar 6. 1. SZt —— A malomipar az 1916-iki háborús évben. Irta: Bacher Emil, a Pesti Victoria-gőzmalom vezérigazgatója, a Magyar Fővárosi Malomegyesület társelnöke. Abban a súlyos helyzetben, amelybe három szűkös termés fatális egymásutánja folytán kerültünk, csak az őszi vetés terjedelmére és minéműségére alapított azon reményünkből merítünk vigaszt, hogy az anyatermészet a folyó évben kielégítő terméshozammal fog bennünket kárpótolni a legutolsó három sovány esztendőért. Mezőgazdaságunknak a front mögött —kormányunk és hatóságaink czéltudatos támogatásával — munkálkodó tartalékhada, kedvező időjárás mellett, derekas munkát végzett és ennek köszönhetjük, hogy ma hazánkban csaknem 8 millió telekkönyvi hold van búzával és rozszsal bevetve, a vetés állapota pedig a legszebb kilátásokkal kecsegtet. Ezen biztató perspektíva egyedüli reménysugárként világít be a magyarországi nagymalmok azon visszás helyzetébe, amelybe az 1916-iki háborús évnek nyersanyag-hiánya sodort bennünket. Mindannyian tudjuk, hogy a gabona- és lisztforgalomnak a háborús gazdálkodással kapcsolatos monopolizálása a malomüzletet a merev formák közé szorított vámőrlés színvonalára sülyesztette, amihez járult, hogy az ország nagyszámú, alig ellenőrizhető kisebb és középnagyságú vámmalmai az amúgy is absolute csekély terméshozamnak aránytalanul nagy hányadát vonták magukhoz, mivel helytelenül oly fogyasztóknak is megadatott a saját maguk ellátásáak joga, akik a mezőgazdaság és őstermelés körén kívül állanak és eddig csaknem kizárólag kereskedelmi malmokban fedezték volt szükségleteiket. Különösen a budapesti búzamalmokra nézve az 1916 január-júliusi időszak, amelyben hetenként átlag csak 1 napon át voltak üzemben, úgy hogy teljesítőképességüknek (heti 6 nap alapul vételével) csak 14%-át aknázhatták ki, kemény böjt volt, amely csak augusztus és szeptember hónapokban enyhült örvendetesen meg. A budapesti malmok búzaőrlése, mely augusztus-szeptember hónapokban őrlőképességüknek mintegy 50%-ára rúgott, már októberben lecsökkent 30 °/o-ra, a szerencsétlen november és december hónapok pedig sokáig emlékezetesek lesznek, mivel ezen a hónapban a fővárosi buzamalmok — horribile dictu — hetenként átlag még 1 napig sem voltak üzemben ! Míg a háború kitörését megelőzött 3 évben (1911 —1913) a budapesti malmok buzaőrlése évente 1l 10 millió métermázsát tett (1911: 7,402.990 q; 1912: 7,737.158 q; 1913: 7,249.948 q) és az 1914. első háborús évben 6,944.455 q, 1915-ben pedig 2,901.757 q-ra rúgott : a fővárosi malmok búzaőrlése 1916-ban — amire a hetvenes évek óta nem volt példa — kb. 2,600.000 q-ra, tehát a normális őrlésnek mintegy harmadára apadt. A budapesti malmok 1916-diki 450.000 métermázsás rozsőrlése a normális évek átlagát alig érte el, úgy hogy a megőrölt 375.000 g. árpa és 160.000 g. tengeri, összesen 535.000 g. pótanyagban a rendkívül parányi búzaőrlésnek csak részleges, alig latba eső kiegészítését látjuk. Ez az óriási hiánylat persze halomra döntötte mindazon számvetéseket, amelyeken a júliusban megszabott lisztár-maximálás, illetve a lisztárakba belekalkulált, sokat vitatott őrlődés alapult, mivel természetes, hogy a költségkoefficiens az őrlésnek rendkívüli csökkenése folytán progressive emelkedett. Ehhez járult az üzemhez szükséges összes anyagoknak óriási megdrágulása, a biztosítási díjaknak kétszeresükre való felemelése, a munkabéreknek folytonos emelkedése, amely a háború kezdete óta a 65 °/c-ot is meghaladja, továbbá a zsákkölcsöndíjaknak és gabonakezelési költségeknek rendkívüli megdrágulása, a közlekedés hónapokig tartó szüneteléséből folyó veszteségek (zsákköltségekben, súlyban és kamatokban), ezenfelül pedig azon súlyos áldozatok, amelyeket malmaink a bevonult munkások és tisztviselők családjainak bősegélyezése által, úgyszintén a hadi jótékonyság minden terén hoztak és még folyton hoznak. Ha jól szemügyre vesszük azt a „fényes“ őrlődíjat, amelyet a közvéleményt befolyásoló egyes lapok a malomiparnak folyton szemére hánynak, úgy megállapíthatjuk, hogy tisztára optikai csalódás forog fenn és hogy malmainknak veszteséges üzemük mellett még igazságtalan támadások ellen is kell védekezniük. Ez az állítólag túl nagy őrlődés hovatovább közvéleményünket teljesen megtévesztő szállóigévé vált, amely háborús gazdaságunk egyik „konventionális hazugsága“, mert hiszen valójában a helyzet az, hogy p. o. a budapesti búzamalmok 1916-ban, amikor hetenkint átlag csak 1 napon és 8 órán ( 32 órán) át voltak üzemben, csaknem kivétel nélkül igen érzékeny üzemveszteséggel fogják az évet lezárni. Ha ezen effektív üzemveszteségek a malommérlegekben nem is jutnak majd szembeötlő módon kifejezésre, úgy ezt csak annak a szerencsés körülménynek köszönhetjük, hogy a malmok egyrészt igen jelentékeny tőkéiknek és tartalékaiknak kamatjövedelmére, másrészt azon konjunkturális, vagyis átmeneti természetű külön hasznokra támaszkodhatnak, amelyeket részben külföldi gabonavételeik lebonyolításánál vagy alkalmi melléküzemeikben (katonai kétszersült, lótakarmánynak való kétszersült, kenyérsütés) továbbá tavalyi kinnlevőségek, anyag- és zsákkészletek értékemelkedése révén elértek. Ellenben komolyan tartanunk kell attól a veszélytől, hogy az új termésig még hosszantartó veszteséges üzemszünetelésekben lesz részünk, minélfogva sürgős szükség volna arra, hogy a Romániában vitéz magyar csapataink hathatós együttműködésével zsákmányolt gabonakészleteknek megfelelő része magyar malmokban kerüljön feldolgozásra, ami által az uralkodó korpahiány is megenyhülne. Ily mostoha helyzetben valósággal megváltás gyanánt üdvözöljük az 1917 első hónapjaira kilátásba helyezett tengeri szárítást, csírátlanítást és őrlést, amely nélkül a legtöbb malmot további érzékeny veszteségekkel kapcsolatos üzemszünet fenyegetné. Kormányunknak feltétlen elismeréssel tartozunk azon czéltudatos erélyért, amellyel a kötelező tengeri csírátlanítás jelentőséges reformját egyrészt a közélelmezésnek, másrészt egy nagyértékű növényi olaj gyártásának szolgálatába állította. Köztudomású, hogy a csírátlanítás által olajtartalmától megszabadított tengeriből oly lisztet nyerünk, amely, midőn egyfelől a búza-, rozs- és árpalisztekhez való keverés útján a liszthiányt enyhíteni hivatott, másfelől sokkal tartósabb és a szakszerű kezelés mp ízletes és könnyebben emészthető tengeret fog szolgáltatni. A búzamalmoknak kiutalandó tengeri-reiségek remélhetőleg elégségesek lesznek hogy a szárítás és csírátlanítás czéljából létesített új berendezések amortizálása mellett a búzaőrlés hiányának káros hatásait legalább részben ellensúlyozzák. Ha számításba vesszük, hogy az immáron erélyes requisitió tárgyát képező búza-, rozs- és árpakészleteknek gazdaságos kinyújtása — Magyarországon tengeriliszt, Ausztriában pedig zabliszt hozzákeverése által — foganatba fog vétetni és ehhez hozzávesszük a Romániában zsákmányolt igen tekintélyes gabonamennyiséégeket, úgy semmi kétséget nem szenved, hogy a központi hatalmak a szükség parancsolta takarékos és okszerű gazdálkodás szem előtt tartásával ki tudják húzni az új termésig, annyival inkább, mivel húsban inkább feleslegünk van, mint hiányunk. Ha ezzel szemben fontolóra vesszük Argentiniának legutóbb kiadott búzakiviteli tilalmát, az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália rossz termését, továbbá az így előidézett helzetet még kiélesítő következő tényezőket: a hallatlanul felszökött tengeri fuvarokat, a hajóin hiányát, a tengeri út hosszú tartamát és végül a tengeralattjárókban rejlő veszedelmet, úgy tisztán áll előttünk, hogy az entente országában, különösen Angliában, Francziaországban és Olaszországban, a kenyérellátás kérdése új termésig még igen kritikus alakulatokat öltl. Valóban a sors megtorló kezét látjuk abban, hogy a központi hatalmak ellen irányuló kiéheztetési politika fegyvere visszafelé sül ki, amennyiben ezen embertelen politika áronrínak szellemi szerzőink fog beteljesedni. A budapesti malmok csak imént, karács* előtt, nem tekintve a súlyos veszteséggel üzemszüneteléseket, rászánták magukat arra, hogy munkásaik törzsbérét — heti 6 napi bérfizetés kötelezettsége mellett — 25%-kal felemeljék, amivel súlyosan latba eső, a munkáság javára évi 3/1 millió koronányi bértöbbletet jelentő áldozó ez, amelyért az 1 óra -s ,ff őrlődés még fokozott örlőüzem. is épp oly kevéssé nyújt fedezetet, ... műszaki és kereskedelmi üzem számos egyes tehertöbbletéért, amely az egész vonalon folyton emelkedő drágasággal kapcsolatos. A fővárosi malmok ezenfelül — nem tekintve a kedvezőtlen üzletmenetet és az 1917. első félév sivár kilátásait — készségesen teljesítették azt a hazafias kötelességüket is, hogy a hadikölcsönök teljes sikeréhez minden erejükkel hozzájáruljanak: az 1916-iki háborús évben a IV. hadikölcsönben 63 millióval, az V. hadikölcsönben pedig 7 millióval vetek részt, ami által a budapesti malmok jegyzése az eddigi összes hadikölcsönökre 30 millió koronát ért el. Ugyanolyan hazafias érzéstől indíttatva, a nagyobb vidéki malmok szertnt igen tekintélyes összeget, összesen 25 millió koronát jegyeztek. Befejeztével a háborúnak, amely új aratásunk országos ünnepét remélhetőleg már nem fogja zavarni, malomiparunk elé is tartós fellendülés perspektívája tárul, melynek előfeltételei szorosan összefüggnek azon nagy horderejű jel-