Molnárok Lapja, 1917 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-06 / 1. szám
Budapest, 1917. január 6. flOIJSÁKOR LAPJA A malmok tavalyi osztaléka esetleg nem is lesz kedvezőtlen, ezt korántsem lehet annak betudni, hogy „a malmoknak jól folyik dolguk“, amint az szállóigévé vált a sajtóban, hanem inkább annak, hogy az általános anyagdrágulás révén jutottak főként a malmok egy nem várt konjunkturális nyereséghez. A malomüzletből magából nagy nyereségekre tavaly szert tenni nem lehetett. Utalunk különben arra, hogy a tavalyi első félév végén a malmok nagyüzemi veszteségeiről már írtunk és hogy akkoriban egy millió koronán felüli összegre becsültük a vezető fővárosi malmok első félévi veszteségét. Maga az üzemi veszteség a második félévben tetemesen emelkedett. Nagy kérdés ilyen körülmények között, hogy még a vezető malmok is képesek lesznek-e fenntartani a tavalyi évben fizetett osztalékokat. Nem tartjuk kizártnak, hogy az osztalékok több részvénytársulati malomnál alacsonyabbak lesznek. A kiegyezés Ausztriával. Napilapjaink szerint az Ausztriával kötendő kiegyezés, vagy ahogy azt hivatalosan nevezik, a vám- és kereskedelmi szerződés immár teljesen elkészült, úgy hogy legközelebb várható annak aláírása. Arról, hogy a szerződés egyes pontjai mit tartalmaznak és vájjon sikerült-e ezúttal megvédeni az ország gazdasági érdekeit, eddig nem szivárgott ki semmi. Sötétben tapogatódzunk tehát aziránt is, vájjon a magyar malomipar érdekei is megvédettek-e és várjon a legnagyobb és legrégibb magyar iparág jövő fejlődése érdekében megtörténnek-e a szükséges intézkedések. A kiegyezés körüli ezen titkolódzás joggal hívja ki a legerélyesebb kritikát. Igazán nagyfokú lekicsinylés az ország gazdasági közvéleményét ennyire tájékozatlanul hagyni. A kiegyezés nem egy párt érdeke, hanem országos érdek, úgyszólván nincsen az országnak egyetlen polgára, legyen az munkaadó vagy munkás, iparos vagy mezőgazda, vagy akármilyen keresetforrású egyén, akit a kiegyezés ügye ne érdekelne a legközelebbről. Legfeljebb a heréket nem érdekli e kérdés. És azért igazán nagyfokú hiba, hogy egy ilyen életbevágóan fontos kérdés elintézéséről úgyszólván semmit sem tudunk. Félünk, hogy utólag kellemetlen meglepetéseknek leszünk kitéve, ha egyszer nyilvánosságra fog jutni a kiegyezés egész anyaga. Azután persze hiába lesz minden reklamálás és panasz. Utólag már nem fog sikerülni jóvátenni a legkisebb sérelmet sem. Az érdekelt iparágak Sokszor tettük már paczelzatos és rend- aaszárgyává azt a mel---------------------,—lozest, amelyben a gazda-szerepített mellőzéses jági kormányintézkedéseknél az illető érdekelt iparágak részesülnek. A múlt héten is megjelent egy kormányrendelet, amelyet illetőleg legteljesebben kétségbe van esve az illető iparág. Ezáltal a malátagyárakról van szó, amelyeknek az idei kampányban még egyáltalán semmiféle dolguk nem akadt. E gyárak megvásárolták annak idején árpájukat, de a feldolgozással várniuk kellett, amíg erre engedélyt kapnak a kormánytól. Amire ez megérkezett, kitűnt, hogy a malátagyárak csak teljesítőképességük 10°/6-át használhatják ki. Jogos volt tehát ezen iparág azon óhaja, hogy legalább a maximális árak megállapításánál legyenek tekintettel reájuk és engedélyezzenek egy olyan árat, amely némikép kárpótolja őket telepeik fenntartási költségeiért, a befektetett tőke kamatáért stb. Ilyen alapon 190 K-ás maximális árat kértek a malátagyárak a kormánynál és tudomásunk szerint a kereskedelemügyi miniszter hajlandó is volt 150 K-át engedélyezni. De ekkor a hatalmas söripari érdekeltség a pénzügyminiszternél ki tudta eszközölni a maláta maximális árának leszállítását 125 K-ra, daczára annak, hogy a jelenlegi sörárak 200 koronás malátaár alapul vételével lettek megállapítva. Nem lehetne kifogást emelni valamely maximális ár lehető alacsony megállapítása ellen, ha ebből a közfogyasztásnak volna haszna, de hogy ezúttal a malátagyárosok kárára olyan ármegállapítás történik, amely a sörmilliomosok amúgy is óriási nyereségeit csak szaporítja, az igazán furcsa dolog. A szaklap pedig ezt a furcsa ármaximálást csak azért teszi szóvá, mert a malomiparral is legutóbb oly gyakran megtörtént, hogy megkérdezése nélkül határoztak — ellene. Hogy most ugyanez történt a malátaiparral, ez arra vall, hogy az érdekelt iparágak mellőzése a gazdasági kormányrendeletek elkészítésénél — úgy látszik — mostanában rendszerré válik. Szakértői tanácsok. Az érdekelt iparágak ilyen mellőzése -------------------— teljesen lehetetlen volna, ha az általunk már évek hosszú sora óta sürgetett gazdasági szaktanács meg volna szervezve. Rosszul cselekszenek akkor a kormány részéről, ha az összes gazdasági kérdéseket szakértők meghallgatása nélkül intézik. Elvégre valaki kitűnő hivatalnok lehet anélkül, hogy gyakorlati gazdasági kérdésekhez értene, úgy látszik, nálunk azért nem hallgatnak meg szakértőket ipari kérdések elintézésénél, mert tartanak attól, hogy a szakértők tanácsa nem volna pártatlan. Azt hisszük, ez a kifogás nem állhat meg, mert ha igazán arra hivatott szakértőket hívnának csak meg az ilyen szaktanácsba, akkor az illetők pártatlansága is eleve biztosítottnak volna tekinthető. Utalunk különben e tekintetben Németország példájára, ahol különösen legújabban igyekszenek minden állami fontos hivatal mellé ilyen szaktanácsot szervezni, ahogy ez legutóbb történt a közélelmezési hivatalnál is, ahol a legelső dolog volt az érdekelt élelmezési szakmákból alakult szaktanács kinevezése. A kormányrendeletek szigorú betartása. A szak-----------------------------——--------------lap óriási munkát végzett hónapokonkeresztül oly irányban, hogy a kartársakat kitanítsa a kormány malomipari rendeleteinek betartására. Pontos utasításokat adtunk úgy a szaklapban, levelekben, sőt élőszóval is arra nézve, miként kell eligazodni a temérdek kormányrendelet között és olvasóink nem is tudják, hogyan szorítottunk ki hasznot a malomtulajdonosoknak azért, hogy a kivételes állapotok daczára mégis kereshessenek az őrlésen. Most már elárulhatjuk, hogy eredetileg tudni sem akartak illetékes helyen a vámmalmoknak a gabonaőrlésben való részesítéséről. Arról volt szó, hogy az egész vonalon ki fogják csatolni a vámmalmokat és az egész őrlést a közép és nagy kereskedelmi malmokra fogják bízni. Eredményes munkánknak gyümölcsei most is csak részben mutatkoznak. A kartársak ugyanis útbaigazításaink daczára nem tartják magukat a rendeletekhez és egész sereg visszaélést követnek el. Ebből aztán temérdek baj származik, sok malmot megbüntetnek, másokat eltiltanak az őrléstől, hozzánk pedig temérdek panasz érkezik aziránt, hogy milyen igazságtalanul járnak el a hatóságok, mennyire üldözik a malmokat, holott igen sok esetben éppen arról van szó, hogy az illető malom a hibás, amennyiben nem tartja be a kormány őrlési rendeleteit. Nem okvetlenül kell okvetetlenkedni. Mi ugyan minden egyes esetben megadjuk az illető malmoknak a kellő útbaigazítást is, de általában meg kell jegyeznünk, hogy a rendeletek megszegése és kijátszása nem szükséges. Igen jól beérhetik a malmok az általunk kivívott eredményekkel. Aki szigorúan alkalmazkodik az új őrlési rendhez és minden tekintetben betartja az előírásokat, az is meg tud lenni és eredményes munkát tud folytatni. A visszaélések tehát sem egyeseknek, sem az összeségnek nem hoznak hasznot. Miután a legszigorúbban ellenőrzik a fennálló rendeletek betartását, az egyesek visszaélései könnyen kitudódnak és akkor súlyos bírságoknak teszik ki magukat az illető maloratulajdonosok. ,-Az összeségnek pedig azért árt az ilyen eljárás, mert mérvadó helyen könnyen általánosíthatják ezen visszaéléseket és azt a következtetést vonhatják le, hogy a kis malmok üzemvitele megbízhatatlan és ezért talán esetleg olyan rendszabályok is következhetnek, amelyeket súlyosan megérezhetne különösen a vámmalomipar. Újból tehát a legnyomatékosabban figyelmeztetünk mindenkit a saját érdekében, a kormányrendeletek betartására. A Molnárok Lapja A mai naptól kezdve politikai lap, a szöveg első oldal------------- Ján a lap czíme alatt ez is olvasható: „politikai szaklap“. Számoltunk ugyanis azzal, hogy a jövendő nemzeti munkában főleg a közgazdasági kérdések lesznek a politikának mozgatói és viszont a közjogi szalmacséplésen kívül minden politikai kérdés csakis közgazdasági vonatkozású lehet, amelyekkel nekünk a magyar malomipar fontosságának, súlyának és törekvéseinek megfelelően foglalkoznunk kell. Éppen ezért az 1914. XIV. t.-cz. (sajtótörvény) 18. és 59. §§-ainak eleget téve, módunkban és szabadságunkban lesz ezentúl mindazokkal az aktuális ügyekkel is foglalkoznunk, amelyeket eddig a sajtótörvények nekünk eltiltottak. Természetes, hogy egyik magyarországi politikai párt m gyártói több mint 2200 Iskomobil. HEINRICH I AM7 MANNHEIM A kontinens Libi # I eímmm legnagyobb lokomobilgyára lokomobiljaira. Nyersolaj nehezen kapható, felhívja a malomtulajdonosok figyelmét szabad, túlhevítős szelepes vezérművű :: :: :: :: ___________________________________________ amelyek mindenféle tüzelőanyaggal gazdaságosabban dolgoznak, mint bármilyen méter, de szenet, fát, fahulladékot vagy kukoricacsutkát és ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ szárt mindig lehet kapni. *❖♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ szilfáis'vszilkép'viant HAHN ARTHUR ÉS TÁRSAI Budapest, Vill., Üllői út 52/b. Telefon : József 160 ♦ma■■várlS« HM MSS las»m»fcUw