Molnárok Lapja, 1918 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-05 / 1. szám

XXV. év Budapest, 1918. január 5. vjf1. szám . Szerkesztőség én kiadókk­a­l: BUDAPEST, V., Csáky­ utcza 12. TELEFON : 66—00. »■­...... ^--------- ■ ----C POLITI­KAI SZAKLAP Előfizetési árak: agy évre 16 K, — félévra 8 K MEGJELEnIK MINDEN SZOMBATON 15 °­ C-os vámörlés. Az 1918. évnek ez lesz a programmja a 63 megyei molnárszövetségben. A 10%-os vámkereset a mai viszonyok között meg­haladott álláspont, azért ma már dol­gozni nem lehet. A Baranya megyei Mol­nárszövetség kezdeményezésére fölhívjuk a szövetségek tisztikarát, hogy ilyen irányú agitác­iót kezdjenek meg. Ezzel nemcsak a molnárság anyagi helyzetén lesz segítve, hanem 5%-kal több jut az ellátatlanok részére, úgy, hogy a vámkereset elég lesz az ország élelmezésére, ha a Teremtő valamelyes terméssel áld meg bennünket. A mi álláspontunkat a legfelsőbb ható­ságoknak is rokonszenvvel kell kísérniök, olyan érvekkel tudjuk azt megtámogatni. És mi lesz azzal a két vármegyével, ahol 10 %-nál kisebb még ma is a vám ? (Pest­megye 9 %, Békés megye 8 %). Hát a meg­oldás igen egyszerű: a malmok nem fog­nak tudni tovább dolgozni, ha csak az illető megyék törvényhatóságai valamely nemzeti alapból nem fedezik a ráfizeté­seiket. A Hadi Termény rt.-gal szerződéses viszonyban levő malmok (központi mal­mok) őrlési díjai sem maradhatnak meg a mostani alapokon, mert a körülmények parancsoló szüksége fogja azok emelését kikényszeríteni.­­ A vámőrléssel is fog­lalkozó malmok jelszava tehát 1918-ban: tizenöt perczent a vám! Békésmegyei Molnárszövetség. Jegyzőkönyv, fel­­-------------------------------------vétetett Békéscsa­bán 1917. évi deczember hó 9-én. A megnyi­táskor jelen voltak: Áchim László elnök, Dr. Székely Lajos ügyész, Kovács Mihály, Böhm Pál, Dén József, Botyánszky János, Szikora András, Dörflinger Béla, Braun Béla, Melega János, Malya György, Bencsik Mihály, Pipis András, ifj. Pusztay Lajos, Sutóczky György, Hajdú Sándor. 1. Áchim László elnök a tagok üdvözlésével megnyitja az ülést s közli, hogy a gyűlést fő­leg azon okból hivta össze, mert az Országos Központi Hitelszövetkezet kérte a tengericsi­át­­lanitás kérdésében s arra képviselőjét le is küldi. Minthogy a vonatkésések folytán való­színűleg csak később jelenhet meg a hitelszö­vetkezet képviselője, a csírátlanítás kérdésének tárgyalását elnök utoljára hagyja. 2. Elnök felkéri Dr. Székely Lajos ügyészt az Orszá­gos Molnáregyesület bizalmas leiratának ismertetésére, melyek legnagyobb része ma már tárgytalanná vált az idő­múlás következtében, miután a kérdéses rendeletek már mind megjelentek. A leirat intelmeit és felhívásait a szövetségi tagok megszívlelésére ajánlja az elnökség és pedig a Szurmay-alapra való adakozás tekinteté­ben is. 3. Melega János indítványozza, hogy fordul­jon a szövetség a vármegye közgyűléséhez a sérelmesen 8°/o-ban megállapított vámtétel fel­emelése végett, miután a bekövetkezett óriási anyag- és munkabérdrágulás lehetetlené teszi a 8%-os vámdíj mellett való őrlést. Indítvá­nyára megbízza a szövetség az ügyészt, hogy készítse el kellően megindokolt beadványt a törvényhatósági bizottsághoz. 4. Elnök bemutatja és felolvastatja a hitelszövetkezet átíratát a csírátlanítás kérdésében, minthogy azonban 3 órai késést jeleztek az állomásról, felfüggeszti az ülést a kiküldött megérkezéséig. Minthogy azonban a déli vonat esti V2­7-ig sem érkezett meg, elnök a tagok türelmetlensége folytán berekeszti a gyűlést, máskorra hagyva ugyane tárgyban az ülés összehívását, így nem lehet dolgozni! A Nógrád megyei Molnárszövetség titkára (Rózsa Jenő oki. gépészmérnök, Balassagyarmat) írja szerkesztőnknek az alábbi sorokat: Kedves Főszerkesztő Úr! A decz. 23-ára összehívott gyűlésről szerettem volna a referádát elhallgatni, de minthogy b. lapjában a meg­hívót közölte, kötelességemnek tartom, hogy a gyűlésről az eredményt közöljem. A gyűlést nem lehetett megtartani, mert a meghívott 70 tag közül csak­ négy jelent meg és sem elnök, sem alelnök nem volt, pedig eltekintve a sok fáradságtól, ilyen gyűlés előkészítése ma elég költséges is (bélyeg, nyom­tatvány, teremfütés stb.) és a tisztelt kartársak még annyira sem érdemesítettek, hogy kimen­tették volna magukat. Ilyen társasággal dolgozni és pláne eredményt elérni képtelenség és ne tessék csodálkozni, ha a legközelebbi alkalommal én is magukra ha­gyom a molnár urakat. Azt hiszem igen helyén­való volna, ha kedves Szerkesztő úr megemlí­tené a lapjában az esetet és megüzenné az illetőknek, hogy a sült galamb még senkinek sem repült a szájába. Szerkesztő urnak vagyok készséges híve, szívélyes üdvözlettel... A fönti levélhez hozzátenni valóm nin­csen. A szétzüllés az illető érdekeltek baja lesz. Hiszem azonban, hogy ilyen szégyenletes eset Nógrádban többet elő nem fordul. — Jutassy Ödön: Termények és ezek (A m. kir. minisztérium őrleményeinek házi- földM' E' SZTM- sági igénybevétele. 1. §. Az Országos Köz­­élelelmezési Hivatalt vezető miniszter a közszükségleti czélokra szükséges hatósági igénybevételt (rekvirálást), tekintet nél­kül a megállapított korlátozásokra, elrendelheti mindazon terményeknek és ezek őrleményeinek (liszt, köleskása, árpagyöngy stb.) akár a ter­melőnél, akár a nem termelőnél található kész­leteire, amelyek emberi élelmezésre használha­tók. E rendelkezés kiterjed az abraktakarmány igénybevételére is. Az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető miniszter a szükséghez képest a fennálló, akár a minisztérium, akár az egyes szakminiszterek által kibocsátott rendeletekben megállapított rendelkezésektől eltérőleg állapíthatja meg a házi és gazdasági szükségletre felhasználható mennyiséget. A jelen rendelet alapján elrendelt rekvirálásnál térí­tésül az illető terményre vagy őrleményre a rekvirálás elrendelésének időpontjában érvényben álló hatóságilag megszabott legmagasabb árt kell fizetni. Indokolt eset­ben a térítést az Országos Közélelmezési Hivatalt ve­zető miniszter a fennálló rendelkezésektől eltérőleg is megállapíthatja. 2. §. Az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető miniszter a jelen rendeletben neki biztosított hatáskört a törvényhatóság első tisztviselőjére vagy az általa kiküldött hatósági megbízottra átruházhatja. 3. §. Büntető rendelkezések. 4. §. Aki a jelen rendelet alapján közszükségleti czélokra igénybevett termény- vagy őrleménykészletét akár egészen, akár részben jogellenesen felhasználja, elfogyasztja, elidegeníti, megsemmisíti vagy a közszük­séglet kielégítése elől egyéb módon jogellenesen elvonja, arra a törvényhatóság első tisztviselője a fél meghall­gatása után az 1916. IV. t.-cz. 2. §-a értelmében a köz­szükséglet kielégítése elől elvont készlet értékének kétszereséig terjedhető kártérítő összeget szabhat ki, amelyet a felmerült eljárási költségek levonásával a rokkant katonák segélyalapja javára kell fordítani. A marasztaló határozat ellen közlésétől 15 nap alatt fel­lebbezésnek van helye az Országos Közélelmezési Hi­vatalt vezető miniszterhez. A kártérítő összeg kiszabása a cselekmény elkövetői­nek büntetőjogi felelősségét nem érinti. 5. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe. Hatálya Horvát-Szlavonországokra nem terjed ki. Budapest, 1917. évi deczember hó 21. napján. Wekerle Sándor s. k. m. kir. miniszterelnök. Mezőssy bukása. Mint legmérvadóbb helyről ~­­ ~ értesülünk, Mezőssy Béla földmivelésügyi miniszter végleg megbukott. Most már minden illetékes tényező megelégelte azt a mindenáron a gazdáknak kedvezni akaró, az ország nagy általános gazdasági érdekeit semmibe sem vevő politikát, amelyet Mezőssy hozott a nyakunkra. Miniszterségének első per­­c­étől fogva Mezőssy a legnagyobb veszedel­meket zúdította az ország nyakába. Neki „kö­szönhető“, hogy a termelők kényelmesen fel­etették, elpocsékolhatták gabonájukat úgy, hogy most a legnagyobb zavar fenyeget a közélel­mezés terén. Mezőssy távozása most már leg­rövidebb időn belül bekövetkezik, bár úgy volna rendjén, hogy ez a távozás ne legyen egyszerű minisztercsere, hanem megbélyegzése azon hihetetlenül könnyelmű és fejetlen gaz­dálkodásnak, amelyet Mezőssy megcselekedett az ország 1917-es gabonatermésével. Tanácstalanul várják a jövőt. Olyan tényezőktől, amelyek felelősségük tudatában in­tézik jelenleg az ország közélelmezési ügyeit, hallottuk, hogy mily tanácstalanul állanak szemben a jelenlegi helyzettel a közélelmezést ellátó intézmények. Igazán kétségbeejtő helyzetbe kerültek mindazok, akikre a gabonafelosztás nehéz munkája hárul. Jelenleg elenyésző csekély mennyiségű gabona érkezik be, ezzel szemben mindenfelől óriási szükséglet mutatkozik. A kormány úgy segített magán, hogy egy kontingenst vetett ki min­den megyében, amelyet onnan a legszigorúbb rekvi­rálás révén be kell szolgáltatni. Ámde a kontingenst oly magasan kellett megállapítani, hogy sok megyében alig bíznak abban, hogy sikerülni fog előteremteni az előírt mennyiséget, így tudunk olyan megyét, ahol 400.000 Mm. búza rekvirálását írták elő. Innen — ha jól megy — legfeljebb 150.000 Mm. búza előterem­tését remélik. Sok olyan hang is hallható, hogy Mezőssy Bélát, aki ezt a rettenetes galibát okozta, most nem szabadna állásából elbocsátani, hanem kényszeríteni kellene arra, hogy most már végigcsinálja ezt a zűr­zavart, amelyet ő okozott. A kézidarálók azonnali betiltása volna még az­­ egyetlen kis se­gítség, amelyet a kormánynak meg kellene ra­gadni közélelmezésünk csődjének elkerülése érdekében. Megkérdeztük a kézidarálók ügyé­

Next