Molnárok Lapja, 1918 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-05 / 1. szám
XXV. év Budapest, 1918. január 5. vjf1. szám . Szerkesztőség én kiadókkal: BUDAPEST, V., Csáky utcza 12. TELEFON : 66—00. »■...... ^--------- ■ ----C POLITIKAI SZAKLAP Előfizetési árak: agy évre 16 K, — félévra 8 K MEGJELEnIK MINDEN SZOMBATON 15 ° C-os vámörlés. Az 1918. évnek ez lesz a programmja a 63 megyei molnárszövetségben. A 10%-os vámkereset a mai viszonyok között meghaladott álláspont, azért ma már dolgozni nem lehet. A Baranya megyei Molnárszövetség kezdeményezésére fölhívjuk a szövetségek tisztikarát, hogy ilyen irányú agitációt kezdjenek meg. Ezzel nemcsak a molnárság anyagi helyzetén lesz segítve, hanem 5%-kal több jut az ellátatlanok részére, úgy, hogy a vámkereset elég lesz az ország élelmezésére, ha a Teremtő valamelyes terméssel áld meg bennünket. A mi álláspontunkat a legfelsőbb hatóságoknak is rokonszenvvel kell kísérniök, olyan érvekkel tudjuk azt megtámogatni. És mi lesz azzal a két vármegyével, ahol 10 %-nál kisebb még ma is a vám ? (Pestmegye 9 %, Békés megye 8 %). Hát a megoldás igen egyszerű: a malmok nem fognak tudni tovább dolgozni, ha csak az illető megyék törvényhatóságai valamely nemzeti alapból nem fedezik a ráfizetéseiket. A Hadi Termény rt.-gal szerződéses viszonyban levő malmok (központi malmok) őrlési díjai sem maradhatnak meg a mostani alapokon, mert a körülmények parancsoló szüksége fogja azok emelését kikényszeríteni. A vámőrléssel is foglalkozó malmok jelszava tehát 1918-ban: tizenöt perczent a vám! Békésmegyei Molnárszövetség. Jegyzőkönyv, fel-------------------------------------vétetett Békéscsabán 1917. évi deczember hó 9-én. A megnyitáskor jelen voltak: Áchim László elnök, Dr. Székely Lajos ügyész, Kovács Mihály, Böhm Pál, Dén József, Botyánszky János, Szikora András, Dörflinger Béla, Braun Béla, Melega János, Malya György, Bencsik Mihály, Pipis András, ifj. Pusztay Lajos, Sutóczky György, Hajdú Sándor. 1. Áchim László elnök a tagok üdvözlésével megnyitja az ülést s közli, hogy a gyűlést főleg azon okból hivta össze, mert az Országos Központi Hitelszövetkezet kérte a tengericsiátlanitás kérdésében s arra képviselőjét le is küldi. Minthogy a vonatkésések folytán valószínűleg csak később jelenhet meg a hitelszövetkezet képviselője, a csírátlanítás kérdésének tárgyalását elnök utoljára hagyja. 2. Elnök felkéri Dr. Székely Lajos ügyészt az Országos Molnáregyesület bizalmas leiratának ismertetésére, melyek legnagyobb része ma már tárgytalanná vált az időmúlás következtében, miután a kérdéses rendeletek már mind megjelentek. A leirat intelmeit és felhívásait a szövetségi tagok megszívlelésére ajánlja az elnökség és pedig a Szurmay-alapra való adakozás tekintetében is. 3. Melega János indítványozza, hogy forduljon a szövetség a vármegye közgyűléséhez a sérelmesen 8°/o-ban megállapított vámtétel felemelése végett, miután a bekövetkezett óriási anyag- és munkabérdrágulás lehetetlené teszi a 8%-os vámdíj mellett való őrlést. Indítványára megbízza a szövetség az ügyészt, hogy készítse el kellően megindokolt beadványt a törvényhatósági bizottsághoz. 4. Elnök bemutatja és felolvastatja a hitelszövetkezet átíratát a csírátlanítás kérdésében, minthogy azonban 3 órai késést jeleztek az állomásról, felfüggeszti az ülést a kiküldött megérkezéséig. Minthogy azonban a déli vonat esti V27-ig sem érkezett meg, elnök a tagok türelmetlensége folytán berekeszti a gyűlést, máskorra hagyva ugyane tárgyban az ülés összehívását, így nem lehet dolgozni! A Nógrád megyei Molnárszövetség titkára (Rózsa Jenő oki. gépészmérnök, Balassagyarmat) írja szerkesztőnknek az alábbi sorokat: Kedves Főszerkesztő Úr! A decz. 23-ára összehívott gyűlésről szerettem volna a referádát elhallgatni, de minthogy b. lapjában a meghívót közölte, kötelességemnek tartom, hogy a gyűlésről az eredményt közöljem. A gyűlést nem lehetett megtartani, mert a meghívott 70 tag közül csak négy jelent meg és sem elnök, sem alelnök nem volt, pedig eltekintve a sok fáradságtól, ilyen gyűlés előkészítése ma elég költséges is (bélyeg, nyomtatvány, teremfütés stb.) és a tisztelt kartársak még annyira sem érdemesítettek, hogy kimentették volna magukat. Ilyen társasággal dolgozni és pláne eredményt elérni képtelenség és ne tessék csodálkozni, ha a legközelebbi alkalommal én is magukra hagyom a molnár urakat. Azt hiszem igen helyénvaló volna, ha kedves Szerkesztő úr megemlítené a lapjában az esetet és megüzenné az illetőknek, hogy a sült galamb még senkinek sem repült a szájába. Szerkesztő urnak vagyok készséges híve, szívélyes üdvözlettel... A fönti levélhez hozzátenni valóm nincsen. A szétzüllés az illető érdekeltek baja lesz. Hiszem azonban, hogy ilyen szégyenletes eset Nógrádban többet elő nem fordul. — Jutassy Ödön: Termények és ezek (A m. kir. minisztérium őrleményeinek házi- földM' E' SZTM- sági igénybevétele. 1. §. Az Országos Közélelelmezési Hivatalt vezető miniszter a közszükségleti czélokra szükséges hatósági igénybevételt (rekvirálást), tekintet nélkül a megállapított korlátozásokra, elrendelheti mindazon terményeknek és ezek őrleményeinek (liszt, köleskása, árpagyöngy stb.) akár a termelőnél, akár a nem termelőnél található készleteire, amelyek emberi élelmezésre használhatók. E rendelkezés kiterjed az abraktakarmány igénybevételére is. Az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető miniszter a szükséghez képest a fennálló, akár a minisztérium, akár az egyes szakminiszterek által kibocsátott rendeletekben megállapított rendelkezésektől eltérőleg állapíthatja meg a házi és gazdasági szükségletre felhasználható mennyiséget. A jelen rendelet alapján elrendelt rekvirálásnál térítésül az illető terményre vagy őrleményre a rekvirálás elrendelésének időpontjában érvényben álló hatóságilag megszabott legmagasabb árt kell fizetni. Indokolt esetben a térítést az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető miniszter a fennálló rendelkezésektől eltérőleg is megállapíthatja. 2. §. Az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető miniszter a jelen rendeletben neki biztosított hatáskört a törvényhatóság első tisztviselőjére vagy az általa kiküldött hatósági megbízottra átruházhatja. 3. §. Büntető rendelkezések. 4. §. Aki a jelen rendelet alapján közszükségleti czélokra igénybevett termény- vagy őrleménykészletét akár egészen, akár részben jogellenesen felhasználja, elfogyasztja, elidegeníti, megsemmisíti vagy a közszükséglet kielégítése elől egyéb módon jogellenesen elvonja, arra a törvényhatóság első tisztviselője a fél meghallgatása után az 1916. IV. t.-cz. 2. §-a értelmében a közszükséglet kielégítése elől elvont készlet értékének kétszereséig terjedhető kártérítő összeget szabhat ki, amelyet a felmerült eljárási költségek levonásával a rokkant katonák segélyalapja javára kell fordítani. A marasztaló határozat ellen közlésétől 15 nap alatt fellebbezésnek van helye az Országos Közélelmezési Hivatalt vezető miniszterhez. A kártérítő összeg kiszabása a cselekmény elkövetőinek büntetőjogi felelősségét nem érinti. 5. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe. Hatálya Horvát-Szlavonországokra nem terjed ki. Budapest, 1917. évi deczember hó 21. napján. Wekerle Sándor s. k. m. kir. miniszterelnök. Mezőssy bukása. Mint legmérvadóbb helyről ~ ~ értesülünk, Mezőssy Béla földmivelésügyi miniszter végleg megbukott. Most már minden illetékes tényező megelégelte azt a mindenáron a gazdáknak kedvezni akaró, az ország nagy általános gazdasági érdekeit semmibe sem vevő politikát, amelyet Mezőssy hozott a nyakunkra. Miniszterségének első percétől fogva Mezőssy a legnagyobb veszedelmeket zúdította az ország nyakába. Neki „köszönhető“, hogy a termelők kényelmesen feletették, elpocsékolhatták gabonájukat úgy, hogy most a legnagyobb zavar fenyeget a közélelmezés terén. Mezőssy távozása most már legrövidebb időn belül bekövetkezik, bár úgy volna rendjén, hogy ez a távozás ne legyen egyszerű minisztercsere, hanem megbélyegzése azon hihetetlenül könnyelmű és fejetlen gazdálkodásnak, amelyet Mezőssy megcselekedett az ország 1917-es gabonatermésével. Tanácstalanul várják a jövőt. Olyan tényezőktől, amelyek felelősségük tudatában intézik jelenleg az ország közélelmezési ügyeit, hallottuk, hogy mily tanácstalanul állanak szemben a jelenlegi helyzettel a közélelmezést ellátó intézmények. Igazán kétségbeejtő helyzetbe kerültek mindazok, akikre a gabonafelosztás nehéz munkája hárul. Jelenleg elenyésző csekély mennyiségű gabona érkezik be, ezzel szemben mindenfelől óriási szükséglet mutatkozik. A kormány úgy segített magán, hogy egy kontingenst vetett ki minden megyében, amelyet onnan a legszigorúbb rekvirálás révén be kell szolgáltatni. Ámde a kontingenst oly magasan kellett megállapítani, hogy sok megyében alig bíznak abban, hogy sikerülni fog előteremteni az előírt mennyiséget, így tudunk olyan megyét, ahol 400.000 Mm. búza rekvirálását írták elő. Innen — ha jól megy — legfeljebb 150.000 Mm. búza előteremtését remélik. Sok olyan hang is hallható, hogy Mezőssy Bélát, aki ezt a rettenetes galibát okozta, most nem szabadna állásából elbocsátani, hanem kényszeríteni kellene arra, hogy most már végigcsinálja ezt a zűrzavart, amelyet ő okozott. A kézidarálók azonnali betiltása volna még az egyetlen kis segítség, amelyet a kormánynak meg kellene ragadni közélelmezésünk csődjének elkerülése érdekében. Megkérdeztük a kézidarálók ügyé