Molnárok Lapja, 1919 (26. évfolyam, 1-41. szám)
1919-01-04 / 1. szám
XXVI. év Budapest, 1913. január 4. 1. szám SmtrkMa’.tfcéné* Hl*Bi Obiratal &UMP£St, ¥.f Csáky-inezfl 11 TELEFON: 6£—86, POLITIKUS SZAKLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON BlAfizetéal arak: egy évre 40 K( félévre 20 *t, alkalmazottaknak */i ívre 24 K, V* ívre 121 A szaklap jövő politikája felől többen aggódó -----------------------------felhívást intéztek hozzánk és kérdik: milyen párthoz csatlakozunk. Viszont mások azt kérdik, hogy miért nem bontunk mi zászlót egy egészséges gazdaságpolitikai párt alakulását elősegítendő, amit a napilapok — olvasóik különböző pártállására való tekintettel — nem akarnak megtenni. — Válaszunk ez: a szaklap gazdaságpolitikát hirdetett eddig, azt teszi ezután is. Semmiféle létező vagy a jövőben fölmerülő párthoz nem csatlakozik, mert függetlenségét és bírálati szabadságát megőrzi. Elsősorban az adott helyzettel számol és olvasóinak ezután is anyagilag használni akar útmutatásaival és technikai ismertetéseivel. Ezután is tehát szaklap marad a szaklap, mert a szakemberek munkaköre mindenkor egyforma marad: a haladás, a fejlődés útja. Hogy kinek milyen a politikai meggyőződése, az a szakma szempontjából mellékes. Szamármegyei levél. Kedves Barátom! Teg--------------——-----nap tisztesség okából borotválkozni mentem Figaró elvtársunkhoz és egy, a szalonban várakozó állami tisztviselőhöz (gyermektelen, 27 éves korú) azt a kérdést intéztem, meg van-e elégedve a kormány által széjjelosztani szándékolt 1.000.000.000 (ezermillió) koronából reá eső hányaddal ? Meglepő válasza ez volt: „Havonként 400 korona drágasági pótlékot fogok kapni, hiszen ezt is elkölthetem, de sokallom, nem tudom, meddig bírhatja az ország ezeket az esztelen pazarlásokat ?“ Ez az őszinte kijelentés lesújtó kritikája a mostani kormányzatnak, az esztelen pazarlásnak. Fent mindent budapesti szemüvegen keresztül látnak, bírálnak, tesznek megfontolás tárgyává, holott a vidék egészen más „kaptafát“ igényel, az életviszonyok, kereseti alkalmak stb. itt teljesen elütök amattól. Egy iparvállalat munkásai 8 óra hosszat dolgoznak, az irodai személyzet csak 6 és fél órát, ami egy iparvállalatnál teljesen lehetetlen állapotokat teremt. Böhm államtitkár-elvtárs hiába hirdeti, hogy rendseregszervezetünk szénája rendben van. Hát ,rend, az, hogy ha 500 fiatalkorú katonából csak 25 őrzi a kaszárnyát, a többi 475 pedig otthon dologtalanul lebzsel és csak tíznaponként egyszer, a zsoldfizetéskor jelentkezik, még aznap elszéled a szélrózsa minden irányában, hogy 10 nap múlva újra elölről kezdje — és mundérját mindannyiszor teljesen ujjal kicserélje ? Különben senki sem dolgozik, összetett kézzel nézi mindenki a káosznak napról-napra nagyobb pusztítását, a nagyobb gazda elkótyavetyélt virágzó állatállományát, felszereléseit „hiszen úgyis elveszik“, minek kínlódjék ? A tulajdonjog szentsége talán a zulu-kaffereknél is külömb, mint Magyarországon, hát melyik kereskedő, iparvállalat hajlandó vagy képes ma bármely gazdasági tevékenység folytatására ? Ha a tőkét és vállalkozási kedvet így megfojtják, ki fog termelni ? A gyárak, műhelyek csakhamar teljesen zajtalanok lesznek, ki fog munkaalkalmat nyújtani és honnan fogja az állam (megnyirbált területe mellett) az égigszökő hivatalnoki fizetéseket, munkabéreket kicsiholni ? Adóalanya nem lesz, az iparvállalatok tönkremennek, túlnyomóan már állanak, hát ki fog Magyarországon egy év múlva adót fizethetni ? — Talán a 10 holddal agyonboldogított új kisgazda, aki az első örömmámor elszállta után kártyavárát búcsú nélkül fogja otthagyni ? Olvastam, hogy megszállott szerb területen az őrlési dij motorüzemnél métermázsánként 10 K. — nálunk ellenben csak 7 K 50 f. Ott 1 kg. hús 200 fillér — nálunk 1200 fillér. „ 1 kg. zsir 500 „ — „ 6000 „ ! Hogy lehet a mai viszonyok között bennünket arra kényszeríteni, hogy veszteséggel dolgozzunk és mi lesz ennek a következménye ? A munkaidőt leszállítjuk, a munkabéreket emeljük ; a szén,anyagok ára már repülőgéppel sem érhető utol, hát csak mi malmosok vagyunk azok a kivételesek, akik fáradtságos munkánkat nemcsak „ingyen“, hanem még tetemes deficitekkel tartozunk a köznek leróni ? Megjósolom : Attruisztikus munkánknak koronája az lesz, ha pár hónap múlva a munkanélküliség segélye kiterjesztetik nemcsak az ország összes munkásaira, hanem a becsületes munkát végzett malomtulajdonosokra is ! Köszönt hived : A Bácsmegyei Molnárszövetség feladata magaslatán áll, mert méltóan képviseli tagjainak érdekeit a megváltozott impérium alatt is. Példát ad ezzel a megszállott területeken levő többi molnárszövetségeknek, hogy tulajdonképen most mutathatják ki a szervezettségükben rejlő erőt. Minden hatóság szívesen veszi a szövetségek közreműködését, mert gyakorlati emberek tapasztalatait az egész világon értékelik. A Bácsmegyei Molnárszövetség Popovics Koszta közélelmezési népbiztoshoz írásbeli felterjesztést intézett, amelyben nemcsak a malmosok érdekeit tartják szem előtt, hanem a közélelmezés szempontjából is fontos megjegyzéseik vannak. Elsősorban arra kérik a népbiztost, hogy a még meglevő búzakészleteket a termelők helyén lévő vagy ahhoz legközelebb eső malomban őröljék föl. Ezzel elkerülhető a gabona czéltalan ide-oda hurczolása és a felesleges fuvardíj-kiadás. Azt javasolják továbbá, hogy szakítsanak azzal a rendszerrel, hogy a nagymalmokat egész évre ellátják őrölni valóval, a kisebbeket pedig mellőzik és tétlenségre kényszerítik. Indítványozza a szövetség, hogy a Haditerménnyel szerződésben állott malmokban lévő lisztkészleteket sürgősen szállítsák el, mert a 87 százalékra kiőrölt lisztet tárolni nem lehet és különösen a kenyérliszt megforr,'% és emberi táplálékra alkalmatlanná válik. A kiőrlési százalékot szállítsák le 80°/o-ra, ezáltal a liszt minősége lényegesen javul és hosszabb ideig eltartható. A malomipari szakkérdésekben a Bácsmegyei Molnárszövetség szakvéleményét kérjék ki. Végül a szénkérdést teszik szóvá. Arra kérik a népbiztost, hogy gondoskodjék a malmok szénszükségletéről. A szállítandó szénnek azonban csak legfeljebb 50 százaléka legyen pécsi, mert a legtöbb malom kazánja a szenet nem használja ki gazdaságosan és így a pécsi szén nagy része kárba vész. A népbiztos lépjen érintkezésbe a megszálló román csapatok főparancsnokságával, eszközölje ki, hogy a bácskai malmok a pécsi szén mellé zsilvölgyi (petrozsényi vagy lupényi) szenet is kapja"*1". Végül: a Bácskából csakis lisztet vigyenek ki, ha a kereskedelmi forgalom megindul, gabonát nem. Esztergom megyei Molnárszövetség decz. hó 21-én akarta rendes évzáró közgyűlését megtartani, azonban a tagok oly csekély számban jelentek meg, hogy a közgyűlés emiatt megtartható nem volt. — Az Elnökség. Éppen vizimalom nem A H. T. rt.-nak, kap hajtószíjat? illetve a V K. -------------------- K. osztályának ajánljuk az alábbi, hatósági kézből vett sorokat és egyenesen fölkérjük, hogy a legsürgősebben reperálja az igazságtalanságokat és táviratilag tudassa a háttérbe szorított, de ma előtérben álló vizimalmosokkal, miszerint hajtószijak igenis kiutaltatnak részükre és azt Budapestről elvihetik. (Brassó, Beszterczebánya szijgyárai most nem jöhetnek tekintetbe.) Karácsony József lantosfalvai (vasmegyei) molnár 1914-ben egy rozoga vízimalmot vett és átalakítani kezdte. Ezalatt be kellett vonulnia és abbanhagyta. 1917-ben a szomszédos községek folyamodtak érte, fel lett mentve a községek segítségével és felvett hitel által szeres esésen elkészült minden, csak a hajtószíjt hiányoztak, múlt évi júniusban a Bőrközpontoa folyamodtak szijak végett, a kérvény az illetékes hatóságoktól jól volt véleményezve, még számtalan sürgetés után most — 6 hónap uta — azt a választ kapta, hogy ,,"a változott viszonyok és a szállítási nehézségek folytán " lett utasítva.“ Hát kérem, ez csak valódi czinizmus, mik a környékbeli műmalmok szén-, gáz-, olaj benzin hiánya folytán állanak, míg ez a malo 15 község közelében fekszik és miután víziés ■ van, simán tudna őrleni. Az ausztriai natáré fekszik, ilyenformán most mindent oda kivisznek őrleni és ezzel kapcsolatban eltűnik a várgabona. Hogy ez a „népkormány“ alatt történhetik, az bizony bámulatos. Mit törődik a Borközpont a szállítási viszonyokkal ? Ha engedélyeznék, még gyalog is odamennének és hazahoznák, mert a kamatok és más terhek úgyis felemésztik a malomtulajdonost. A kérvény száma volt: 6237. Az őrlési tanúsítványok. Egyik nagy alföldi ---------------------------- malom írja szerkesztőnkhöz: „Mi a b. véleménye az őrlési tanúsítványrendszer fenntartása tekintetében? A mai felfordult viszonyok között, ha a malomtulajdonos még ma is ragaszkodik az őrlési tanulványhoz, úgy egy felbőszült, a frontról hazatért katonával szemben az ember az életét veszélyezteti, ilyen viszonyok között csak nem kívánhatja a kormány, hogy a nyakatekert lehetetlen rendeleteinek végrehajtó csendőre még mindig a malom legyen ? Hogy a folyó évben mi , rekvirálás nem lesz, az úgyis bizonyos, mert nincs az a hatalom, aki ezt végre tudná hajtani, tehát miért ne őrölhessenegaz a crmelő a gabonáját tanusba, netűikül “ Véleményünk az, hogy sem sem köteles életét kockáztatni, ha azt nem tudja megvédeni az állam. A tanúsítvány rendszer fenntartásáról egyébként előző számainkban kijelentettük, hogy az fenn nem tartható, ellenben a molnár köteles.-égészetére kell appelálni a közéleti.kezés érdekében.----